A Szeretem Vásárhelyt Egyesület szervezésében Grezsa Csabával, a 2022. augusztusában kinevezett kolozsvári főkonzullal beszélgetett a Határtalanul programról, a konzulátus munkájáról mintegy száz érdeklődő előtt a egyesület két oszlopos tagja, Walterné Böngyik Terézia és Rapcsák Katalin. Mivel a szervezők a fidesz-média beharangozója szerint minden érdeklődőt szeretettel vártak az izgalmas beszélgetésre, hát elmentünk mi is, a másik oldalról. Részben szubjektív beszámolónk következik az eseményről, ahol mintha nem szívesen látott vendégek lettünk volna.
Megtudtuk, hogy a Határtalanul program keretében hamarosan újra – szeptember 11-i kezdettel novemberig 9 turnusban – összesen majdnem 400 vásárhelyi végzős, középiskolás diák utazhat Erdélybe, végigjárva több székelyföldi, bánsági települést. A jelenlévő hallgatóság – köztük több bethlenes, némethlászlós diák, tanár, (egyes hírforrások szerint sokuk számára a beszélgetésen való részvétel kimondott elvárás volt) illetve zömmel a Fideszhez köthető, többségében magát bizonyára értelmiséginek valló társaság – megtudhatta, merre, és milyen programokon vehetnek majd részt a kiutazó fiatalok. De nemcsak erről, hanem a kolozsvári konzulátus tevékenységéről, főkonzulként végzett munkájáról is hosszasan mesélt Grezsa Csaba, aki tavaly augusztus óta tölti be ezt a pozíciót. A viszonylag halk és a beharangozó ígéretére rácáfolva nem túl érdekfeszítő elbeszélés első fél órája után kezdett oszlani a tömeg, jópáran távoztak (talán azok, akik nem teljesen önszántukból jöttek). Mi maradtunk, ha már eljöttünk, kíváncsian mindenre, amit megtudhatunk.
Csak egyetérthetünk főkonzul úrral abban, hogy a Határtalanul program nagyon jó lehetőség a vásárhelyi fiataloknak, hogy jobban megismerjék Erdélyt, és hogy még több kapcsolat alakuljon ki az anyaországi és a határon túli magyarság között. Méltatjuk a bizonyára nagyszerű munkát is, amit a konzulátus az ott élő magyarok érdekében végez. Érdeklődéssel hallgattuk, hogy a diákok – most is, mint minden évben – Csehétfalván, egy kis erdélyi zsákfalucskában fognak majd megszállni. Abban a faluban, ahol egyébként minden lakos egyben Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára is. Hogy hogyan? A főkonzul erre csak halvány utalást tett, és nem is ez a lényeg, mi azért elmeséljük.
2005-ben Hódmezővásárhely volt az első magyar város – példánkat utána több másik követte -, amely tiszteletbeli polgári címet adományozott határon túli magyar testvéreinknek. Az ötletgazda Grezsa István volt, ötletét pedig először Berényi Károllyal osztotta meg. Ezt követően a közgyűlés felhatalmazásával, képviselőtársuk, Kószó Péter részvételével hárman együtt egyengették a program útját.
(Bár politikáról a főkonzul szinte szót sem ejtett, ennek kapcsán megemlítette a szomorú kimenetelű 2004-es népszavazást: azt, milyen jó, hogy 2010-től másfajta kormánya lett az országnak, olyan, amely lehetővé tette a romániai magyarságnak végre a kettős állampolgárságot…)
Akkoriban nagyon sok külhoni, erdélyi magyar élt a városunk által felajánlott lehetőséggel – néhány év leforgása alatt összesen húszezren váltak tiszteletbeli vásárhelyiekké! Gyógyír volt sok megsebzett léleknek.
Ha jelen lett volna a rendezvényen főkonzul úr édesapja, Grezsa István miniszteri biztos, 2019-ben független polgármester-jelölt, ki tudta volna egészíteni a történetet annak elbeszélésével, miért is éppen ebben a kis faluban, Csehétfalván van a fiatalok szálláshelye, 2016 óta minden évben. De bizonyára szívesen megtette volna ezt a helyszínen, legalábbis egy ideig jelenlévő Berényi Károly is (ha kérik), akinek rokoni kapcsolatai – Balázs Antal – révén 2005 augusztusában először utaztak együtt oda. Grezsa Istvánnak akkor annyira megtetszett a kis zsákfalu, hogy vett ott egy kis parasztházat, melyet felújított. 2017-ben már ugyanitt avatták fel a “Székely Jövő Központot”, melynek alkalmával Grezsa elmondta: “A beruházás reményt ad a falunak, fontos része a magyar nemzetépítésnek, az ingatlan közösségi tér, és lehetőséget biztosít ifjúsági táborok szervezésére is.” Az épület mellett azóta másik öt házat is felújítottak, ezekben szállásolják el a táborozó fiatalokat.
Bár Grezsának valóban saját magának is ebben a falvacskában van nyaralója, ennek a cikknek nem célja, hogy közpénz-felhasználással való visszaélést sejtessen. Az átlátszó.hu még 2018-ban, a program harmadik évében utánajárt, mennyibe is kerül a vásárhelyi diákok utaztatása. Bár először számos akadályba ütköztek, bő öt hónap után hozzájutottak a keresett információkhoz. Végül pedig mindent rendben találtak, ami örömre ad okot, hiszen, ahogy írják, ezúttal “az állam ésszel és hasznosan költi/költötte a közpénzt, ami sajnos meglehetősen ritka, ezért már önmagában is hírértékű.” Bízunk benne, hogy ebben a tekintetben, ezt a programot illetően azóta sincs változás.
Sajnálatra ad okot azonban, hogy a nagyszerű program és a konzuli munka bemutatójára a sörözőben összesereglett emberek egy részében látható megütközést váltott ki mindössze három ellenzéki személy jelenléte, akik közül az egyik maga e sorok írója volt. Bár direkt fizikai atrocitás nem ért minket a fideszes fészeknek tartott Népkertiben, a “Határtalanul” beszámolóján mégis többen voltak, akik nem szívesen vették a “határ másik oldaláról” érkezett személyeket. Egyikőjük egyenesen odáig ragadtatta magát, hogy kifejezte: szívesen bántalmazná fizikailag az ott megjelent “másikoldali” kommunikációs szakembert. Majd ennek felé nyújtott kezét azzal utasította vissza, hogy bizonyára vírust terjeszt. Mindeközben pedig a sörözőt üzemeltető, a szóbeli inzultust közvetlen közelről halló, politikai hovatartozását közismerten vállaló volt képviselőjelölt egy szóval sem avatkozott közbe.
Na, ez a szomorú. A lényeg, hogy a beharangozóban “mindenkit szeretettel vártak”. Legalábbis a szervezők, akik szeretik Vásárhelyt – a hallgatóság körében ezzel szemben, úgy tűnik, beérett a központilag szervezett gyűlöletpropaganda gyümölcse.