Még fel sem állították a kórház bővítéséhez szükséges darut, már akkora helyet foglal el a vásárhelyi közéletben, hogy miatta félpályára és egyirányúra szűkült a politikai kommunikáció.
Ez a különleges daru megszólalásra késztette az egyik felet, mert ha az ott nem állhat ingyen, és a sehol meg nem nevezett kivitelező vállalkozásnak fizetnie kell, akkor ez bosszúhadjárat, a kivetett díj büntetőadó, és különben is, el a kezeket a kórháztól. Erre a másik fél felemlegeti, mit meg nem tett volna az intézményért, ha hagyják, ám mégsem kértek belőle.
Az egész egy régi westernparódiabeli párbajra hasonlít, ahol egymásnak háttal állnak a stukkeresek, és úgy kell célba találni, hogy előtte valamiben gellert kapjon a golyó.
Igazándiból maradni kéne a darunál, amit nyilván azért állítanának, hogy megkönnyítse és felgyorsítsa a munkát, mert nélküle mégiscsak körülményes lenne lehozni a visszabontott anyagot és felvinni a maltert, a téglát meg a gerendát a harmadikra, aztán a negyedikre. Ez a roppant ötletes megoldás feltehetőleg nem az 1,8 milliárdos szerződés megkötése után jutott eszébe az építő cégnek, meg merem kockáztatni, előzetesen jártak a helyszínen, felmérték, mennyi lenne az annyi, és hogy meg mint kéne felhúzni az új szinteket a rendelőintézetre.
Na már most, hacsak nem 2004 előtt sertepertéltek utoljára a Hunyadi utca környékén, azzal is tisztában lehetett a vállalkozás szakembergárdája, hogy itt közterület-foglalásért komoly összegeket számláz ki az önkormányzat, hiszen 17 éve hatályos a szóban forgó helyi rendelet, a megállapított díjakat pedig legutóbb – 2011-ben – éppen az a politikus vezette vásárhelyi közgyűlés emelte meg, aki szerint ez a most kiszabott 136 milliós tétel büntetőadó. Vagyis egy betervezhető – sőt inkább betervezendő! – járulékos költségről van szó, ami véletlenül sem a munkát megrendelő intézményt, hanem az általa megbízott, minden bizonnyal szakavatott kivitelezőt terheli, amely – fura mód – oly szótlan ebben a hangos egymásra lődözésben, mint a felkészületlen diák a feleltetésnél.
Persze lehetne nagyvonalú a város, akár el is engedhetné 136 milliót, amiért egy évig nyúlhatna az égbe a daru, és ugyanígy lehetne nagyvonalú az állam, akár el is engedhetné a beruházásnál keletkező áfát, és lehetne nagyvonalú a vállalkozás is, és telibe megfizethetné a helyi iparűzési adót, amit a járvány okozta gazdasági helyzetre hivatkozva lefelezett a kormány – mind gesztusértékű lenne.
Azonban manapság a gesztushoz nincs gusztusa a döntéshozóknak, úgy pedig nehéz felülemelkedni. Ahhoz kevés egy daru.