Gulyás József 1934.12.12-én született Hódmezővásárhelyen. Egész életében nagyon sokat dolgozott, hosszú, küzdelmes életet tudhat maga mögött. Az idős bácsit, – aki immár negyven éve a Csengettyű-közben lakik, – Berényi Károly alpolgármester köszöntötte születésnapján az otthonában.
Józsi bácsi Vásárhelyen született, de szüleivel sokáig Székkutason lakott. Ott végezte el az általános iskolát, majd a Frankel Leó Közgazdasági és Egészségügyi Középiskolába járt, mellette pedig órabérben már a Mérleggyárban dolgozott. Szentesen volt katona, és mivel jogosítvánnyal rendelkezett, így elküldték Szegedre tanulni, rajparancsnok-iskolába. ’57-ben szerelt le, majd a gyapottermesztésben kezdett el dolgozni segédmunkásként. Közben kölcsönből építkezni kezdtek a családjával, Székkutason építettek a régi szoba-konyhás házuk helyére egy nagyobbat. Józsi bácsi azt mesélte, egész életében mindig legalább két helyen dolgozott párhuzamosan.
Később a nagymágocsi TSZ-ben lett traktorvezető, az volt a feladata, hogy üzemanyaggal lássa el a többi traktort. Magánjellegű problémák miatt le kellett szállnia a traktorról, pedig az nagyon jól fizető állás volt akkoriban. Ezt követően Vásárhelyre jött dolgozni, a Volán Tefu-nál lett teherfuvarozó, majd buszvezető az akkor már megépült új Volán-telepen.
Első felesége óvónő volt Tótkomlóson, egy közös gyermekük született, de felesége még a terhesség alatt elhagyta. Fiával azután sokáig nem tartotta a kapcsolatot, már felnőttként találtak egymásra újra. Arra hivatkozva, hogy rendezetlen a családi állapota, nem lehetett tovább buszvezető. Ezután lett mentős Szegeden, öt évig Székkutasról járt be, majd Vásárhelyen helyezkedett el, szintén mentősként. Közben elvégezte a mentőápolói tanfolyamot, és 24 órázni kezdett – 12 órát vezetett, 12 órát a másik oldalon ült, ápolóként.
Majdnem harminc év mentőzés után 1990-ben ment nyugdíjba. Mivel a nyugdíja alacsony lett volna, így tovább dolgozott, a kórháznál volt portás további nyolc évig.
Közben Józsi bácsi másodjára is megnősült – igaz, közös gyermekük már nem született, mert a feleségének egészségügyi problémái voltak. Később viszont, már a Csengettyű-közben lakva, Józsi bácsi gondviselésébe fogadott egy kislányt, aki a szomszédságában félárván maradt.
Józsi bácsi korábban sokat kerékpározott, szobabiciklizett, de ma már nehezen jár. Hetente kétszer így is elmegy bevásárolni, tévét néz, olvas. A fiával és annak feleségével tartja a kapcsolatot, a szomszédai és a Badalik gondozói segítenek az ügyei intézésében, gyógyszerei kiváltásában.
