Mint azt megírtuk, a Fidesz három nap alatt átvitte a Magyar Orvosi Kamarát korlátozó törvényt, ennek értelmében többek között megszüntetették a kötelező orvosi kamarai tagságot. Ennek ellenére egyetlen nap alatt már közel ötezren jelezték belépési szándékukat az „új” kamarába.
A MedicalOnline-nak Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) alelnöke elmondta: megkönnyebbült, dühöt pedig a módszer miatt érez, ahogyan végigvitték az orvostársadalommal szemben azt a folyamatot, amelynek eredményeként 24 óra alatt megszüntették a kötelező kamarai tagságot, és elvették a hivatásrendtől az etikai rendszer működtetését.
,,Mindazonáltal rendkívül érdekes volt belülről látni azt a műveletet, amelyet nagy empátiával ugyan, de kívülről szemléltünk például a Magyar Tudományos Akadémia esetében, hogy micsoda hatékonysággal megy át a sajtón egy valótlan tényállítás, és hogyan sokszorozódik.”
Mint mondta, a hatalom számára a hivatalokat sokkal könnyebb bezárni, mint egy független ellenállást megtörni.Úgy gondolja, a törvénymódosítással nem végezték ki a kamarát, „egy 5-10 ezer fős erős, összetartó kamara is lehet ütőképes”.
Az alelnök a kamara radikális, február 4-i bejelentésének hátteréről elmesélte, az aznapi gyűlésen az orvostársadalmat képviselő küldöttek elsöprő többsége szólította fel az elnökséget rendkívüli nyomásgyakorlásra. Az egészségügyi kormányzattal folytatott december végi egyeztetésen pedig „egyáltalán nem érezték jól magukat”, szerinte a jelen nem lévő elnökségi tagok is elégedetlenek voltak, és nem úgy látták, hogy békében álltak volna fel az asztal mellől a felek. Álmos Péter szerint csak látszategyeztetés zajlott, miközben
„a világban sehol nincs ilyen rendőri szemlélettel irányított orvostársadalom”.
Hozzátette, a koronavírus-járvány alatt is bebizonyosodott, hogy mennyire káros a gyógyításban a központosítás. A szakmát kihagyták a folyamatokból, és bár elfogadtuk, hogy járványhelyzetben követni kell az utasításokat, bizonyára nem zártuk volna olyan gyászos halálozási adatokkal a pandémiát, ha például az intenzív osztályok megoszthatták volna egymás között az adataikat, a jó gyakorlatokat.