A háború kitörése óta minden évben szervezett ilyen megemlékezést Vasárus Gábor, aki a Magyar Kétfarkú Kutyapárt színeiben a megyeszékhely közgyűlésében is helyet foglal, és azt szeretné elérni, hogy a tegnapihoz hasonló megemlékezés, a Dómnál található Holodomor szobornál, jövőre akár már önkormányzati keretek között zajljon le. A vasárnap délutáni megemlékezésen mintegy 40 fő volt jelen, akik az áldozatokért (katonai és civil) is gyertyát gyújtottak.
Az eseményen felszólalt Sajtos-Zapotocsnaja Natália, a Szegedi Ukrán Önkormányzat elnöke, aki megköszönte a magyarok és a szegediek eddigi segítségét is, amivel fordultak népe felé. A mostani helyzet, amikor az amerikai elnök elfordulni látszik Ukrajnától, a demokráciák erőpróbája lesz szerinte.
Szörnyű az, ami 2025-ben Európában történik, az, ahogy az orosz hadsereg kegyetlenkedik a civil lakossággal, amire bizonyíték a bucsai vagy a mariupoli mészárlás. Nem gondolták volna, hogy ez Európában, a XXI. században bekövetkezhet, mondta.
A megemlékezés helyszíne sem volt véletlen, hiszen 1932-33-ban több millió ember halt éhen a Szovjetuniónak a mai Ukrajnához tartozó területén, amikor Sztálin parancsára lényegileg elzárták a lakosságtól a gabonakészleteket.
Vasárus Gábor pártpolitikától függetlenül minden eddigi évforduló alkalmával megemlékezést szervezett az áldozatok emlékére. Elmondta, hogy amikor októberben beült a szegedi közgyűlésbe, arra számított, hogy 2025 februárjára esetleg véget ér már a háború, vagy legalábbis lesz egy tűzszünet. Nem így lett, egy még mindig zajló háború árnyékában kell emlékezniük. Abban a jelenlévők egyetértettek, hogy ebben Oroszország az agresszor, és sajnos sok magyar ember mindent elhisz, ait az orosz dezinformációs csatornák állítanak.
A megjelentek közül többen is mondták, hogy a dolgok jelen helyzetben nem néznek ki jól. Donald Trump kiszámíthatatlan. Nem államférfiként, hanem üzletemberként viselkedik.
Az este a szegedi Grand Caféban folytatódott ezek után, ahol Vasárus Gábor és Lengyel Ádám a háború és Ukrajna további helyzetéről beszélgettek. abban egyetértettek, hogy mindenki békét szeretne, de azt már senki sem tudja, miként. Lengyel Ádám elmondta:
Túl sokan haltak meg ahhoz, hogy egykönnyen békét lehessen kötni, viszont túl ,,kevesen”, hogy könnyű békét lehessen kötni, ugyanis nem lehet csak úgy, könnyen területekről lemondani.
Az, hogy hogy áll a katonai helyzet jelenleg, nem olyan egyértelmű, sokkal összetettebb annál, mint ahogy a híradások azt leírják. Vannak tartalékai a feleknek:
Amikor azt halljuk, hogy az Egyesült Államok vagy az Unió több milliárdos katonai támogatást ad Ukrajnának, akkor nem arra kell gondolni, hogy odaadják a pénzt, és Zelenszkij bemegy bevásárlókocsival egy fegyverboltba, és leemeli a polcról, ami neki kell.
– mondták. Amikor óriási összegű támogatásokról hallunk, akkor annak a pénznek majd teljes része az amerikai vagy az európai gazdaságba megy. Nem kérdés, a háború ettől még egy nemkívánatos helyzet.
Figyelembe kell venni a terepviszonyokat, és a háború azzal kezdődött, hogy akár a 60-as évekből a raktáron maradt készleteket használták fel mindkét oldalon, akár Ukrajnának a külső segítségnyújtás jegyében.
Ahhoz, hogy tartós béke vagy legalább tartós tűzszünet alakuljon ki, minden felet be kell vonni a tárgyalásokba, máshogy nem megy. Ezt a világháborúk is bizonyították. Vasárus Gábor arra is rámutatott, ellenkező esetben a bosszú az emberi veszteségek hatására a következő generációknál pro és kontra is felütheti a fejét, ami nem most, de akkor, újabb háborús konfliktusokhoz vezethet, még ha most azt is hisszük, hogy egy valamelyik félre ráerőszakolt megoldással hátradőlhetünk, mert eljött a béke.
Voltak már rövid tűzszünetek a felek között, mondták el a beszélgetés résztvevői, ezt jóval többször az oroszok, kevesebb alkalommal az ukránok szegték meg.
Csak közösen lehet megoldást találni, még ha ez most nagyon nehéznek is tűnik, tették hozzá.