Közeledik a szeptember, az iskolakezdés, ezzel pedig egyre aktuálisabb kérdés a pedagógusok új életpályájáról szóló, státusztörvényként elhíresült jogszabály bevezetése. A törvény végrehajtási rendeletéről jelenleg is folynak a tárgyalások, múlt pénteken a szakszervezetek bő két órát tárgyaltak a Minisztériumban, ahonnan holnapra, azaz szerdára ígértek nekik válaszokat felvetett kérdéseikre. Most kezdődő, háromrészes cikksorozatunkban egy állami (tankerületi), egy egyházi és egy alapítványi iskolában tanító pedagógust kérdezünk, hogyan élik meg a tanév közeledését a státusztörvény tükrében.
Mai, első interjúnk alanya Bodzsár Mihály, a Németh László Gimnázium, Általános Iskola matematika-fizika-informatika szakos tanára. Mihály tavaly év végén, és idén is aktívan részt vett az év első felében zajló tanármegmozdulásokban, illetve a sztrájkban, akkoriban is készített vele hírportálunk interjút. Gondolnánk, emiatt problémái adódhattak a munkahelyén. Erről is, de elsősorban az új státusztörvényről beszélgettünk vele.
Mióta dolgozol a Németh Lászlóban?
Itt még csak négy éve, előtte a Corvinban dolgoztam 24 évig.
Mit gondolsz, személy szerint neked, illetve az iskolában milyen változást fog hozni szeptembertől a státusztörvény bevezetése?
Úgy gondolom, a konkrét iskolai munkában, a tanításban nem sok változást fog hozni, hiszen eddig is a tanárokon múlt, mi történik a tanteremben. A jogállásunkban lesz változás, a közalkalmazotti státuszunk megszűnik, helyette létrejön a “köznevelési foglalkoztatott státusz”. A kereteket fogja ez bizonyos mértékben megváltoztatni. A legnagyobb változás talán az, hogy az eddigi “gumióraszámok” fixek lesznek, az eddigi 22-26-ról 24-re fixálják. Szerintem ez az egyetlen pozitív változás. (Bár a 24 óra szerintem sok.)
A törvény szövegében az is szerepel, hogy lesz egy integrált természettudományos tárgy, és ezt olyan tanár is taníthatja majd, akinek csak egyikből van végzettsége, például, ha nincsen kémiatanár, egy biológia vagy fizika tanár is megteszi. Hogyan egyeztethető ez majd össze a kötelező óraszámmal?
Ezt kitalálni az iskolavezetés feladata lesz. Abszolút értékben is pedagógushiány van az országban, ha a kormánykommunikáció nem is ezt mondja. Nem népszerű a pedagóguspálya, a presztízse nagyon alacsony. Ez a törvény szerintem ezt nem is fogja emelni. A természettudományos tanárokból nagyon nagy hiány van. Főleg a kisebb iskolákat érinti ez – a miénk elit iskola, nálunk nincs tanárhiány, de a magyar iskolák nagy része nem ilyen. Legtöbb helyen évek óta probléma, hogy nem találnak például matektanárt, fizikatanárt. Ezt a tervezet úgy oldja meg, hogy integrált természettudomány néven bevezetnek egy tárgyat, és amilyen tanár van az iskolában – például kémiatanár – ő fogja tartani az ebbe tartozó biológia, fizika, földrajz órákat is – ha ért hozzá, ha nem.
Valószínűleg a pedagógusok átirányíthatóságával is ezt akarják orvosolni, nem?
Én azt érzem, hogy a státusztörvény egyik fő mozgatórugója ezeknek a lyukaknak a betömése, a tanárhiány elfedése. Kérdés, hogy ez meddig mehet – mi van, ha már nem lesz egy tanár sem, aki tudna tanítani? A később bevezetendő “honvédelmi ismeretek” is egy eszement dolog ennek tükrében. Ez próbaként, úgy tudom, 200 iskolában fog most beindulni. Nyilván ennek is az a célja, hogy aztán később mindenhol legyen. Az erre a tantárgyra fordított órát a matematika, a természettudományok rovására fogják elvenni.
Mi lehet a szándéka a kormánynak ennek a tárgynak a bevezetésével?
Szerintem ezzel is a tanárhiányt akarják orvosolni. Ha majd ténylegesen bevezetik, eljöhet például itt nálunk egy magasabb rangú katona a laktanyából, és megtarthatja a honvédelmi ismereteket tanári végzettség nélkül is. Ez is be fog majd csatlakozni azok közé a tárgyak közé, amelyeket én “szatelit” tárgyaknak nevezek: az ének, a rajz, a testnevelés mellé. Persze ez utóbbiak kellenek, de véleményem szerint honvédelmi ismeretekre nincs szükség.
Mit gondolsz, összefügghet ez a gyerekek ideológiai nevelésének szándékával a törvényalkotók részéről?
Erről nehéz nyilatkozni, hiszen nem tudom, milyen tananyag, tanmenet lesz benne. Viszont nem lepődnék meg, ha ez nem is honvédelem lenne, hanem “nemzeti honvédelem”.
Vannak-e olyan részletek az új törvényben, amelyek aggályokat keltenek benned?
Ilyen például a tanárok átirányíthatósága. Valószínűleg ez a mi iskolánkat kevésbé fogja érinteni, főleg az én szakommal. De a környező iskolák tanárait érintheti: például, hogy Székkutasra vagy Mindszentre kell kimenni majd egy kémiatanárnak megtartani egy pár órát. Ez elég aggályos, szerintem.
Mi a helyzet a véleménynyilvánítás szabadságával?
Mióta vannak pedagógussztrájkok, én többön is részt vettem, nyilatkoztam is, és a saját iskolámban a vezetés részéről semmilyen negatív hangot nem hallottam, de magasabb szintről sem. Ha megkérdezték a véleményemet, én mindig elmondtam, elmondhattam.
Senki nem hívott be, hogy elbeszélgessen veled?
Nem, senki! Én meghallgatom mindenki véleményét, senkit nem buzdítottam, hogy sztrájkoljon. Úgy gondolom, ezt mindenki maga felelősen el tudja dönteni.
Mit gondolsz, milyen feltételei vannak a színvonalas oktató-nevelő munkának?
Több feltétele van, az egyik a humán feltétel. Az én iskolámban erről csak pozitívan tudok nyilatkozni. A státusztörvény nem ezt támogatja, hiszen gyakorlatilag képesítés nélkül – és itt nem csak a honvédelmi ismeretekről, vagy az integrált természettudományról van szó – is lehet majd tanítani, a délutáni foglalkozások esetében is engedményeket tesz a törvény. Pedagógiai asszisztensek is megtarthatnak majd különböző foglalkozásokat. Vagy azt, hogy matematikát tanítson egy matematikus vagy közgazdász, akinek van matematikai affinitása, jól tud számolni, mondjuk emelt szinten érettségizett matematikából.
Ami az infrastruktúrát illeti, az én iskolám ilyen tekintetben is pozitív példa. De megjelent az új tanév tervezete, amiben az van, hogy egy héttel tovább tart majd. Na, itt jön be a probléma nálunk is- júniusban olyan időjárás szokott lenni, amelyben már nehéz oktatni. Ha lenne minden teremben légkondicionáló, akkor persze megoldható volna. A hosszabb évközi szünetek pedig a szülőknek okozhatnak majd gondot.
Mit gondolsz a törvény által felvázolt nagy fizetésekről? Itt igen komoly összegek hangzanak el, 400 ezertől 1,5 millió forintig.
Sajnos azt látjuk, hogy ahogyan telt az idő, és belengették a státusztörvényt, a politikusok szinte egymásra licitáltak, mennyit kereshetünk majd. Kezdték 700 ezerrel, most már 1 milliós fizetéseket mondogatnak. Ígérgetni könnyű! Lehet, hogy ennyit fogunk keresni három vagy öt év múlva, ami persze az akkori infláció függvényében sokkal kevesebbet is érhet. Sajnos a státusztörvényben egyetlen fix dolog van a bérekkel kapcsolatban: ez a gyakornokok bére – ők a frissen végzett pedagógusok -, ami 440 ezer forint lesz, ez a kiindulópont. Eközben a Pedagógus I-ben akár 10 éve dolgozó tanár fizetésének alsó határa 400 ezer forint lesz, tehát adott esetben alacsonyabb, mint egy gyakornoké.
Ha jól tudom, ráadásul minden évben értékelik is majd a tanárokat.
Ez a státusztörvény fő csapása, hogy a pedagógusoknak rendszeresen át kell esni egy minősítési eljáráson, egy értékelésen. Nem tudjuk, kik fogják ezt végezni. A teljesítményalapú bérezést próbálják hangsúlyozni, ami szerintem nonszensz. Nagyon nehéz objektíven összehasonlítani két tanár munkáját, hiszen más időben, más gyerekanyaggal, más tantárggyal foglalkoznak. Nem tudom elképzelni, hogy ez objektív lehet, és ez ne szüljön feszültséget a kollégák között. A gazdasági életben szerintem ez működőképes, de az oktatásban nem – én legalábbis ezt gondolom.
Mi lehet a törvényalkotó célja ezzel az értékeléssel szerinted?
Nyilván a társadalom felé azt próbálják mutatni, hogy tudják a szülők, a fenntartók, ki az iskolában a jó tanár, és ki a kevésbé jó. Ezt eddig is tudták a szülők, azok, akik beszélnek a gyerekükkel, bemennek időnként az iskolába, beszélgetnek tanárokkal – ők ezt eddig is tudták.
A különbség az lesz, hogy ez ezentúl a fizetésekben is megmutatkozik.
Állítólag igen, de ez még a jövő zenéje.
Volt-e rá lehetőséged, mióta napvilágot látott a státusztörvény, hogy véleményt cserélj kollégákkal? Ha igen, milyen hangulatot érzékelsz? Van-e bennük bizonytalanság, félelem?
Bizonytalanság a státusztörvénytől függetlenül is van, de aki az oktatásban dolgozik, tudja, hogy ez itt alapvető faktor. Rengeteg átszervezés volt már. Amikor elindult a pedagógussztrájk tavaly, az ottani követelésekre a mostani törvény szinte egyik pontja se reflektál – ez a legnagyobb gond.
Te részt vettél ezekben a sztrájkokban, mik voltak a főbb követelések?
A tanári és tanulói terhek csökkentése, a szabad tankönyvválasztás és persze az anyagi megbecsültség. A státusztörvény ezeket a gondokat nem orvosolja, gyakorlatilag mintha elbeszélnénk egymás mellett. A kommunikációjukban azt közvetítik, hogy soha nem látott mennyiségű egyeztetés volt. Hát ezekről én sokat nem tudok. Most is, hogy megjelent a végrehajtási rendelet, amit augusztus 8-ig (azaz máig. – szerk. megj.) lehet véleményezni, ezt hogyan képzelik? Írjak nekik emailt?
Ha felelős pozícióban lennél, mondjuk te lennél az oktatásügyi miniszter, mit tartanál fontosnak változtatni a jelenlegi rendszeren?
Nehéz kérdés! A tanári pálya presztízsét mindenképp növelni kellene. Ha egy fiatal pályaválasztás előtt áll, akkor ugyanolyan értékes lehetőségnek tartsa a tanári pályát, mint az orvosit, a mérnökit, vagy a közgazdász pályát. Ha lerövidítjük a tanárképzés idejét – bárki lehet tanár, akinek van egy kis “gógyija” -, azzal éppen hogy erodáljuk a presztízst.
Mivel lehetne szerinted növelni a tanári pálya megbecsültségét?
Nyilván anyagi dolgokkal is. Nem azt mondom, hogy legyen ugyanannyi a fizetése egy tanárnak, mint egy orvosnak, vagy egy ügyvédnek. Szokták mondani a diplomás átlagbérhez való igazodást, a nyolcvan százalékot szeretnék elérni, most ez nálunk olyan 67 százalékon áll. A munkában pedig az adminisztratív terhek csökkentése volna fontos. Az osztályfőnöki munka iszonyatos adminisztratív teherrel jár, és van ugyan rá egy óra kedvezmény, meg egy pár tízezer forintos osztályfőnöki pótlék, de ez nincs arányban a vele járó munkával. Vannak olyan iskolák, ahol 30-35 fő van egy osztályban – ez nagyon nagy feladat egy osztályfőnöknek.
A törvényben nem, de a végrehajtási rendeletben szó van róla, hogy a pedagógusoknak esküt kell majd tenniük. Mit szólsz ehhez?
Ezzel kapcsolatban nyilván van felháborodás, de szerintem ez egy gumicsont, hogy legyen min rágódnunk. Ugyanolyan, mit bedobni, hogy 2027-ben majd egymilliót kereshetünk. És ha valaki tesz egy esküt, mire kötelezi? Azt nem fogják elérni ezzel, hogy ha valaki úgy gondolja, ne hagyja ott a pályát. Végeredményben szerintem ezen semmi nem múlik.
Hogyha most hirtelen olyan dolgokat találnának ki, amitől holnaptól a legmenőbb szakma lenne a tanárság, akkor is még öt év, mire a most észbekapó fiatalokból tanár lesz. És addig? A városban van olyan iskola, ahol az elmúlt tanévben öt matematikatanár közül három nyugdíjasként dolgozott, a másik kettőnek is pár éve van a nyugdíjig.
Igazából ebbe a rendszerbe bele van programozva az összeomlás.
Igen, mi lesz, ha szeptembertől a három nyugdíjas tanár azt mondja: “Én inkább lógatom a lábam, nyugdíjas vagyok.”? Saját magamon nagyon érzem: a távolság, ami a diákok és köztem van életkorban – én például 10-11 éveseket is tanítok – iszonyatos nagy. Ahhoz nagy, hogy megértsd őket, az ő nyelvükön szólj hozzájuk. A mai generációk ráadásul nagyon gyorsan változnak, gyakorlatilag 3-4 évente új hozzáállással érkeznek a gyerekek. Ott van az okoseszközök, a közösségi média kihívása, és lehetne sorolni. Ezzel hatvan évesen nagyon nehéz lépést tartani. És ha valaki nem 60 éves, hanem 70? Hogy találja meg a hangot a gyerekekkel, hogy át is tudja adni a tudást, a gondolkodást?
A hírek szerint szeptember 30-ig mindenkinek állást kell majd foglalnia, elfogadja-e az új jogállást. Milyen érzéseket szül ez benned, egyértelmű számodra a döntés?
Nem, nem az, elég nagy kétségeim vannak. Nyilván sok dolgot kell mérlegelni. Nehéz a döntés. Olyanról is hallani, ha valaki nem írja alá, soha többé nem dolgozhat pedagógusként. De már maga a törvény bevezetési ideje is nonszensz. Október 31-ig kell dolgoznia annak, aki nem fogadja el az új státuszt. Ha most valaki így dönt, hogyan fogja az iskola megoldani, hogy pótolja őt?
A tanárhiányt egyébként jól példázzák a facebookon található pedagógus álláskereső csoportok. Ide iskolák meg tanárok tehetnek fel hirdetéseket. Ha egy tanár beírja, hogy ilyen-olyan szakosként keres valahol munkát, abban a pillanatban öt-hat ajánlat is érkezik, hogy “gyere hozzánk, szeretettel várunk”. Ebből látszik, mekkora „tanárbőség” van.