A napokban megjelent a hír, miszerint Boldizsár Sándor Rómeó, a Corvin Mátyás Technikum és Kollégium 9. osztályos cukrásztanulója német nyelvi versenyvideójával első helyezést ért el a győri Glück Frigyes Turisztikai és Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskola országos szakmai idegennyelvi versenyén.
Nem gyakori, hogy egy kilencedikes tanuló húsz felsőbb éves versenyzőt utasít maga mögé egy országos megmérettetésen – pláne nem egy olyan versenyen, ahol nemcsak a mesterségbeli tudást, hanem a szaknyelvi jártasságot is értékelik. A hír hallatán a kollégium amatőr újságírócsapata nem hagyhatta ki az alkalmat, hogy mikrofont (azaz jegyzetfüzetet) ragadjon, és megkérdezze Sanyit a felkészülés izgalmairól, a verseny napjáról, a sikerről, és arról, mit jelent számára ez az élmény. Mert ha valakinek van
sütnivalója, hát ő az!
– Hogyan értesültél a győri országos versenyről, és mi motivált arra, hogy jelentkezz?
A némettanárom, Benséné Bánki-Horváth Klára hívta fel a figyelmemet erre a versenyre, ő az osztályfőnökömtől, Bereczkiné Palócz Gyöngyitől kapta az információt. Mindkettőjüknek
hálás vagyok, sokat segítettek, biztattak, irányítottak a felkészülés során. Sokan próbáltak meggyőzni arról, hogy jó vagyok a szakmában; a barátnőm, aki egyben osztálytársam is, szintén bízott bennem. Mindannyian úgy éreztük, helyem van a versenyen.
– Mit jelentett számodra az, hogy kilencedikesként felsőbb évesek között versenyeztél?
Nem számítottam arra, hogy velük szemben megnyerhetem a versenyt, de mindent elkövettem annak érdekében, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. A verseny eredménye bizonyítja, hogy a kezdőknek is helyük van a megmérettetéseken.
– Honnan jött az ötlet a „Valentin meglepetése” desszerthez?
Egyrészt az iskolában az aktuális tananyagunk is a forrázott tészták témaköre volt, így a már tanultakat alapul véve találtuk ki, hogy ezzel induljak a versenyen, másrészt ez az egyik kedvenc desszertem.
– Milyen érzés volt megtudni, hogy te lettél az első helyezett?
Ahogy már mondtam, nem számítottam az első helyezésre, de annál nagyobb öröm volt számomra az elismerés, ami magabiztosabbá és elhivatottabbá tett a szakmám iránt. Az is jólesett, hogy nemcsak versenytársaimtól, hanem barátaimtól, osztálytársaimtól, tanáraimtól és családomtól is elismerő, dicsérő szavakat kaptam. Külön szeretném kiemelni barátnőm támogatását. Sokat jelentett mindez nekem.
– Mi olyat tanultál a versenyen, ami a jövőbeli terveidben is hasznos lehet?
Itt találkoztam olyan dekoratív elemekkel, technikákkal, amelyek jól jönnek a további szakmai fejlődésemhez. Ez a verseny kiváló alkalom volt arra is, hogy lássam, mások mivel készültek, megfigyeljem, mi az, amiben még én is fejlődhetek.
– Mennyi időt vett igénybe a felkészülés, és hogyan osztottad be az idődet?
Háromhetes felkészülés után indultam a versenyen, de ez egy igen intenzív időszak volt. A heti németórákon kívül különórákon is részt vettem, hogy a versenyen a legjobbat tudjam nyújtani. Az eredményt figyelembe véve – megérte a fáradságot. Nagy segítség volt az is, hogy kollégistaként az iskolához közel vagyok, gyorsan átérek az órákra, gyakorlatokra, így nem vesztettem időt az utazással.
– Mi volt a legnagyobb kihívás a német nyelvű bemutató elkészítése során?
Nagyon izgultam a videó elkészítése közben, néha egy-két mondatot felcseréltem, így néhány részt többször is fel kellett vennünk.
– Itt, a kollégiumban is gyorsan híre ment a sikerednek. Milyen visszajelzéseket kaptál a
kollégiumi társaidtól és a nevelőktől a verseny után?
Sokan gratuláltak, mindenki elismerte a munkámat, és ez még inkább ösztönöz, hogy továbbra is ilyen szépen álljak helyt a tanulmányi munkában és a szakmai kihívásokban is.
– Van kedvenc helyed vagy szokásod a kollégiumban, ami élvezetessé teszi a napjaidat?
Iskola után biliárdozni és edzeni szoktam minden nap. Ez nemcsak nagyon jó, hanem hasznos elfoglaltság is, hiszen itt együtt vagyok a többi kollégistával, akikkel játék és edzés közben megbeszéljük a mindennapjainkat.
– Milyen formában nyújtott segítséget a kollégium a felkészülés során?
A felkészülés során is a kollégium biztosította számomra a tanuláshoz szükséges hátteret, a nyugodt pihenést és a kikapcsolódást. Köszönet mindezért nevelőtanáraimnak és társaimnak.