Az Ótemplom magtárának épületében tartott előadást az Eötvös József Technikum tizenegyedikes tanulóinak Hegyi Endre, aki a fényképészet mellett műgyűjtéssel is foglalkozik. Szerdán az ötödik és a hatodik órában is meglátogatta egy-egy osztály a főtéri épületet, ahol minden kiállított tárgyat ki lehetett próbálni és minden könyvbe bele lehetett lapozni.
A fényképész a Holló utcai iskolában tartotta az első rendhagyó történelemóráját, mintegy 20 évvel ezelőtt. Spontán született meg az óra ötlete, az alsós és negyedik-ötödik osztályos gyerekek nézegették a régi képeit és ő mesélni kezdett róluk. Egyre többen gyűltek köré, majd amikor legközelebb ment fényképezni, akkor is kérték, hogy hozzon felvételeket a múltból:
Hát mondom ezöket ez érdekli. Akkor mondta a tanárnő, hogy mönjek be az órára, úgyis gyakorlati óra van, meséljek errűl a gyerököknek.
Ez a közel 110 éves levelezőlap is előkerült a rendhagyó történelemórán. „De megadja-e az ég, hogy valaha Zsuzsi lányom a térdemen fogja kanalazni a vasárnapi levest? De értsd mög drága hű feleségöm, néköm most a hazát fegyverrel köll szolgálnom.” Írja 1916-ban a levél írója. Az előadó elmondta, hogy száz évvel ezelőtt még teljesen más minőségű volt a kommunikáció, különösen az írott formája. Kevesebb információt osztottak meg az emberek, így az üzenetek is velősebbek, tömörebbek voltak.
Testközelből élheti át a történelmet, aki ezeken a képeslapokon és fényképeken keresztül találkozik a világháborúk történetével. Ezen a tanórán a diákok minden tárgyat megfoghattak és minden fényképalbumba belelapozhattak.
Hegyi Endre elmondta, hogy pozitív visszajelzéseket kap a történelemtanároktól. Körbeadott egy az első világháborúból származó egészségügyi ládát is, aminek a bőrcsatja még mindig működik. Ezután a lemezlejátszóra került egy száztíz éves bakelitlemez. Egy katonai induló szólt recsegve a hangszóróból, igazi időutazás volt a tanóra.
A műgyűjtő legnagyobb öröme, hogy a diákok figyelnek rá, ez motiválja abban, hogy a tanulók elé álljon. Az előadást hagyományosan egy csoportképpel zárták, amelyen minden résztvevő a kezében tartotta a történelem egy darabkáját.