Döntött a Kúria, helybenhagyta a Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntöbizottság döntését, mely szerint semmis a Volánbusszal kötött szerződés vagyis sosem volt érvényes megállapodás a felek között a személyszállításra – tájékoztatta portálunkat a hivatal.

A Volánbusz perei ettől függetlenül folyamatban vannak a törvényszék előtt, de a város jogászai bíznak abban, hogy a Kúria döntését figyelembe veszik majd abban a polgári perben is, amely során a Volánbusz követeléseit tárgyalják majd.

Legutóbb itt foglaltuk össze mindazt, amit a helyi tömegközlekedésről tudni lehet.

Nem szívatja tovább a Volánbusz a várost

Frissítés: Kiegészítést kért a Volánbusz – mert leírtuk azt, amit ők is

Miután megírtuk, hogy a Kúria döntött: semmis a Volánbusz és a város közötti szerződés. Azt is megírtuk, hogy milyen perek vannak folyamatban a város és a Volánbusz között.

Igaz, hogy a rövidke írásban nem részleteztük, hogy a Kúria elé került ügy a Volánbusz Zrt. és a Közbeszerzési Döntőbizottság közötti per lezárása és ezer más részletről is szól.

A Volánbusz Zrt. azzal a felütéssel, hogy a megírtakkal szemben az igazságról is tájékoztassuk hitelesen olvasóinkat, a Kúria több más döntése mellett megismétli:

A Döntőbizottság a Kúria által most helyesnek ítélt döntésében megállapította, hogy a 2019. május 31. és 2019. december 23. közötti helyi személyszállítási közszolgáltatási szerződések semmisek.

A Volánbusznak persze ez nem fontos, azt sem tartják kiemelendőnek, hogy miért nem írták alá a szerződést, többszöri egyeztetés után sem.

Olvasóink „korrekt és érthető tájékoztatása érdekében” kiegészítést kérnek a cikkünkhöz. Az érthetőség az ügy bonyolultsága és a jogi bikkfanyelv miatt bizony csorbát szenved. Erről mindenki meggyőződhet, aki a Kúria ítéletét innen letölti.

Idézzünk a Kúriától:

Előtte szövegmagyarázat: felperes – Volánbusz, alperes: Közbeszerzési Döntőbizottság, beszerző: Hódmezővásárhely MJV

„A felperes és a beszerző egyezően adták elő, hogy a felperes a részére 2018. decemberében
részére megküldött közszolgáltatási szerződést nem írta alá, továbbá, hogy a
szolgáltatásnyújtás 2019. január 1-jei megkezdésekor és a 2019. május 31-i kifizetéskor nem
volt írásban megkötött szerződés, mert ebben az időszakban a felek között a szerződés
tartalmát érintő egyeztetések zajlottak. A beszerző a 2019. augusztus 9-én kelt e-mail
üzenetében írta először, hogy a felperes valamennyi javaslatát elfogadja. Ezt megelőzően, így
különösen az ellenszolgáltatás első teljesítésekor még biztosan nem volt írásbeli szerződés.
[83] A Kúria szerint ezért az alperes a rendelkezésére álló adatokból helytállóan jutott arra a
következtetésre, hogy a felek között nem jött létre szolgáltatási koncesszió, annak hiányában
pedig jogszerűtlenül mellőzte a beszerző a közbeszerzést.
[84] Hatáskör-túllépés nem merül fel, tekintettel arra, hogy az alperes pusztán a hatáskörében
eljárva a közbeszerzés jogtalan mellőzésének vizsgálata körében észlelte az írásbeli szerződés
hiányát és levonta annak következményét.
[85] A Kbt. hatálya alóli kivétel fennállásának hiányából az is következik, hogy a beszerzőnek az
autóbusszal végzett helyi személyszállítás beszerzése a Kbt. tárgyi hatálya alá tartozik és a
szolgáltatás beszerzésére közbeszerzési eljárást kellett volna lefolytatnia. Ha pedig Kbt.
12 Kfv.VI.37.409/2023/10. hatálya alóli kivétel fennállása nem állapítható meg, irreleváns, hogy egyébként milyen eljárást folytatott le a beszerző. Hiába folytatta le ugyanis a beszerző az EK rendelet és a
Személyszállítási törvény szerinti pályázati eljárást, hirdetett nyertest, ha a szerződést írásban
nem kötötte meg. Írásban megkötött visszterhes szerződés – szolgáltatási koncesszió –
hiányában ugyanis nem váltotta ki a főszabály szerinti közbeszerzési kötelezettségét, így a
közbeszerzést jogszerűtlenül mellőzte.”

A Volánbusz csak arra helyezi a hangsúlyt, hogy a jogi csűrcsavarok után, hogy megbüntették a beszerzőt. Nem részleteznek olyan jogi finomságokat – nehéz is lenne halandó ember számára -, hogy mikor lehet EK rendelet és Személyszállítási törvény szerint eljárni, meg Szolgáltatási koncessziós beszerzési eljárást lefolytatni, szemben a Közbeszerzési törvénnyel.

Azt írják, hogy ” a Kúria – a Volánbusz Zrt. felperes és a Közbeszerzési Döntőbizottság alperes között zajló – perben meghozott döntése szerint helyes a Közbeszerzési Döntőbizottság azon korábbi határozata,

– amely megállapította, hogy Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata a helyi közösségi személyszállítási közszolgáltatás beszerzése során megsértette a közbeszerzési törvény több rendelkezését, és – amelyben Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatával szemben a közbeszerzési törvény megsértése és a közbeszerzés jogtalan mellőzése miatt 7 millió forint, a jogsértés miatti állapot helyre nem állíthatósága miatt pedig további 5 millió forint bírságot szabott ki. (A Volánbusz Zrt. felperes és a Közbeszerzési Döntőbizottság alperes között zajló perben Hódmezővásárhely városa nem volt peres fél.) A Döntőbizottság a Kúria által most helyesnek ítélt döntésében megállapította, hogy a 2019. május 31. és 2019. december 23. közötti helyi személyszállítási közszolgáltatási szerződések semmisek, ennek azonban nincs polgári jogi jelentősége, mert a 2019. évi teljesítés és elszámolás már megtörtént, az a felek között nem képezi sem vita, sem per tárgyát.  A Döntőbizottság a 2019. évi szerződésekre vonatkozó megállapítása nem akadálya az önkormányzat és a Volánbusz között a 2020-2023. évek vonatkozásában jelenleg is folyó pereknek.”

És akkor nézzük mi is, szó szerint idézve a Kúria ítéletében megfogalmazottakat:

A Kúria döntése és jogi indokai

• A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
• A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésében foglaltakból következően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
• A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
• A Kúria szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában a jogvita alapjául szolgáló tényállást, pontosan határozta meg a jogvita kereteit, helyesen hívta fel az alkalmazandó jogszabályokat, amelyekből helytálló következtetést vont le.
• A Kúria a felperes kereshetőségi jogának terjedelmét illetően kiemeli, hogy a jogsértés miatti jogkövetkezmény, azaz a szerződés semmisségének megállapítása a felperes jogát, jogos érdekét kétségtelenül közvetlenül érinti, így annak vitatására a kereshetőségi joga kiterjed. A Kúria rámutat azonban arra, hogy a jogkövetkezmény jogszerűsége nem vizsgálható önállóan, a jogsértéstől függetlenül, az csak a jogsértéssel összefüggésben vizsgálható, tekintettel arra, hogy a semmisség megállapítása a jogsértés következménye. Ahhoz tehát, hogy a felperes keresete érdemben elbírálható legyen, szükséges volt annak vizsgálata, hogy a beszerző terhére megállapított jogsértést jogszerűen állapította-e meg az alperes.
• A Kbt. 145. § (2) bekezdés szerint a közbeszerzésre, a közbeszerzési eljárásra, az építési, illetve szolgáltatási koncesszióra, valamint a koncessziós beszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt indult eljárás lefolytatása a közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárás tekintetében – ideértve a 21. § (4) bekezdésében említett külön jogszabály szerinti előminősítési kérelem elutasítása és az előminősítési listáról való törlés miatt indult eljárást is (a továbbiakban: előminősítési ügyekben indított jogorvoslati eljárás) – a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik.
• Az alperesnek a hivatalbóli kezdeményezés második kezdeményezési eleme tekintetében abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a beszerző jogszerűen mellőzte-e a közbeszerzési eljárás lefolytatását a helyi személyszállítási szolgáltatás beszerzése kapcsán a vizsgált időszakra vonatkozóan.
• A közbeszerzési kötelezettség az Európai Unió irányelvi rendelkezéseivel harmonizált Kbt. kógens rendelkezésein alapuló szigorú kötelezettség. Ha az ajánlatkérő a kötelezettség fennállása ellenére nem folytat le közbeszerzési eljárást a szerződés megkötése érdekében, akkor az egyik legsúlyosabb közbeszerzési jogsértést valósítja meg. Ezért az ajánlatkérőként meghatározott szervezetnek a beszerzési igényét alaposan meg kell vizsgálnia abból a szempontból, hogy a beszerzése melyik eljárási rendbe tartozik. Ennek elvétése komoly jogkövetkezményekkel jár.
• A Kbt. 4. § (1) bekezdése kimondja, hogy a 15. § (1) bekezdése szerinti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzési szerződés, illetve építési vagy szolgáltatási koncesszió megkötése érdekében az 5-7. §-ban ajánlatkérőként meghatározott szervezetek az e törvény szerinti közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárást kötelesek lefolytatni.
• Főszabály szerint tehát amennyiben egy ajánlatkérőként meghatározott szervezet ügylete, beszerzése közbeszerzési szerződésnek, illetve építési vagy szolgáltatási koncessziónak minősül és nem esik a kivételi körbe, egyben annak becsült értéke egy adott értékhatárt elér, az ajánlatkérő köteles e szerződés, illetve koncesszió megkötése érdekében a Kbt. szerinti eljárást lefolytatni.
• A Kbt. kiemelt rendelkezéséből következően a közbeszerzési kötelezettség fennállását illetően alapvetően négy tényállási elemet szükséges vizsgálni: egyrészt az alanyi hatály kérdését, nevezetesen, hogy ajánlatkérőnek minősül-e az adott szervezet, a másrészt, hogy visszterhes-e a szerződés, azaz, hogy a szolgáltatással szemben áll-e ellenszolgáltatás, a harmadrészt a tárgyat, hogy kivételi körbe tartozik-e a beszerzési igény, negyedrészt, hogy a szerződés értéke az eléri-e a közbeszerzési értékhatárt. Ha bármelyik tényállási elem hiányzik, akkor a szerződés közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül odaítélhető, ha viszont mind a négy elem fennáll, és ennek ellenére nem előzte meg a szerződéskötést közbeszerzési eljárás, akkor megvalósul a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése.
• A perben nem volt vitatott, hogy a beszerző, mint önkormányzat ajánlatkérőnek minősül, az sem volt vitatott, hogy visszterhes volt a szerződés, illetőleg, hogy a szerződés értéke elérte a közbeszerzési értékhatárt.
• A beszerző mindezen feltételek fennállása ellenére a helyi személyszállítási szolgáltatás beszerzésére közbeszerzési eljárást nem folytatott le, arra hivatkozással, hogy a szerződése szolgáltatási koncesszió, amely a Kbt. 14. § (3) bekezdés b) pontja alapján nem tartozik a Kbt. hatálya alá.
• Amennyiben az ajánlatkérőként meghatározott szervezet a Kbt. tárgyi hatálya alóli kivétel fennállására hivatkozik, akkor neki kell igazolnia, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatását jogszerűen mellőzte.
• A Kbt. 14. (3) bekezdése szerint e törvényt – szolgáltatási koncesszió esetén – nem kell alkalmazni az alábbi esetekben:

b) a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvény szerinti közúti és vasúti személyszállítási közszolgáltatásra vonatkozó szerződés megkötése.

• A Kbt. a 8. § (1) bekezdése alapján közbeszerzésnek minősül a közbeszerzési szerződés, valamint az építési vagy szolgáltatási koncesszió e törvény szerinti megkötése. A közbeszerzési szerződés tárgya árubeszerzés, építési beruházás vagy szolgáltatás megrendelése lehet.
• A Kbt. 8. § (6) bekezdése kimondja, hogy a szolgáltatási koncesszió az e törvény szerinti ajánlatkérő által, írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek keretében az ajánlatkérő a (4) bekezdés szerinti szolgáltatás nyújtását rendeli meg, az ajánlatkérő ellenszolgáltatása a szolgáltatás hasznosítási jogának meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt, amely együtt jár a szolgáltatás hasznosításához kapcsolódó működési kockázatnak a koncessziós jogosult általi viselésével.
• A Kbt. tárgyi hatálya alóli kivételeket a 9. §-tól kezdődően tartalmazza a törvény. A koncessziók esetében alkalmazandó további kivételeket a 14. §-a adja meg. Azzal, hogy a Kbt. 14. § (3) bekezdése visszautal a Kbt. 8. § (6) bekezdésében meghatározott szolgáltatási koncesszió fogalmára, a kivételszabály részévé teszi azt, ezért a Kbt. – egyebek mellett – akkor mellőzhető jogszerűen, ha a szolgáltatási koncesszió definíciójának valamennyi eleme megvalósul.
• A Személyszállítási törvény 23. § (2) bekezdése kimondja, hogy a közszolgáltatási szerződést, amennyiben az a közbeszerzésekről szóló törvény alapján szolgáltatási koncessziónak minősül – a 1370/2007/EK rendelet 5. cikke alapján közvetlenül odaítélhető közszolgáltatási szerződések kivételével –, az e törvény pályázatra vonatkozó szabályai szerint kell megkötni.
• Látható, hogy a Kbt.-vel összhangban rendelkezik a Személyszállítási törvény, amikor csak a Kbt. szerinti szolgáltatási koncesszió esetében teszi lehetővé a közszolgáltatási szerződés pályázatra vonatkozó szabályokon alapuló megkötését.
• A fenti következtetést az EK rendelet 5. cikk (1) bekezdése is megerősíti, amely alapján kizárólag a szolgáltatási koncesszió keretében létrejött autóbusszal végzett személyszállítási közszolgáltatás végzésére irányuló szerződések ítélhetők oda közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül. Vagyis csak szolgáltatási koncesszió keretében létrejött szerződés váltja ki a főszabály szerinti közbeszerzési kötelezettséget.
• Mindezek alapján helyesen vizsgálta mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság a beszerző által hivatkozott kivétel megvalósulása körében a Kbt. 8. § (6) bekezdésben meghatározottak fennállását.
• A fent kiemelt 8. § (6) bekezdés fogalmi eleme az írásban megkötött visszterhes szerződés. Az írásban megkötött szerződés azért fogalmi eleme a szolgáltatási koncessziónak, hogy annak rendelkezései számonkérhetők legyenek, külön bizonyítás nélkül a felek hivatkozhassanak rá, hiszen ez esetben is közpénz elköltésről van szó.
• Mivel a szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás teljesítésekor már valamiféle szerződés létrejött a felek között, ezért akkor már biztosan kell tudni igazolnia a beszerzőnek, hogy jogszerűen mellőzte a Kbt.-t. Erre tekintettel azt kellett vizsgálni, hogy a 2019. május 31-i első kifizetéskor rendelkezésre állt-e a felek által írásban megkötött visszterhes szerződés. Ekként az alperesnek a felek szerződését kellett vizsgálnia, abból tudott ugyanis kiindulni, hogy milyen alapon utalta a megrendelő a támogatási összeget a beszerző részére.
• A felperes és a beszerző egyezően adták elő, hogy a felperes a részére 2018. decemberében részére megküldött közszolgáltatási szerződést nem írta alá, továbbá, hogy a szolgáltatásnyújtás 2019. január 1-jei megkezdésekor és a 2019. május 31-i kifizetéskor nem volt írásban megkötött szerződés, mert ebben az időszakban a felek között a szerződés tartalmát érintő egyeztetések zajlottak. A beszerző a 2019. augusztus 9-én kelt e-mail üzenetében írta először, hogy a felperes valamennyi javaslatát elfogadja. Ezt megelőzően, így különösen az ellenszolgáltatás első teljesítésekor még biztosan nem volt írásbeli szerződés.
• A Kúria szerint ezért az alperes a rendelkezésére álló adatokból helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felek között nem jött létre szolgáltatási koncesszió, annak hiányában pedig jogszerűtlenül mellőzte a beszerző a közbeszerzést.
• Hatáskör-túllépés nem merül fel, tekintettel arra, hogy az alperes pusztán a hatáskörében eljárva a közbeszerzés jogtalan mellőzésének vizsgálata körében észlelte az írásbeli szerződés hiányát és levonta annak következményét.
• A Kbt. hatálya alóli kivétel fennállásának hiányából az is következik, hogy a beszerzőnek az autóbusszal végzett helyi személyszállítás beszerzése a Kbt. tárgyi hatálya alá tartozik és a szolgáltatás beszerzésére közbeszerzési eljárást kellett volna lefolytatnia. Ha pedig Kbt. hatálya alóli kivétel fennállása nem állapítható meg, irreleváns, hogy egyébként milyen eljárást folytatott le a beszerző. Hiába folytatta le ugyanis a beszerző az EK rendelet és a Személyszállítási törvény szerinti pályázati eljárást, hirdetett nyertest, ha a szerződést írásban nem kötötte meg. Írásban megkötött visszterhes szerződés – szolgáltatási koncesszió hiányában ugyanis nem váltotta ki a főszabály szerinti közbeszerzési kötelezettségét, így a közbeszerzést jogszerűtlenül mellőzte.
• Tévesen állította továbbá a felperes, hogy a szerződés megkötése a közbeszerzés jogtalan mellőzése kérdésén kívül eső, a polgári bíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az írásban megkötött szerződés megléte az alperesnek a Kbt. 145. § (2) bekezdésében foglalt hatáskörébe tartozó a közbeszerzés jogtalan mellőzése kérdésében közbeszerzési jogi szempontból vizsgálandó körülmény. Az alperes ugyanis a már megkötött szerződésből tud kiindulni, a megkötött szerződés alapján tudja eldönteni, hogy az adott beszerzésre milyen eljárásrend lett volna irányadó.
• A Kúria kiemeli, hogy az alperes a határozata meghozatalakor fennálló tények alapján hozza meg határozatát, a keresetlevélhez csatolt e-maileket azonban a megelőző eljárásban a felperes nem nyújtotta be. Azonban, ha ezek az e-mailek a jogorvoslati eljárás során rendelkezésre álltak volna, akkor sem igazolták volna, hogy a szolgáltatásnyújtás megkezdésekor, de legkésőbb az első kifizetéskor írásban megkötött szerződés állt rendelkezésre. Az elsőfokú bíróság jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a keresetlevélhez csatolt iratok a határozat jogszerűségére kihatással nincsenek, helyesen hagyta azokat figyelmen kívül.
• A polgári bíróság ítélete sem fogja visszafelé jogszerűvé tenni a közbeszerzés mellőzését, hiszen bármilyen döntés születik is, az nem változtat azon, hogy írásbeli szerződés a releváns időpontban nem volt. A felek között folyamatban volt polgári per ezért nem volt előkérdése az ügy érdemi eldöntésének, így alaptalanul kifogásolta a felperes a megelőző eljárás felfüggesztésének elmaradását is.
• Az alperes közbeszerzési jogi szempontból, a polgári ügyekben eljáró bíróság polgári jogi szempontból vizsgálja a szerződést. A polgári ügyben hozott ítélet nem pótolja a pályázat eljárás hiányosságát, az írásbeli szerződés megkötését, visszafelé nem teszi jogszerűvé a Kbt. jogosulatlan mellőzését.
• Az alperes szerződéssel kapcsolatos megállapítása nem akadálya a felek polgári jogi igénye érvényesítésének.
• A kúriai joggyakorlattól – Kfv.37.597/2017/8. szám – való eltérés vizsgálata körében a Kúria kiemeli, hogy a perbeli jogkérdés nem az volt, hogy meddig tart a közbeszerzési eljárás, hanem az, hogy a beszerző jogszerűen mellőzte-e a Kbt. szabályait. Azt pedig a hivatkozott ítélet sem mondta ki, hogy a nyertes kihirdetésével az eljárás lezárult volna. Az elsőfokú ítélet megfogalmazása valóban pontatlan, hiszen a szerződés megkötése után még egy tájékoztatót is közzé kell tenni, ennek azonban a jogvita lényegi szempontjából semmiféle jelentősége nem volt. Jogkérdésben való indokolatlan eltérés így nem mutatható ki.
• A Kúria Pfv.20.738/2019/5. számú határozatában foglaltaktól való eltérés sem állapítható meg, mivel jelen ügy tárgya a közbeszerzés jogtalan mellőzése, míg a hivatkozott polgári ügy tárgya a közbeszerzési szerződés egyik szerződő felének kártérítés megfizetésére kötelezése annak okán, hogy a másik szerződő fél elesett a közösségi támogatástól és kára keletkezett. Sem tényállásában, sem jogkérdésben nem áll fenn az ügyazonosság, ezért az eltérésre hivatkozás ugyancsak nem volt megalapozott.
• A Kbt. 137. § (1) bekezdés a) pontja szerint semmis a szerződés, ha azt a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötötték meg.
• A Kbt. 145. § (3a) bekezdés kimondja, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik a 137. § (1) bekezdése szerinti jogsértés alapján a szerződés semmisségének megállapítása, valamint a 137. § (3) bekezdésben foglalt körülmények alapján annak megállapítása, ha a 137. § (1) bekezdése szerinti jogsértéssel érintett szerződés nem semmis. A Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik továbbá annak megállapítása is, hogy a 137. § (1) bekezdésében meghatározott jogsértés miatt semmis szerződés esetén a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményei alkalmazása körében az eredeti állapot helyreállítható-e.
• A fent kifejtettek szerint a jogsértést az alperes jogszerűen állapította meg, amelynek egyenes következménye a semmisség. A semmisséget a Kbt. kógens rendelkezése alapján meg kellett állapítani az alperesnek, nincs mérlegelési jogköre. A felperes kivételes méltánylást érdemlő közérdekre sem a perben, sem a megelőző eljárásban nem hivatkozott.
• A Közbeszerzési Döntőbizottság közbeszerzési jogi szempontból állapította meg a szerződés semmisségét. A polgári ügyekben eljáró bíróság polgári jogi szempontból vizsgálja a szerződés létrejöttét, érvényességét, hatályosságát, semmisségét.Az alperesnek a szerződéssel kapcsolatos megállapítása nem akadálya a felek polgári jogi igénye érvényesítésének.
• A Kúria szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a hatásköréta Kbt. keretei között gyakorolta, a tényállást tisztázta, a határozatban részletesen vizsgálta a felek közötti jogviszony mibenlétét, a kivétel megállapíthatóságát, jogszerű döntését részletesen megindokolta, rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközés sem volt megállapítható.
• A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A Kúria ítélete (Kfv.VI.37.409-2023-10.) erről az oldalról, a csatolt dokumentumok közül letölthető.