A Kelepce versei életünk azon viszontagságos, feldolgozatlan eseményeit, kibeszélt vagy elfojtott kudarcait ábrázolják, melyeket mindannyian magunkkal cipelünk.
A Németh László Városi Könyvtárban tegnap este bemutatott verseskötet versei azokra a mindenki életében ott rejlő pillanatokra, eseményekre személyes élethelyzetekre, valamint a világ történéseire, a körülöttünk élők sorsára reflektálnak, amelyek feladták a leckét.
– Ez a negyedik verseskötetem, s döntően új verseket tartalmaz – mondta portálunknak Sulyok Csaba – igaz van közte néhány kakukktojás. Ez utóbbiak olyan költemények, melyek a korábbi kötetekbe tematikai okok miatt nem kerültek be. A Kelepce eklektikusabb, változatosabb lett, mint a Viharsarok blues és a Viharsarok blues II., leginkább az első, Vegyél kezedbe című kötetemre hasonlít hangulatában, változatosságában. Az első és a negyedik megjelenése közt eltelt hét év, s reménykedem benne, hogy csiszolódott a költészetem – tette hozzá. Azzal, hogy ebben a könyvében prózai írások is szerepelnek.
– Azokat a gondolatokat, érzéseket, melyeket szeretnék kifejezni, alkalmasabbnak találom a lírát, mint a prózát, de azért vannak olyan gondolatok, melyekre a próza alkalmasabb – indokolta a verseskönyvben lévő nem verses szövegek a kötetben való jelenlétét.
Az új kötet első része a székkutasi származású szerző révén a falusi léthez kapcsolódnak, a második a borongósabb, kritikusabb költemények gyűjteménye, a Párhuzamos valóságok kísérletező szövegeivel átfogalmazott, elferdített cikkek alapján született írásaival tart tükröt a jelennek.
A Kelepce végi Amigdala ciklusban lágyabb, elvontabb költemények, illetve a versek témájához kapcsolódó, illetve a lelki vívódásokat megjelenítő prózai írások kaptak helyet.
A könyvbemutatón a szerzővel Kádárné Zsoldos Edit beszélgetett, a verseket Rácz Attila mondta el, illetve a Witch Bird, azaz Koncz Barbara és Bugyi József zenéltek.