Az idén 70 éves művész 47 darab, a legkeményebb kő és törékeny üveg különleges kombinációjából készült alkotásaiból nyílt tárlatot csodálhatta meg a Tornyaiban összegyűlő népes művészetkedvelő közönség.
A nyári melegben üdítő látványt nyújtanak ezek a művek, amelyekről akár jéghegyekre, jégkristályokra is asszociálhatunk. Popovics Lőrincet mindig is foglalkoztatta a kérdés, hogyan lehet az évmilliók alatt kialakult kőzetekből felszabadítani a belső energiát. Végül Darvasi László író barátja adott egy lökést, amikor azt mondta: minél sötétebb az éj, annál fényesebb a csillag, minél keményebb a kő, annál fényesebb a ragyogása. Így talált rá az üvegre, ami után egy hosszú időszak következett – ezalatt kísérletezte ki, hogyan lehet összekombinálni ezt a törékeny anyagot a kemény kővel.
A technikát ő maga fejlesztette ki. Csak akkor fog hozzá az alkotáshoz, amikor térben, fejben már körbe tudja járni a majd elkészülő művet, magyarázza kérdésünkre az alkotás folyamatát a művész.
Nagy Imre művészettörténész, a szobrász régi barátja válogatott az elmúlt 20 év terméséből erre a kiállításra.
Popovics Lőrinc szerint a mostani kiállítás nagyon fontos mozzanata az életművének. – Nagyon örültem a felkérésnek, és itt megköszönném a múzeum vezetésének, az igazgatóságnak, és különösen a kollégáknak, akik a nem hungarocellből készült munkákat fölcipelték az emeletre. Egy nagyon fontos kiállítás ez abból a szempontból, hogy egy pillanatra az ember megáll, körülnéz, szemlélődik, és akkor egy kicsit erőt gyűjt, hogy újabb energiákat szabadítson fel a kövekből – fejtette ki a művész.
– Ezek nem egy életműkiállítás darabjai, azzal az egész Alföldi Galériát meg lehetett volna tölteni. Az itteni kiállítás az elmúlt tizenöt-húsz évből válogat bizonyos szempontok alapján – mesélte köszöntőjében Nagy Imre, aki ezután a művész életrajzából idézett fel néhány fontos momentumot. Popovics Lőrinc rajzból szerzett diplomát, ezt követően egy általános iskolában kezdett el tanítani. Nemcsak művészként alkotott jelentőset, hanem pedagógiai munkájában is, hiszen igyekezett a magyar vizuális nevelés színvonalát emelni.
– A fordulópontot az jelentette, amikor egy erdész barátjánál vendégeskedve meglátta a pincében egy káposztáshordón azt a mészkövet, melyet annak lesúlyozására használtak, és elkezdte megmunkálni. Akkor jött rá, hogy az ő igazi anyaga a kő, innentől kezdve kezdett el kőben fogalmazni – tudjuk meg Nagy Imrétől.
Popovics Lőrinc munkáit nemcsak azért kell ámulattal szemlélnünk, mert formai szempontból a bennük rejlő kézimunka és a bennük rejlő varázslat miatt az embernek leesik az álla, hanem azért is, mert itt a legkeményebb kőzetek, a bazalt, a gránit, fonolit és a márvány adják a szobrai alapanyagát, melyeket a legérzékenyebb és legtörékenyebb anyaggal, az üveggel párosít.
– összegezte a kurátor.
Ahogy Popovics Lőrinc egyszer maga fogalmazta: – Célom a sötét, hűvös, nehéz kövekből felszabadítani az energiát, ami fénnyé lényegül.
Ennek a fénynek volt része Syl Mohai megnyitón felhangzó bravúros gitárjátéka is, amely zeneileg tökéletesen illeszkedett a megjelenített alkotások hangulatához.
A kiállítást még augusztus 27-ig tekinthetik meg a Tornyai János múzeumban az érdeklődők.