Kinek adják a jövedelemadójuk második egy százalékát az ateisták? Az elsőt közhasznú civileknek, a másodikat leginkább 31 bejegyzett egyháznak lehet adományozni. Ez utóbbira van még egy kategória, az úgynevezett „kiemelt költségvetési előirányzatú szervezet”, ebbe kizárólag a Nemzeti Tehetség Program tartozik jelenleg. Én ateistaként általában jobb híján nekik szoktam adni.
A kérdés érinti még az agnosztikusokat, a felekezeten kívüli hívőket és azokat, akiknek az egyházát nem jegyezte be „történelmiként” az állam. Az Alaptörvény eközben elméletileg garantálja a világnézeti, illetve ahogy enyhén klerikálisan fogalmaz, lelkiismereti szabadságot, amely véleményem szerint azon túlmenően, hogy az állam nem privilegizálhat egyes vallásokat mások karára (megteszi), azt is kell, hogy jelentse, hogy a hívő és nem hívő világnézeteknek esélyegyenlőséget kell élveznie.
Ezért úgy gondolom, ezen alapelv és a szekularizáció tényleges érvényesítése érdekében célszerű lenne egy harmadik kategóriát is bevezetni a technikai számmal rendelkező második egy százalékra jogosult szervezetek között. Ide tartozhatnának az ateizmust, a humanizmus és az agnoszticizmust, mint világnézetet valló, és a szekularizációt, mint társadalmilag szükséges folyamatot képviselő civil szervezetek, társaságok.
Most, amikor az iszlám invazív terjeszkedésétől való, egyébként részben jogos félelelme miatt kvázi „válaszul” a hazai populista úgynevezett jobboldal a kereszténységet akarja ráerőltetni az ország egészére, figyelmen kívül hagyva az összes többi vallást és azt, hogy az ország több mint egyharmada ateista, soha nagyobb szükség nem volt még a zsidó-keresztény hagyományokon alapuló, mára szekuláris (ha úgy tetszik: humanista) Európa identitásának és jogállami vívmányainak védelmében az állam és az egyház valódi szétválasztására, valamint tényleges világnézeti szabadságra. Ez egy hosszú folyamat, ennek első szimbolikus lépése lehet az 1%-rendszer kiterjesztése.
A cikkem eredetileg tavaly, az Ateista forradalom blogon jelent meg.