Benkő László kutató, aki maga is hosszabb időn át dolgozott vendéglátósként, így a szakmát és annak történetét a vendégekétől eltérő szemszögből is megtapasztalta, a vásárhelyi vendéglátás történetéről árult el érdekes adalékokat hétfőn este a Németh László Városi Könyvtárban tartott estjén.
Régóta gyűjti az anyagot a vásárhelyi vendéglátás történetét feldolgozó hagyományos vagy online kötethez a vásárhelyi Benkő László, a vásárhelyi gasztroirodalmat – Herczeg Mihály és Földvári László után – újjáélesztő Benkő László, aki maga is eltöltött egy hosszabb időt vendéglátósként, így a szakmát és annak történetét a vendégektől eltérő szemszögből is megtapasztalta. S maga is írt a vásárhelyi ételekről és italokról is egy-egy könyvet.
Hogy mire is jutott eddigi kutatásai során, arról tartott képes előadást hétfőn este a Németh László Városi Könyvtárban.
– Eddig elsősorban a polgári és paraszti vásárhelyi konyháról írtam, míg az italoknál azok elkészítését gyűjtöttem össze. A vendéglátás azonban se nem polgári, se nem paraszti. Vásárhely valamikor olyan alföldi jellegű vendéglátó város volt – mondta a téma kutatója, aki a város háromszáz éves vendéglátásának történetéről már 700 oldalnyi anyagot gyűjtött össze készülő kiadványába. Az első 100 évre, azaz az 1700-as évekről csak kevés forrásanyagot talált, jóval többet az 1800-as évekről, már csak azért is, mert miután 1873-ben törvényhatósági jogot kapott Vásárhely, fellendült a helyi vendéglátóipar, egyre-másra létesültek az üzletek. Megtízszereződött a számuk, kávéházak, cukrászdák és kisebb szállodák nyíltak.
Benkő László készülő kiadványában nemcsak az egyes vendéglátóhelyek szerepelnek majd, de az ott felszolgált ételek, a legegyszerűbb „zsíros deszkától” a főispáni beiktatások különleges menüsoráig. Illetve szerepelnek majd a kisvendéglők ételei, egyedi kínálata és italsorai is.
– Minden vendéglő más volt, volt aki nagyon különleges dolgokkal próbálkozott, igaz előbb-utóbb rájött, hogy a nagy választékot nem biztos, hogy tudja tartani. Így egyszerűbb ételek készültek.
Ilyen volt a mai tűzoltóság helyén álló régi Szarvas, a Hajda, a Damjanich utcai Bika csárda, melyből később népiskola lett, majd elbontották, de ilyen volt a Vörös Ökör, mely helyén később a Bandula vendéglő épült fel. A külterületen állt a Lebuki, a Szegfű és a Hámszárító csárda. A neveikhez mind betyártörténeteket kötöttek – reklám célból. Az uradalom kezelésében működtek italmérések is – mondta.
Trianon után megcsappant a kereskedelem és a belső forgalom, s emiatt a vendéglátóhelyek száma is megcsappant, a nagy gazdasági világválság utáni kisebb fellendülést követte az újabb világháború, majd az az utáni államosítás.
Szenzációs neveken nyitottak vendéglőket eleink
Leginkább a figyelemfelhívás volt a célja, hogy különleges, a korban egzotikus vagy az előző korokra, illetve irodalmi élményekre rímelő neveken is működtek csárdák, kocsmák, vendéglők a városban. Néhány ezek közül:
De működött a Franciszti vendéglő, melyet Rákóczi Viktor vett át, ezért átnevezték Rodostónak (utalva arra, hogy II. Rákóczi Ferenc a törökországi Rodostóban halt meg.) A későbbi munkásotthon helyén működött annak idején a Kispróféta, de volt Korzó pince,