Egy 15 éves fiú életet mentett, azzal a tudással, amit az iskolában szerzett. A közoktatás nem lenne tehát haszontalan, csak a megfelelő, az életben lényeges tudásra kellene helyezni a hangsúlyt. Mármint a 21. századnak megfelelő életre. Remek lenne, ha egymás segítéséről hallanánk a mindennapokban is, és ez töltené ki gondolatainkat. Véleménycikk.
Egy 15 éves fiú kezdett újraéleszteni egy idős férfit Solymáron, a később megkapott utcai defibrillátorutcai defibrillátort kiválóan kezelte, a férfi így megmenekült, áll az RTL Klub hírében.
Mindezt azon ismeretek birtokában tette, melyet iskolájában szerzett, ahol 10 éve a tananyag része az elsősegély és ahol évente 80 diák szokott részt venni a képzéseken.
Dicséretes, egyben követendő példa kellene, hogy legyen, nem csak egyes szakirányú iskolákban, hanem mindenhol ilyen típusú, minden elemében hasznos, az életre felkészítő, és jelen esetben szó szerint életet mentő tantárgy.
Régóta mondogatják sokan, hogy modernizálni kellene az alaptantervet. Életmentést, gazdasági, KRESZ ismereteket tanítani, vagy bármi mást, olyanokat, amik a gyermekeknek jöhetnek majd jól, ha felnőttek lesznek. Ezzel nem azt állítom, hogy nincs szükség történelmi és irodalmi ismeretekre, de a tudásanyag lexikális ,,fejbe gyömöszölése” már semmiképp sem lenne célravezető 2023-ban, amikor azokat az ismerteket a mobilról már fél perc alatt meg lehet szerezni. Módszert kellene tehát változtatni.
És nem csupán az iskolákban, sőt, elsősorban nem ott. Remek lenne egy olyan világ, ahol a tévécsatornákon a ,,társadalmi célú hirdetés” címszó alatt nem képzelt ellenségekkel riogatnák a magyar nézőt, hanem, ahogy az RTL anyagában elhangzott, bár egyre többen ismerik, de általánosan ismertté tenni például a Szívcity alkalmazást. De ezen kívül meg lehetne tudni, kihez fordulhatnánk, ha lelki problémákkal, szenvedélybetegségekkel, családi nehézségekkel küzdünk, de bármely más vészhelyzet esetén. Ezeknek kellene széles körben ismertnek, már-már szállóigeszerűnek lennie.
Mert bevallom, sok dologgal magam sem vagyok tisztában, és úgy hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Ha már mentők: milyen hasznos lenne arról információkat szerezni, és ezek ,,hirdetéseit” naponta látni, hogy lehet-e önkéntesen, felnőtt fejjel tanulnunk az elsősegélynyújtást. Merthogy lehet, csak ezekről nem illetve alig beszélünk. Márpedig az Országos Mentőszolgálat szerint is Magyarországon évente több ezer ember hal meg hirtelen szívmegállás következtében utcán, közterületen.
De jó lenne, ha Magyarországon ezekről lehetne hallani úton-útfélen, ezeket lehetne látni a tévében, és nem politikai üzeneteket. Azokkal ugyanis nem lehet életet menteni.