Sulyok Csaba a Lösz fesztivál szombati programjában mutatta be A beat korszak és előzményei Hódmezővásárhelyen című könyvét. A szerzővel Tábori Szilvia, a Délmagyarország újságírója beszélgetett a könyvben ábrázolt kor(szak)ról (a címlapképen).
Ma már bármilyen hihetetlen, de a szocializmus, azaz a kulturális három T (támogat, tűr, tilt) idején a beatzenének, de már azt azt megelőző dzsessznek is közönségszervező ereje volt, igaz, az előbbinél teljesedett ez ki, amikor az egyes zenekarok köré valóságos rajongói kör (az országos jelentőségűeknél gyakran százezres) alakult ki.
Nem volt ez másként a vásárhelyi együtteseknél sem, legfeljebb a lépték volt sokkal kisebb. Sulyok Csaba, aki a vásárhelyi beatkorszakkal kapcsolatos kutatásait könyvári előadássorozatában már ismertette, most könyvben is kiadta azokat. A beat korszak és előzményei Hódmezővárhelyen című kötetet a pénteken kezdődött Lösz fesztivál szombati napján mutatták be, amikor a Szabadság téri Szürkekabát Bárszínpada előtt a szerzővel Tábori Szilvia, a Délmagyarország újságírója beszélgetett a könyvről s az abban ábrázolt korszakról a szerzővel.
– Érdeklődök a könnyűzene iránt, illetve történelem szakon végeztem, s a kettőt kapcsoltam össze. Ráadásul azt lehet tapasztalni, hogy az elmúlt évtizedek képzőművészeti, főleg zenei értékei elvesznek, s nagyon sok érték generációkon való átörökítése nem biztosított vagy csak korlátozottan. Úgy gondolom, azok az értékek, történések, melyek évtizedekkel ezelőtt történtek és az egész város életre kihatottak, azokat valahogy meg kell, hogy mentsük az utókor számára – indokolta a szerző a könyvet, melyben a vásárhelyi könnyűzenei élet 1957-1973-74. közötti korszakát dolgozta fel. – Ez az időszak sokrétegű zenei korszakot jelentett, hiszen ekkoriban léteztek cigányzenekarok, vendéglátós zenekarok, bárzenészek, s először dzsessz, majd 1963 után, főleg 1964-től gitár- azaz beatzenekarok. Ez utóbbiak Vásárhelyen gombamód elszaporodtak. Akkoriban a közösségi lét megélésének nagyon fontos eleme volt a közös zenélés, illetve a közös együttlét során a zene igen fontos tényezőnek számított – mondta szerző.
A vásárhelyi beatkorszakot meghatározó vásárhelyi együttesek sokrétű és nagyon pezsgő korszakot teremtettek Vásárhelyen, s meghatározták könnyűzenei életét egészen a diszkókorszak beköszöntéig.
A mára legendás zenekarok, mint például a munkásfiatalokat vonzó Nevada, vagy az értelmiséget, a belvárosi fiatalokat a rajongói közé vonzó, öltönyös vásárhelyi Piramis, illetve a Béke Szállóban vagy az Ifjúsági Házban rendezett ötórai teákon játszó Tiggers, vagy a Mariner Five már csak az emlékekben élnek, ahogy a többi zenekar is. A szerző ezeknek állít emléket.
Annak a korszaknak, melyben a fiatalok a Szabad Európa Rádióban Cseke László Teenager partyját vagy a Luxemburgi Rádiót hallgatták, ha progresszív zenére voltak szomjasak. Onnan blattolták le a menő slágereket, s játszották el azokat a szocialista ipar remekműnek nem számító hangszerein, s erősítőt vagy az iskoláktól kaptak kölcsön, vagy rádiókészülékből alakítottak ki, vagy maguk építettek egyet-egyet.
A vásárhelyi beatkorszakról szóló könyv öt esztendei kutatómunka eredménye.
Hozzászólások lezárva.