Szerdán délután a városban élő ukrán menekültek kívántak boldog és békés karácsonyt a városvezetésnek, a kormányhivatal képviselőjének és minden segítőnek, minden vásárhelyinek, akik segítettek nekik életük legnehezebb időszakában.
A megható ünnepség elején mondott beszédében Márki-Zay Péter polgármester hangsúlyozta, hogy egy dologban egyetértett a kormány és az ellenzék: mindent meg kell tenni, hogy az Ukrajnából menekülők biztonságban érezzék magukat Magyarországon. „Szívünk minden szeretetével azért imádkozunk, hogy Ukrajnában végre béke legyen. Slava Ukraini!”- mondta.
Berényi Károly alpolgármester, mint az önkormányzat menekültügyi munkacsoportjának vezetője, valamint mint minden menekült gyerek háziorvosa elmondta, hogy soha nem gondolta volna, hogy ilyen körülmények között kell megismernünk az ukránok állhatatos kitartását, hűségét és erejét. Mint a határon túli kapcsolatokért felelős alpolgármester, elmondta, nagyon szeretné, ha azokkal a városokkal, ahonnan a menedéket kérők érkeztek rövidesen hivatalos testvérvárosi kapcsolatokat is köthetnénk, mert ez azt jelenti, hogy béke van. Szabó János, aki alpolgármesterként elindította a menekültellátást városunkban csak annyit mondott: „Én is ukrán vagyok!”
Rákos Réka, a Vöröskereszt és a Mentorprogram nevében szólt mindenkihez. Beszédében Nietzsche Zarathustrájából idézett fel néhány gondolatot. A filozófus azt állította, hogy a jóságnak három alappillére van: a jó szó, a jó cselekedet és a jó gondolat. Beszédében azt is elmondta, hogy a világban annyi gonosz van, hangot és teret kell engedni a jónak is.
Tatyana Spicena ukrán menekült elmondta, hogy valamikor tavasz végén küzdelmes utazás után érkeztek meg családjával Vásárhelyre. Nem telt el egy hónap sem, amikor egy híradásban meglátták, hogy otthonukat az orosz bombák megsemmisítették. Mindenük odaveszett, a gyerekkori fotók, az összes emlékük. Tanya mama – ahogyan a vásárhelyi ismerősei, barátai hívják, elmondta a városvezetésnek, hogy a testvérvárosi kapcsolatok már megszülettek, ha nem is hivatalos papírokon, de a szívekben mindenképpen. Egy kis térképet is készített, arra kérte a polgármestert, hogy ez mindig legyen az íróasztalán, bármilyen pozícióban is üljön a székében. A térképen azok a települések szerepelnek, ahonnan a menekültek érkeztek. Elmondta, hogy már sokszor megköszönték a segítséget, de akkora szeretettel találkoztak itt Vásárhelyen a lakosság részéről, hogy azt nem lehet elégszer megköszönni.
Márki-Zay Péter sajnálatát fejezte ki, hogy a tíz települést a híradókból ismeri csak, de elmondta, hogy nagyon büszke a vásárhelyiekre, mert valójában ők álltak egy emberként a jó ügy mellé. Márki-Zay Péter sajnálatát fejezte ki, hogy a tíz települést a híradókból ismeri csak, de elmondta, hogy nagyon büszke a vásárhelyiekre, mert valójában ők álltak egy emberként a jó ügy mellé.
Ezek után Megyesi Zoltán baptista lelkész – aki közössége több tagjával közösen támogatja a menekülteket – közösen imádkozott a résztvevőkkel.
Mielőtt az ukrán menekültek átadták a saját maguk által gyártott ajándékaikat a városvezetésnek és segítőiknek, egy ünnepi pillanatnak lehettek a résztvevők tanúi. Nagy Sándorné Katalin, a mentor program egyik legaktívabb, legodaadóbb tagja és egy ukrán kisfiú az anyukájával meggyújtották a saját nemzeteiket jelképező gyertyákat. Ezek után közösen meggyújtották a „béke gyertyáját”.
Az eseményen Horváth Erzsébet volt a moderátor, aki szabadidejében magyar nyelvoktatásban részesíti a menekülteket. Tatyana Sztupakova fordított az ünnepségen, aki maga is Ukrajnából származik, 18 éve él Vásárhelyen és a menekültellátást segíti fáradhatatlanul. Az eseményt Rákos Tímea szervezte, aki a Mentorprogram egyik megalkotója.