Romaként kétszer annyit kell teljesítenem, mintha nem roma volnék – árulta el Bogdán Norbert Lano, akinek zenés estjét csütörtök este rendezték meg a Németh László Városi könyvtárban. A zenésszel Tóth István roma integrációs referens beszélgetett.
Bogdán Norbert Lano a maga tapasztalata alapján minden roma fiatalnak azt tanácsolja, figyeljenek és tanuljanak minden pozitív és negatív dologból és ne hagyják abba a tanulást. – Nagyon sokat köszönhetek apukámnak és anyukámnak, akik a roma folklórzenét és a történelmet tanították, s ebből tudtam táplálkozni. Az egyik szülőm beás, míg a másik oláh cigány, így két nyelv, hagyomány és kultúra keveredett otthon. Két nyelvet, hagyományt, stílust, zenét is átölelhettem. Mind a két stílust tudom vegyíteni is a zenémben, ráadásul apukám a magyar népzenét is nagyon szerette – mondta.
Bogdán Norbert Lano eredetileg kárpitosként kezdett dolgozni, s munka közben bekapcsolta a magnőt, s gitározgatott, mire édesapja azt mondta, hogy nem jó ez fiam, gyere, majd én megmutatom, hogy kell. Ezt követően zeneiskolába járt, majd 2011-ben felvették a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központba, László Attila (gitár), Szőke Niki (ének) tanítványként. Az iskolában a dzsesszt is megtanulhatta. – Teljesen kinyílt a szemem, teljes mértékben átláttam az autentikát, a dzsesszt, a popzene pedig mindig érdekelt, figyeltem a műfaj legnagyobb énekeseit. Ha saját számokat írok, általában népdalfeldolgozásokat. Igaz ezekhez csak finoman nyúlok, mert ezeket tisztelni kell, nem szabad túlhangszerelni – tette hozzá.
– Szeretném azt, hogy mindenki, a romák és a nem romák is meghallgatnák a dalaimat, balladáimat, dzsesszballadáimat, mulatósaimat, romafolk vagy pop dalaimat. Mindig az élő zenekar volt az életem, de most már látom, hogy a gépesített zenével is kell foglalkozni, mert így halad az ember előrébb egy kicsit.
Bogdán Norbert Lano azt mondta, származása miatt nagyon sok hátrány érte már az iskolában is, kétszer annyit kellett teljesítenie, mint a nem roma osztálytársainak, de mindez meg is erősítette. Látja, hogy sok roma fiatal ezek miatt adja fel, pedig pont ezekért nem lenne szabad.
– Harcolnunk, küzdenünk kell az álmainkért! Apukámnak köszönhetek mindent, ő volt, aki nagyon lökött előre és anyukámnak, aki mintha előre látta volna a dolgokat, s biztattak, hogy soha ne adjam fel. A zene ad meg nekem mindent. Ha ez nem lenne, nagyon szomorú ember lennék. Az a legnagyobb boldogság, hogy a zenémmel és a szövegeimmel adhatok valamit magamból.