A Cukrász Ipartestület kereste fel a vásárhelyi Marcipán cukrászda mestercukrászát, hogy támogassa a kezdeményezést. Ő persze, azonnal igent mondott.
„Egyből szívesen támogattam a dolgot, ha jó ügyről van szó, én szívesen segítek”
-fogalmazott Benczur Sándor.
A tartósság, és a könnyű szállítás a sütemény típusának meghatározásánál fontos szempont volt. Ezért esett a választás a linzerre, ami hosszú ideig eláll, és megtartja a formáját a hosszú utazásnál.
„Szerettem volna, hogy ezeknek az embereknek, akiknek el kellett hagyniuk a hazájukat, néhány boldog percet szerezzek a linzereimmel”
-teszi hozzá.
A sütemények Hódmezővásárhelyről a magyar-ukrán határra jutottak el, oda ahol épp a legnagyobb szükség volt rá.