Tegnap a város nevében Berényi Károly alpolgármester köszöntötte Rozsos Istvánné Katalint századik születésnapja alkalmából. A hosszú életút alatt sok nehézségen átment idős asszony még mindig megtartotta életörömét, bizakodását, melyet családjának is köszönhet.
Bámulatos derűt sugároz a százéves Kati néni alig ráncos, még mindig szép arca, akit Berényi Károly alpolgármester tegnap a város nevében egy csokor virággal és oklevéllel köszöntött családja körében. Küzdelmes életútját hallva csak csodálattal tudjuk szemlélni az életörömöt, és bizakodást, amely még mindig árad belőle.
Rozsos Istvánné 1924. március 3-án született szegény, paraszti család második lánygyermekeként. Gyermekkorában annyira szegények voltak, hogy édesapja a nyári időszakban elvitte libapásztornak egy családhoz. Iskolába csak télen járhatott, ha jó idő volt, csak vizsgázni mehetett be – így végezte el a négy elemit.
14 évesen elszegődött egy kereskedőcsaládhoz cselédnek, ahol takarított, ház körüli munkákba segített be. 18 éves volt, amikor férjhez ment, férje hivatásos katona volt – őt kivezényelték a frontra, ahol később eltűntnek nyilvánították. Házasságából két fiúgyermeke született. Özvegyként nagyon nehezen tartotta el családját, alkalmi munkákból (aratás, cséplés, vízhordás) egészítette ki özvegyi járadékát.
A ’40-es évek végén ismerkedett meg második férjével, ’52-ben összeházasodtak, és egy lányuk született. Az évek hosszú során több helyen is dolgozott mint hivatalsegéd, vagy takarítónő, a legvégén a mérleggyárban helyezkedett el, a présműhelyben, 45 évvel ezelőtti nyugdíjazásáig itt dolgozott.
Családját sajnos nem kerülte el a halál, kisebbik fia ’96-ban hunyt el, majd ’99-ben férjét is elveszítette, 2011-ben pedig az idősebb fiát is. Három unokáján felül négy dédunokája van, és az egyik menye is él még. Lányával és az ő lányával él egy családban, azt mondja, nekik köszönheti, hogy ilyen szép kort megélt: figyelnek rá, gondoskodnak róla, mindent megkap, amit kér.
Néha elkeseredik azon, hogy már nem tud annyit dolgozni a kertben, a virágok között, mint régen, hiszen ezt nagyon szerette, viszont örül annak, hogy még mindig láthatja, milyen szép a kert, sőt nemrég tyúkokat is kapott ajándékba, nekik nagyon örül.
Ha megkérdezik tőle, mi a hosszú élet titka, azt mondja, az aktív és dolgos élet, az, hogy örüljünk minden napnak, legyen tervünk, célunk, hogy mit szeretnénk, és legyünk sokat kint a szabad levegőn. Amikor csak teheti, ő is kiül az udvarra, az árnyas fák alá, ott nézelődik, milyen szépek a galambok, a fürjek, a tyúkok. Sok-sok szépség van az életben – ez élteti őt is még mindig, mondja.
