Az idei Hód-tavi csata rendezvényen hatvanöt íjász és hat főzőcsapat kelt versenyre egymással. Az események tradicionális helyszínen, a várostól egy percre, a motocross pálya mögött zajlottak és zajlanak még holnap is.
A városhatártól egy percre, közvetlen a motocross pálya után balra fordulva nagyjából kétszáz méter után nagyon különleges helyre érkezünk. Itt zajlik már sokadjára ezen a hétvégén a minden évben megrendezett Hód-tavi csata, melynek régóta Sipos Róbert a lelke, a motorja.
Nemcsak íjászversenyt, és -bemutatót tartottak ma, hanem a korabeli közelharc eszközeit is láthatták azok, akik idelátogattak, sőt, egy kis ízelítőt is kaptak abból, hogyan is zajlott egy középkori, karddal, pajzzsal, páncélba öltözött harcosok között vívott párviadal.
– Az én fő szerepem abban rejlik, hogy ezeket az embereket, akik érdeklődnek a történelem iránt, vagy valami elhivatottságuk van a gasztronómiában, a helyi kultúrában, őket összehozzam – mesélte nekünk Sipos Róbert, az esemény szervezője.
– Kevesen tudják, milyen történelmi esemény helyszíne volt Vásárhely – akkor még mocsaras, lápos – határa 1282 őszén a Hód-tavi csatában. Az itt állomásozó kun csapatokat meglepte a király, Kun László, aki egyházi unszolásra, római utasításra testvérháborút gerjesztett az országban. Itt, Vásárhely határában történt meg az ütközet, ahol közel három napig közel húszezer ember ütötte-vágta egymást. A kun seregek akkor alulmaradtak, egy részük beolvadt, a városban telepedett le – magyarázza az akkori eseményeket Róbert, aki a VTV kérdésére hozzátette:
Bár még mindig kevés vásárhelyi tud róla, hogy van ilyen, az országban viszont nagyon sok helyen már nívós rendezvényként szerepel a programunk, szinte kuriózum hozzánk eljönni
Budapestről, Szigetszentmiklósról és Szegedről (innen a Hősök Kapuja Baráti Kör) is érkeztek ide hagyományőrzők.
Csáki Zsolt szervezte a rendezvény gasztro-részét. Idén is a középkor van a központban, a Gasztro-lovagi tornán résztvevő hat csapat nem korabeli receptek, hanem inkább a saját fantáziája szerint készít el olyan ételeket, amelyek akár akkoriban is készülhettek volna.
– Akik most itt vannak, nagyon odatették magukat, egyre jobban azt érzem, hogy mindenki szívügyének tekinti, természetesnek érzi azt, hogy ahol csatáztak, ott bizony főztek is, hiszen az élethez kell az étel is. Ezt próbáljuk mi is felidézni ma. Lesz kemencében sült vaddisznó, lesz „nyúláldos”, méghozzá „zöldelényes” – tehát zöldfűszeres – nyúláldos, melyhez lesz egy juhtúrós “kelény”, vagyis kelt tészta. Ehhez lesz még „füstölény”, ami füstölt húst jelent – avat be minket Zsolt az általa készített középkori menüsor rejtelmeibe.
Sertésből, birkából, baromfiból, zöldségekből, zöldfűszerekből készülnek körös-körül bográcsokban, fazekakban az „áldosok” és „üstönyök” – az áldos a bő lére eresztett, leves jellegű ételt, az üstöny pedig a raguszerű, a mostani pörkölthöz hasonló ételt jelenti – ilyen fogásokkal vesz részt a hat csapat a lovagi tornán.
– Otthon ilyet nem főzünk, de itt meg lehet mutatni, hogyan lehet középkori ízekkel, középkori alapanyagokkal, de nagyon is mai ételeket főzni – fogalmaz a gasztroszervező.
A kishomoki Szabó Zoltán tűzdelt vaddisznósült és sült zöldségek együttesével készült a lovagi tornára, amelyet éppen ottjártunkkor emelt ki a korabeli kinézetű, fával fűtött kályhából.
– Ezzel próbáljuk megnyerni a gasztro-csatát! – meséli büszkén. – Szoktam főzőversenyeken részt venni, de én amatőr vagyok, inkább a fiaim művelik ezt a szakmát – teszi még hozzá, majd meg is kínál minket egy falat vaddisznósülttel.
– Mi birkahússal készítünk egy sűrű levest, “áldóst”, van benne káposzta, gomba, répa, természetesen kihagyva belőle azokat az alapanyagokat, amelyek csak Amerika felfedezése után kerültek ide – tudjuk meg Nagy Csaba Istvántól, az egyik főzőcsapat tagjától. “Áldós kun-kori birka” – ezt a nevet adta a bográcsban bugyogó, illatozó ételkölteménynek. Csaba ezután a ruházatáról is mesél, amely a 10. századi magyarság hagyományait követi. Bőrcsizmáját, hosszúujjú felsőjét, hosszúnadrágját, süvegét elnézve nehéz elképzelni, hogy nincs melege. – Egyáltalán nincs melegem, szellőzik, és egy kis aláizzadás után még hűsít is ez a ruházat, a süveg pedig véd a nap melegétől – osztja meg velünk tapasztalatát Csaba.
Hatalmas ősi hagyatékunk van nekünk magyaroknak, amit ha kibontanánk, csak ámulnának és bámulnának az emberek, akár még a messze áhított nyugaton is
– fogalmaz végül a hagyományőrző.
A Hősök Kapuja Hagyományőrző Egyesület a skandináv, északi, 9.-11. századi életet próbálja rekonstruálni, ilyen öltözetben jelentek meg most, és az étel is, amivel készültek, ezt igyekszik megjeleníteni.
– Egy “mi lehetett?” típusú ételt raktunk ma össze csak akkoriban is elérhető alapanyagokból – meséli Mucsi Krisztina, miközben a csirkecombból, korianderrel, mustárral, sörrel, mézzel ízesített, gerslivel (hántolt árpával) sűrített, raguszerű étel vidáman rotyog fazekukban.
Az íjászverseny részvevői számára hatalmas bográcsban időközben már majdnem elkészült a pincepörkölt. Mivel ez nem a gasztro-lovagi torna szigorú szabályai szerint készül, nem kell sápadnak maradnia, lesz benne jófajta pirospaprika is.
A hangulatos helyszínen lesz még ma este középkori zenei előadás, holnap 10-től pedig a Hód-Barantások távlövő versenye színesíti a programot.