A 2022-es esztendő tudományos kutatásait foglalták a Tornyai János Múzeum új évkönyvébe, melyet tegnap mutattak be a múzeumban.
Immár a negyedik évkönyvét jelentette meg a Tornyai János Múzeum, melyben a 2022-es év eredményeit és munkatársaik saját kutatásai eredményeit foglalták össze.
– Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak kiállításokon, tárlatvezetéseken vagy a munkánkba bepillantást engedő sajtó- vagy közösségi médiaeseményeken keresztül, hanem a tudományos eredményeinket tudományos módon, könyvben és évkönyvben is megmutassuk az érdeklődőknek – mondta Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója.
Az évkönyvben a múzeum valamennyi gyűjtőkörét bemutatják, a legnagyobb népszerűségnek örvendő régészet, de a könyvtártörténet, a helytörténet és a néprajz eredményeit is.
– Nagy öröm számomra, hogy a múzeum munkatársai is szép számmal írtak bele. A könyvtárosunk, Radnai Kitti, Bernátsky Ferenc helytörténész, Terendi Viktória néprajzkutató és a régészeink is. Ez mutatja, hogy van egy ütőképes tudományos csapat a Tornyai János Múzeumban. És mutatja azt is, hogy mind a saját gyűjteményünkben, mind a kollégáim érdeklődési területében vannak olyan érdekes és jó témák, melyeket tudományosan fel tudnak dolgozni, s megfelelő illusztráltsággal be tudnak mutatni – összegezte Miklós Péter.
A Tornyai vezetője kiemelte Bernátsky Ferenc: Lőkös Sándor fényképész fotóhagyatékáról, illetve Terendi Viktória, a múzeum néprajzi gyűjteménye üvegtárgyairól szóló tanulmányait.
Lőrinczy Gábor nyugalmazott régész, aki Varga Sándorral közösen a Hód-tó és a Száraz-ér tágabb környékén talált kora avarkori lelőhelyekről írt a kötetbe, azt mondta, hogy az elmúlt százhúsz év kora avarkori leleteit, feltárásait összegezték. – Ezekről a 6-7. századi leletekről szedtük össze a kollégával a régi és az új információkat, s próbáltuk azokat naprakésszé értékelni. Nagy Katalin korábbi régész ugyan 1984-ig a városmonográfia megjelenéséig összegezte az addig összegyűlt anyagot, de az azóta eltelt 40 év újabb leletei, s a hozzáférhető források bővülése – köztük a korabeli és már az interneten is olvasható korabeli vásárhelyiújságok és Varga Sándor által leletmentett három újabb sír nagyon sok adatot tartalmaznak – mondta.
Lőrinczy Gábor szerint az összegzés nagyobb részt a szakmának, s kisebb részt a laikus érdeklődőknek szól. – A sok információ – ahogy azt László Gyulától tudjuk – összeadódik, s egyszer majd egy bizonyos ember majd összefoglalja, s a nagyközönségnek is tálalja. A mi cikkünk nagyon sok izgalmas szakmai információt tartalmaz. A Bethlen gimnázium évkönyveiből, a Szeremlei-féle várostörténetből és a korabeli újságok összevetéséből derült ki, hogy az 1906 óta Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Vásárhely határában talált aranypénz – melyre csak az van írva, hogy Bögi-Kovács János ajándéka – az Bögi-Kovács János (ma Székkutas határában álló) pusztaszéli földjén került elő, valószínűleg egy sírlelet egyik darabjaként. A vasat és a gyöngyöt valószínűleg kidobták, de az arany az csillog, így megtartották. Ez az érem végül valami úton módon a múzeumi gyűjteménybe került, s így megmaradt a valóságnak.