Láthatunk katonákat az utcán, ellenőrizve a kijárási tilalmat, a rendőröket kísérve, de több kiemelt intézmény is katonai irányítás alá került. Sokan mondják, hogy a miniszterelnök militarista nyelvezetének a része ez, hogy itt és így vetik be őket, ami egyesekben félelmet kelt, mások csak annyit kérdeznek: ezt minek? Pedig a hadsereg bevetése nem lenne ördögtől való ilyen helyzetben, amikor több városból is azt jelentik, hogy rosszul van megszervezve a védőoltás beadása. Mert a hadsereg kiválóan alkalmas ilyen logisztikai dolgok megszervezésére, és nem pusztán arra, hogy fegyveres katonák sétálgassanak egy háborúban nem álló ország fővárosának üres utcáin.
– Te, milyen minisztérium alá tartozunk most?
– Január 1-től a Pénzügyminisztérium alá.
– Voltunk mi már mindenütt: oktatási tárca, sőt, agrártárca felügyelete alatt is.
– Egyszer már lehetne a felettesem a Honvédelmi miniszter.
– A Honvédelmi miniszter? De miért?
– Azt nem tudom miért, de végre a felszereltséggel soha nem lenne gondunk.
Ezt a beszélgetést majd másfél évtizede hallottam akkor szegedi önkormányzati munkahelyem étkezőjében. Nem tudom, kik voltak a beszélgető felek, de az kitűnt, hogy egyébként mekkora respektje van a hadseregnek, felesleges erőfitogtatás és fegyverek nélkül is.
Később volt szerencsém, és tényleg szerencsének tartom, interjút készíteni a hadsereg egyik megyei toborzójával, és tulajdonképpen még egyet is értettem, nem csak vele, hanem még akár Orbán Viktor miniszterelnökkel is abban, hogy a hadsereg ki tud emelni embereket a szegénységből, tudást, szakmát, széleskörű műszaki, logisztikai ismereteket adhat a kezükbe.
Láthatjuk, békeidőben a katonaságnak nem az a feladata, hogy puskát fogjon a kezébe és lőjön, a tábornokoknak sem a terepasztal mellett kell taktikai döntéseket hozniuk. Márpedig most, persze háború folyik a vírus ellen, Orbán Viktor kedvenc szavajárásával, de azért a szó szoros értelmében mégis békeidő van.
A járvány elleni harcban pedig igenis szükség lenne a hadseregre. Nem kint az utcákon sétálva, nem közintézmények vezetését átvéve. De látható, az oltások időszakában rendkívül nehezen megoldható sokszor az idősek szállítása, a háziorvosoknak maguknak kell hűtőtáskáért beutazni a kormányhivatalba, ráadásul kevesen is vannak, amik miatt igazán szükséges lenne akár a katonaorvosok bevetése is.
Ráadásul több városból jelentették, például Hódmezővásárhelyről is, hogy az idős embereknek kívül, a téli hidegben, órákat sorban állva kell várakozniuk a védőoltásokra. De hasonlót jelentettek Bajáról és Ceglédről is, igaz, olyan jelentések is vannak, amelyek szerint rendben működnek az oltások beadásai.
Sok helyen indokolt lenne tehát a hadsereg bevetése, melegebb sátrakat felállítani, szállítani a vakcinákat, koordinálni az oltásokat, beosztani a megfelelő oltási időpontokat, esetleg maguk is segíthetnének a beadásban, természetesen itt a katonaorvosokra gondolok. Mert mindezekhez ugyanúgy értenek a katonák.