A zsinagóga falán elhelyezett, a roma holokauszt áldozatainak emelt emléktábla előtt tartották a porajmosz, azaz a roma holokausztról való megemlékezést. Egyedülálló, hogy a roma és a zsidó közösség közösen hajt főt a több millió áldozat emlékére.
Márki-Zay Péter polgármester beszédében elmondta, hogy nyolcvan éve, 1944. augusztus 2-ről 3-ra virradó éjszaka számolták fel az auschwitz-birkenaui II/E. cigánytábort, kivégezve utolsó 3000 lakóját is. A Cigány Világszövetség 1972-es párizsi kongresszusának határozata alapján lett a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja.
Jóval kevesebbet hallunk és tudunk a roma holokausztról, pedig a második világháború alatt százezreket öltek meg. A fajüldözés a magyarországi roma közösségek mintegy harmadát közvetlenül érintette. A meggyilkolt magyar romák száma több ezer, Európában pedig csaknem összesen félmillióra tehető a roma áldozatok száma. Pontos számadatok nincsenek.
A polgármester a rövid történeti áttekintést követően elmondta, azért kell megemlékeznünk minden évben, hogy ez a fajta becstelenség soha ne történhessen meg újra.
Köszönetét fejezte ki a zsidó hitközségnek, hogy a zsinagóga falán elhelyezhették a roma áldozatoknak szánt emléktáblát.
Márki-Zay Péter beszédében hangsúlyozta, hogy most bár nincs a ’44-eshez hasonló fenyegetettség, az előítéletekkel sajnos minden kisebbségnek meg kell küzdeni, legyen az zsidó vagy cigány.
Beszédében megemlítette, hogy Vásárhely a közös megemlékezéssel is erősíti azt, hogy ez egy igazi szeretetközösség. Felvázolta azokat a nagyívű terveket, amelyeket a következő, októbertől kezdődő önkormányzati ciklusra tervez a jelenlegi városvezetés a hátrányos helyzetű emberek integrációjára vonatkozóan. „Ha felzárkóztatjuk a szegénységben élő romákat, azzal az előÍtéletek ellen is sokat teszünk” – fogalmazott.
Ebben a szellemben arra kérem az Urat, hogy közös munkánkat áldja meg gazdagon. Szívem minden szeretete a cigányoké és hálám a zsidó közösségé. – mondta Márki-Zay Péter.
Erdős László, a zsidó hitközség elnöke arra hívta fel a figyelmet emlékező beszédében, hogy nem csak emlékezni, de emlékeztetni is kell. Erdős azt is kiemelte, hogy mérhetetlenül fontos, hogy a fiatalok megismerjék a történelmünket, amelynek ilyen sötét pillanatai is akadnak. „Az emlékezés erő és előny” – fogalmazott. Beszédében kiemelte, hogy nincs különbség az emberek között. „Nincs különbség közöttünk, mindannyian emberek vagyunk! Ha egyikünk a Tórát, másikunk a Bibliát tanulmányozza, ha egyikünk bőre fehér vagy barna vagy sárga, az nem számít.” – hangsúlyozta.
Gavodi István, a Cigány Nemzeti Tanács tagja, az októbertől felálló Cigány Nemzetiségi Önkormányzat képviselője nehezen szólalt meg „két ilyen Ember után”. Elmesélte, hogy gyermekkorában, Sarkadon a családban a felnőttek beszélgetését hallgatva még nem értette, később jött rá, hogy a történetek, amelyek egy-egy elhunyt családtag kapcsán elhangzottak, mind a roma holokauszthoz köthetőek. Amikor a dobozi erdőbe kivezényelték a cigányokat, megásatták velük a sírjukat, majd belelőtték őket.
„Nekünk azt kell megértetni a mieinkkel, hogy csak a tanulás az egyetlen út, ami segíti az emlékezést is, és a boldogulást”- emelte ki.
A megemlékezés végén Tóth István roma és egyházügyi referens közös főhajtásra hívta fel a résztvevőket, a békéért való imádság jegyében.
A megemlékezés koszorúit is elhelyezték az emléktáblánál. A megemlékezés fényét Békési Dorina hegedűjátéka és Markócs Viktória rajzai emelték.
A megemlékezés előtt a Cigány Nemzetiségi Tanács tagjai és Márki-Zay Péter a római katolikus temetőben elhelyezett roma áldozatok emlékművénél is elhelyezték az emlékezés koszorúit.