A két gitárzenekar különböző rétegeket, de százakat vonzott magához a vásárhelyi beatkorszak zenitjén. Pedig mindenféle ürügyekkel, névtelen levelekkel támadták, s próbálták ellehetetleníteni őket – derült ki Sulyok Csaba előadás-sorozatának második részében.
A Németh László Városi Könyvtárban csütörtök este folytatódott Sulyok Csaba, a vásárhelyi beatkorszakról szóló előadás-sorozata, melyből kiderült, hogy a beatzene zenitjén éppen úgy félt a hatalom a számára ellenőrizhetetlen, a korabeli fiatalok százait megmozgató, a szocialista erkölcsöknek (bármik is voltak azok) nem megfelelő programoktól, viselkedési formáktól, mint bármitől, amiről azt hitték veszélyezteti a Párt (MSZMP) hatalmát, befolyását.
A beatzene helyi térhódítását két gitárzenekar neve fémjelezi (bár többen is voltak), az inkább a külvárosi, a munkásfiatalokat vonzó Nevadáé és az értelmiséget, a belvárosi fiatalokat a rajongói közé vonzó, öltönyös vásárhelyi Piramisé, mely nem azonos a később országos hírnevet és ismertséget szerző Piramissal.
A két zenekar előtt, már 1965-ben fellépett az ötórai teákon a vásárhelyi tagokból álló Tiggers, illetve a Mariner Five, s abban az esztendőben már nem csak a hétvégeken rendeztek zenés-táncos ötórai teákat a Béke Szállóban, de szerdánként is. A kettő közt annyi volt a különbség, hogy a szerdaiakat szeszmentesként hirdették, s ezeken tényleg csak sört lehetett inni. És fellépett ezeken Albert József tánczenekara is. Az 1963-1970 közti korszak főszerelője azonban az egymással is vetélkedő vásárhelyi Piramis (fénykora: 1968-1973) és a már 1963-ben megalakult Nevada (fénykora: 1968-1971) voltak – derült ki az előadáson.
A vásárhelyi Piramis (Bereczki Pál, Krámli István, Budai Géza, Császár Péter és Rákos Máté), a Tiszti klubban, a Hódiköt kultúrházban, a Béke Szállóban, de vidéken (Szentesen, Martfűn, Szegeden és Makón) is fellépett, az utóbbi helyszínekre Bagi Pál virágkertész szállította el őket Barkasával. Az egyik, 1973-as fellépésük után (mert a közönség tagjai állítólag székeket törtek össze, a korabeli sajtótudósítás szerint az akkor nagy összegnek számító 25 ezer forint kárt okozva) a már a korszak sajtójában is divatos, névtelen levélben támadták meg őket.
A zenekar lassú végét jelentette ez a levél, majd az, hogy felújították a Béke Szállót, s oda aztán már nem engedték vissza őket.
Hasonlóan járt a számos tagcserén átesett Nevada is (a klasszikus felállás: Burai Károly (ének), Havancsák Tibor (gitár/ének), Petrik István (ének), Szathmári Gábor (gitár/ének), és Ferkovics Katalin (ének), majd 1968-tól Burai, Szathmári és Petrik mellé belépett Böszörményi Gergely, Sebestyén Zoltán, Vadai László (később Vincze György is).
A zenekar 1968-ban bejutott a Ki mit tud? tv-s vetélkedőműsor országos döntőjébe, de adásba már nem kerültek. Az Ifjúsági Ház akkori vezetője azt szerette volna, ha a nyári hónapokra is elszerződnek vele, de az együttes nyaranta a mártélyi Halászcsárda kerthelyiségében zenélt, s ezt a biztos helyet nem akarták feladni. Így viszont egy évre a téli hónapokra sem engedték őket vissza az Ifjúsági Házba, így vidéki fellépéseket rendeztek. A Vásárhelyen helyettük fellépő Lido együttes azonban nem vonzott akkora tömeget az IH-ba, így visszatértek. Az együttes tagjai az 1972-73-as esztendőre azonban úgy érezték, már nem tudnak megújulni, így a zenekar végül feloszlott. S bár évtizedekkel később mindkettő újra alakult nosztalgia zenekarként, rajongótáboraik azóta is piramisosnak vagy nevadásnak tarják magukat, életkoruktól függetlenül.
A két zenekart – és a többieket is – a Békében és az Ifjúsági Házban és a többi szórakozóhelyen már a diszkó korszak lemezlovasai, azaz a dj-k váltották fel.
Hozzászólások lezárva.