A Dr Pepper megosztó ital. Kevesen vannak, akik úgy megisszák, hogy elmegy jéggel, mint mondjuk a Hell XIXO nevű kólapróbálkozását, amit hiába adnak oda az összes létező promoter-semi-TV2-sztár-traveladdict Insta-influenszer kezébe sztoriszelfire, akkor is csak egy leheletnyivel lesz jobb a Tesco-s kólánál és a Coop-os simán veri. A Dr Peppert vagy imádja valaki, vagy viszolyog tőle, középút nincs, aki pedig imádja, az azért teszi, mert olyan gejl édes, hogy ha kitörne a világháború, főzni lehetne vele (bár tegyük hozzá, néhány langyos C-vitaminnal dúsított limonádéban több a nettó cukortartalom, de az élet kegyetlen és igazságtalan). Ez van, ezt el kell fogadni, a tonikot meg azért szeretjük, mert keserű, egyesek szerint ez már a pszichopátia, mégis egy pár millióan nem késeljük le a szomszédot egy üveg Kinley után.
Én mindkettőt szeretem, de a Dr Pepper a kedvencem, legalábbis az volt. Történt ugyanis, hogy a Pepsi magyarországi forgalmazási joga is egy nehezen köthető kacskaringós akvizíció után átkerült részben a Szentkirályi tulajához, hozzájuk tartozik megint pár csavarral a Schweppes- és 7UP ágon a Dr Pepper is (kusza a családfa, van olyan ország, ahol ezt a brand-et épp a Coca-Cola viszi, de ez most tényleg lényegtelen). A lényeg, hogy nemrégiben a szegedi Auchanban ezt lehetett beszerezni.
Szóval az ásványvízkirály ásványvizes palackba öntötte a kedvenc cukros löttyömet, hát, elég gáz lett a palack, ha nem látnám a címkét, úgy nézne ki, mint valamelyik nyolcvan forintért két és fél litert kínáló kóla, de oké, nem igazán érdekel, a megmaradt lelkesedéssel kortyoltam bele, és itt kezdődtek a gondok. Az íze ugyanis csak árnyéka a régi önmagának.
Nem okozott akkora csalódást a korábbi azonos brand alatt megszokott minőséghez képest, mint a visszavezetett Nestea vagy a visszavezetett Magyar Nemzet, de a korábbi ízhez viszonyítva jóval enyhébb, kevésbé karakteres, kevésbé édes, kicsit citrusos, de mindenképpen sokkal gyengébb az egész összhatás, mint volt.
Aztán ugrott be, hogy a Szentkirályinak sok éve volt egy nagyon sikertelen magyar kóla kísérlete Elixis néven, aminek kb. olyan íze volt, mintha egy kicsit hígított, szénsavas Jager-t innál. Amit miután nagyon nem vett senki, „újratervezték„, „megújíították” és „citromos alapokra helyezték”. Magyarán egy megosztó, erőteljesen, valószínűleg az átlag magyar szájnak túlságosan karakteres, tehát kockázatos italt, miután elbukott, leszedáltak addig, hogy hátha a mainstream számára majd így fogyaszthatóbb lesz.
Nem jött be, meg is szüntették, és én nekem az a dühös sanda gyanúm, hogy itt is ilyen szándékot látunk, még a palack is ugyanígy néz ki. Vélhetően az új menedzsment kitalálta, hogy a cucc túlságosan szubkulturális közeget ér el, hígítsuk föl addig, amíg fogyaszthatóbbá tesszük az átlagkólaivónak. A különbség és a bajom az, hogy a Dr Pepper nem egy egy piacra szánt gagyi ellenüdítő-próbálkozás, hanem konkrétan tíz évvel régebbi, mint a Coca-Cola, ha itthon kevesen is isszák napi szinten, nagyon tradícionális cuccról van szó, és nagy hiba egy vélt népszerűbbé tételért tönkre tenni a törzsfogyasztók kedvenc italát.