A Népszava cikke szerint drámai változásokat hozott a pandémia az idősgondozásban. A számok persze csökkenő létszámot mutatnak a szociális otthonok tekintetében, ehhez hozzájárulhatott a járvány alatti felvételi tilalom, másrészt az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem ad hivatalos adatokat a várólistákról.
Az idősek nappali ellátását évről évre kevesebben veszik igénybe, ez a tendencia tavaly is folytatódott, írja a Népszava. Bár ennek 2020-ban az is oka lehetett, sőt bizonyosan volt is, hogy a humántárca átmenetileg bezáratta a nappali intézményeket.
2019-es 53 ezer helyett a tartós elhelyezést nyújtó intézmények tavaly már csak 47 ezer embert tudtak fogadni. A lap azt feltételezi, hogy az elhunytak helyére a felvételi tilalom miatt nem tudtak új igénylőket beengedni az intézményekbe, bár, ahogy írják, a kormány korábban is egyértelművé tette, hogy nem akarja növelni a bentlakásos intézmények létszámát.
Más a helyzet a szociális étkeztetéssel és a házi segítségnyújtással kapcsolatban. A szociális étkezést igénylők száma az ezredfordulóhoz képest megduplázódott és a tavalyi 14 és félezres növekedéssel átlépte a 200 ezres határt. A házi segítségnyújtást igénybe vevők szerint a 2020-ban rögzített 92 582 ember messze elmarad a 2014-es 133 ezer ellátottól.
A valós igényeket, írják, azonban nehéz kitalálni, az EMMI ugyanis másfél éve nem ad valós adatokat ki a várólistákról.
A kép, amit kaptunk, megrendítő, az egészségügyben zajló küzdelemről, de a szociális terület csak ennek árnyékában jelent meg, pedig a két szakmának kölcsönhatásban kellene lennie, de az állam a szociális alapellátást hosszú évek óta nem veszi komolyan, mondta Szabó Lajos professzor, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka Tanszékének korábbi oktatója.
Meggyőződése, hogy a szociális szolgáltatások minden elemét és a képzés teljes rendszerét is újra kellene gondolni, az igényekhez jobban igazodó differenciált rendszert kellene felépíteni, amiben nemcsak az egyes elemek között van élő kapcsolat, hanem az egészségüggyel is. Ráadásul azt is hozzáfűzte, hogy a felnőtt családtagot ápoló gondozók nagy része is hazament a járvány alatt, így sok ember még magányosabbá vált, épp a legnehezebb helyzetben.
Azt is írja a Népszava, hogy kutatások azt igazolták, hogy Magyarországon nagyon magas azoknak az idős embereknek az aránya, akiknek szükségük lenne valamilyen segítségre, de azt nem kapják meg. A pandémia felerősítette, láthatóvá tette ezt a hiányt, mégsem történik változás.
A teljes cikket, amelyben például Horgas Judit, a DélUtán Alapítvány önkéntese is nyilatkozik arról, milyen félelmei voltak az első hullám során, és milyenek később, a legidősebbeknek, a Népszava oldalán tudják elolvasni.