Amikor konvojban kísérték a szurkolók vidékre a HMSE focicsapatát
Talmácsi György sporttörténész az 1945-1989 közötti városi sportéletről osztott meg érdekességeket tegnap este a Németh László Városi Könyvtárban előadás sorozata második részében.
Ez volt az a korszak, mely az első olimpikont adta a városnak, amikor 6-8 ezer ember szurkolt a lelátókról a Hódgép-Metripond SE focicsapatának, s amikor fogalommá vált a vízilabda, a kosár és a kézilabda csapat is.
– A szocializmus korszakában volt a vásárhelyi sporttörténet virágkora, a helyi sportolók ekkor érték el a legkomolyabb eredményeket, és talán ebben az időszakban sportolt a legtöbb vásárhelyi is – összegezte a korszakot Talmácsi György.
Elmondta, hogy 1957-ben Gyuricza József nyert egyéni tőrvívásban világbajnoki aranyérmet az első magyar sportolóként, 1960-ban az első olimpiai érmet, 1964-ben pedig kapta meg Tokióban az első olimpiai aranyérmet Tóthné Juhász Katalin, szintén vívásban. Ilyen aranyat Risztov Éva úszóig senki sem kapott.
Talmácsi György azt is elmondta, erre az időszakra esik a Hódgép-Metripond SE, azaz a HMVS focicsapata szereplése, mely tényleg élvezetes, nagyszerű labdarúgást játszottak. A szurkolók eseténként 6-8 ezres tömegben szurkoltak nekik a vásárhelyi stadionban játszott meccseken, míg vidékre konvojokban több százan kísérték a csapatot. A vidéki mérkőzéseket az egykori Metripond klubban egyedülálló módon telefonon közvetítették, majd két három nappal később a nyolcvana évek felétől kezdve videón is levetítették.
– Ebben az időszakban 1946-ban honosodott meg Vásárhelyen két vadonatúj sportág, a kosárlabda Balogh Imsi jóvoltból. Ez a sportág a ’60-as évek elejére két nagyszerű sportolót adott a városnak: Bencze János többszázszoros magyar válogatottat, aki a magyar csapattal Európa bajnok lett és Gabányi László szintén többszázszoros magyar válogatottat. És ekkor indul a későbbi meghatározó sportág a kézilabda is, mely ebben a korszakban a sokszoros NB II-es szereplés után az NB I-ig is eljutott, s meg is szűnt ebben a korszakban mind a Porcelángyár, mind a Hódiköt csapata – sorolta a sporttörténész.
És ebben a korszakban jutott a sokszoros NB II-ben való szereplés után az NB I-be és az OB I-be az örök vásárhelyi sportág, a vízilabda is.
A csapatok annak idején nagy rajongótáborral rendelkeztek, a vízilabdacsapat meccseit például 4-500-an követtéka medence partján, ahol csak ennyien fértek el egyszerre. A Bethlen gimnázium Szőnyi utcai (ma már nem létező) sportpályáján is százak követték a meccseket.
Hozzászólások lezárva.