Immár tizenötödik alkalommal osztott ételt ma a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Tiszta Vásárhelyért Egyesület. Több mint nyolcvan, a Csúcsi Olvasókörbe elmenni nem tudó rászorultnak házhoz is szállították az ebédet.
A délelőtt 11-kor kezdődő ruhaosztáson is válogattak maguknak mindenféle ruhaneműt az érdeklődők, de ez alkalommal is az érdeklődők többsége az ebédért jelent meg. Míg azt az olvasókör nagytermében nem kezdték osztani, az udvaron várakoztak, s a két kondérban rotyogó mintegy 150 adag csülkös babgulyás illata éreztén még annak is korogni kezdett a gyomra, aki amúgy nem farkaséhesen érkezett.
Az étel nyersanyagát ezúttal egy névtelenséget kérő vásárhelyi vállalkozó, illetve csak a keresztnevét eláruló Gizella, mint civil támogató állta.
Az osztás előtt Márki-Zay Péter elmondta, hogy az osztásban résztvevők valamennyien rendelkeznek egészségügyi kiskönyvvel, s minden előírást betartanak. A jelenlevőket meginvitálta az augusztus 20-i ünnepségsorozat programjaira is felhívta mindenki figyelmét arra is, hogy szerdán a közgyűlés rendkívüli ülésén dönt a képviselő-testület egy ötmilliós, a múlt hétvégi vihar károsultjait segítő alap létrehozását, amire hétfőn még bárki bejelentheti az igényét a városházán, azok közül, akik az összesen 233 káresemény miatt már riasztották a katasztrófavédelem szakembereit.
Az ételt most is azok kapták meg legelőször, akik helyben fogyasztották azt el, majd azok, akik haza akarták azt vinni. Ez utóbbiakból is jócskán akadt.
– Elsősorban beszélgetni jöttünk, de azért az étel is jólesik – mondta Csík Sándorné. Hozzátette, egyedülállóként kevés a nyugdíja, ami neki havi 135 ezer forintot jelent. – Két helyen is dolgoztam, bejelentve, s közmunkás is voltam, azaz mindig levonták tőlem a járulékokat. Akkor jöttem nyugdíjba, amikor meglett a negyven évem, most vagyok hetedik éve az – árulta el. – Nagyon finom és nagyon meleg az ebéd, kicsit meg is sütötte a nyelvem, amikor megkóstoltam. Most azt várom, hogy kicsit meghűljön.
Mások is így gondolták, hiszen egy darabig csak üldögéltek, vagy megpróbálták fújni a kikanalazott ételt. Aki egyébként elérkezett a nagyterembe bevitt kondérhoz, azok közt akadt, aki kifejezetten csontot is kért a tányérjába szedett levesbe, mondván, szereti azt is elszopogatni.
– Cukorbeteg a párom, nem tud eljönni, így neki viszünk ételt, de a lányommal itt esszük meg. Otthon hagytam a fiam, ha a férjem összeesne, legyen, aki segít rajta. Huszonhárom éves a nagyobb lányom ő pedig még tanul – mondta Budai Beáta, akinek nagyon ízlett a puha kenyérrel a bableves. Azt is elárulta, négyen havi 84 ezer forintból élnek, ápolási segélyt kapnak és családi pótlékot, s nemrégiben lettek jogosultak a közgyógyellátásra. Azt mondta: most rokkantkocsit szeretnének, hogy a férje kimozdulhasson otthonról.
A finom ételhez mindenkinek járt egy-egy finom linzercsillag és egy-egy palack ásványvíz.
Az aktivisták ma minden eddiginél nagyobb számú, nyolcvannál is több adag ételt szállítottak házhoz, főleg Vásárhelyen, de jutott belőle a városkörnyéki tanyavilágba is.