Ahogy azt korábban mi is megírtuk, elkezdték a felkészülést a Hódmezővásárhelyi Leány Kézilabda Club (HLKC) csapatai az U12-től egészen az U20-as korosztályig, akik idén a legidősebbek. Ennek kapcsán tervekről, nehézségekről, tehetségekről, összességében a klubnál zajló munkáról beszélgettünk Áncsán István elnökségi taggal.
A csapat vezetése úgy döntött, ideiglenesen legalábbis, hogy az utánpótlás-nevelésre koncentrál, hiszen a tavalyi évadban nem indított a bajnokságban felnőtt csapatot.
Á. I: Ez egy hosszasan, két-két és fél évig érlelt, fájdalmas, de nagyon racionális döntés, aminek több oka is volt. A HLKC megalakulásakor, 2010-ben, mi azt a célt tűztük ki, hogyha egyszer felnőtt csapatunk lesz, akkor az, legalábbis nagyobb részben, saját nevelésű, helyi fiatalokból álljon. A honi kézilabda fejlesztésében bekövetkezett koncepcionális változások, és bizonyos helyi adottságok miatt ez a tervünk mára már komoly akadályba ütközött, ezért ezt a vállalásunkat teljesíteni nem tudtuk, ráadásul komolyabb gazdasági, vagy társadalmi támogatottság sem állt soha mögöttünk. Ezért kellett ezt a tényleg fájdalmas döntést meghoznunk. Ennek ellenére nem zárkózunk el attól, hogy később újra indítsunk felnőtt csapatot is, mert vannak nagyon tehetséges korosztályok, mint például most a 2008-2010-esek kifejezetten ügyesek.
Említette, hogy vannak helyi tényezők és országos specifikumok is. Mik ezek?
Á. I: Országosan említhetném a nagy klubok és most már a nagy akadémiák elszívó erejét. Korábban volt megyei bajnokság, például Csongrádban is jóval több településnek volt jelentős kézilabda élete, mint manapság. Hódmezővásárhelynek az utánpótláskorúak között, mondjuk ki, nem erős a megtartó ereje, Szeged vagy éppen a főváros a továbbtanulási szempontból elviszi a fiataljainkat. Egyre kevesebb ifjúsági korosztályú gyermek marad tehát Vásárhelyen.
A Magyar Kézilabda Szövetségnek (MKSZ) van egy közép-, és hosszútávú sportágfejlesztési stratégiája, mi is annak a mentén működünk. Széles alapbázisból indulunk, hiszen szoros az együttműködésünk, immáron 6-7 éve a Szent István Általános Iskolával. Mennyiségileg és minőségileg is kiváló korosztályok jönnek ki az iskolából, akikkel öröm dolgozni.
Az MKSZ-nek a stratégiája azonban azt jelenti, hogy az akadémiai rendszerekre helyezték a hangsúlyt, és a kiválasztás abba az irányba működik. Korábban, ahogy említettem, például a megyében számos kisebb-nagyobb településen volt kézilabda élet. Jelenleg, ha az NBII-ig (ami a harmadosztály) nézzük, csak Algyőnek és Szegednek van felnőtt csapata, megyei bajnokságok pedig, ahogy említettem, nincsenek, noha régen volt egy erős makói, vagy kisteleki bázis, amikor 2012/13-ban elkezdtünk a felnőtt bajnokságban szerepelni. Más a szövetség támogatási koncepciója is. Én ezt nem jellemzem, hogy jó vagy rossz-e, tényszerűen mondom, hogy ez a helyzet, mi ezt elfogadjuk.
Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért mennyi idő jut fejlesztésre, tehetséggondozásra?
Á. I: A honi szövetség egyébként ezt igen kiemelten kezeli, de ettől függetlenül magunk is odafigyelünk rá, és támogatjuk, hogy ha valamelyik játékosunk kiemelten tehetséges, akkor fejlődhessen, magasabban rangsorolt kluboknál, utánpótlás műhelyekben. Hozzá kell tenni, hogy ehhez elengedhetetlen a megfelelő és támogató szülői háttér.
Van most ilyen játékos Hódmezővásárhelyen?
Á. I: Hajnal Fanni és Bereczki Dóra az FTC csapataihoz, Pásztor Gréta Debrecenbe a DVSC csapatához ment, Becsek Enikő pedig tavaly ment a NEKA-hoz (Nemzeti Kézilabda Akadémia – a szerk.), Seres Liza pedig három éve.
Említsünk meg két, korábban szintén a NEKA-ban pallérozódó vásárhelyi játékost is: ők Berei Krisztina, akinek a NEKA, illetve Mérai Maja, akinek pedig a Kisvárda csapatában immár van felnőtt NB I-es tapasztalata, és mindketten megjárták a korosztályos válogatottakat is. Most azokat említettem, emeltem ki, akik elmentek innen magasabb szintre játszani és ott úgy tűnik, meg is ragadtak, mindannyiunk nagy örömére. És remélem ez lesz a sorsa majd Fürdök Virágnak is, aki a NEKA után most kölcsönben visszatér hozzánk majd. Van továbbá két lány, akik az MKSZ kiemelt tehetség-, valamint a magyar serdülőválogatott kiválasztó programjában vannak: ők Csala Jázmin és Csenteri Zille, mindketten 2011-es születésűek. Véleményem szerint 1-2 éven belül már őket sem tudjuk megtartani, ami amellett, hogy nekünk nehézséget okoz, de szeretnénk hangsúlyozni, mint utánpótlás-nevelő klub, hogy hatalmas öröm. Ők a tehetség mellett alázatosak is, és megvan a már említett és elengedhetetlen szülői háttér.
A munkánk, az MKSZ irányvonala által is az eredményorientáltságtól sokkal inkább az egyéni fejlesztések, a tehetséggondozás felé tolódik. Ezt a szemléletváltozást a kollégáimmal együtt magunkévá tettük, és alapvetően üdvözöljük.
Két utánpótlás csapat a 2023/24-es évben a nemzeti bajnokság II. osztályának Keleti csoportjaiban játszott. Az U19-esek a 10., az U17-esek a 3. helyen végeztek. Milyen eredményeknek számítottak ezek, akár az elvárásokhoz képest?
Á. I: Az U19-eseknél előjött, amiről beszéltem, hogy voltak létszámproblémáink. Az okokat is említettem már, és ahogy nőnek fel a serdülőből az ifjúsági korosztály felé, ez a probléma egyre inkább előtérbe kerül. Voltak feljátszók, a szabályok értelmében minden fordulóban legfeljebb négy ilyen játékos léphet pályára. Erre többek között azért is volt szükség, mert nem akartunk büntetést, hogy nincs meg a minimum létszám sem.
Az U17-es bronz minden várakozást felülmúlt, a végén már majdnem feljutási álmaink is lehettek. Ők most U18-asok lesznek és természetesen maradnak a II. osztály Keleti csoportjában. Ilyenkor ezzel a korosztállyal kapcsolatban mindig óvatosan nyilatkozom, megint csak amiatt, hogy hányan és kik mennek el tőlünk, például Szegedre tanulni. Ha nem lenne ez az állandó problémánk, akkor megcélozhatnánk a feljutást az I. osztályba, de most is elment 3-4 játékos, így óvatosan a középmezőnybe várom a csapatot, és bízom a kellemes meglepetésben…
Az U19-es 10. hely az idény végén kiesést eredményezett, ami papírforma volt, jövőre ezzel a korosztállyal a harmadosztályban indulunk, az U20-as bajnokság F-csoportjában. Ennél a korosztálynál, – akik a most induló bajnokságban tehát U20-asok lesznek, – tényleg az a cél, hogy az U18-asoktól jövő játékosok eggyel magasabb korosztályban is tapasztalatot szerezzenek.
És mik a célok a fiatalabbaknál?
Á. I: Az U12-es korosztály alatt nincs versenyeztetés, az MKSZ döntésének értelmében. Náluk a Sulikézi Fesztiválok és Kézilabda az iskolában programok futnak. Ezek évi néhány alkalommal megrendezésre kerülő programok, inkább labdás játékok, eredményt nem számolnak.
Nem hiányzik ilyenkor az állandóság? Mert, és ezt kérdezem, a néhány alkalom nem tűnik annak.
Á. I: Erről vita van a szakmán belül, én és a HLKC mindenesetre elfogadjuk az MKSZ ezen rendelkezéseit, és ennek keretében próbáljuk minél inkább a lánygyermekeket itt Hódmezővásárhelyen és környékén a kézilabda irányába orientálni, és úgy gondolom, sikeresen, mert nagy létszámban vesznek részt a gyermekeink ezekben a programokban. Ennek egyik bástyája a Szent István Általános Iskolával való együttműködés. Aztán jöhetnek a versenyek U12-től, az U15-től pedig már országos rendszerben, és itt mindenkinek szeretnénk megadni azt a mérkőzésszámot, tehát nem 8-10 emberrel játsszuk végig az összecsapásokat.
Mikor kezdődnek a bajnokságok a különböző csapatoknak?
Á. I: Az U20-asok és az U18-asok már a szeptember 6-8. közötti hétvégén játszanak, az U15 és az U12 pedig szeptember második-harmadik hétvégéjén. Alapos négy hét áll a lányok mögött, ami a felkészülést illeti, örülnek, hogy most már kevesebbet kell futni és többször előkerül a labda. A legelső célja a klubnak mindig, hogy az U12-ben legyen 16-18 játékos, és mondjuk 12 legyen még ott az U15-ben is közülük később.
Fotók forrása: HLKC Facebook oldala