Állami gondozásból a művészet élvonalába – megnyílt Balogh Tibor roma festő kiállítása

A roma kultúra napjához kapcsolódva tegnap nyílt és április 20-ig tart Balogh Tibor grafikus, festő kiállítása a Németh László Városi Könyvtárban. A ’75-ös születésű, állami gondozásban felnevelkedett művésszel Tóth István roma integrációs referens beszélgetett életéről, pályafutásáról a kiállítás megnyitóján.

Szép számmal jelentek meg érdeklődők Balogh Tibor roma grafikus keddi kiállításmegnyitóján. Az eseményt Márki-Zay Péter nyitotta meg, aki gratulált a művésznek a kiállított anyaghoz, elismerően szólt tehetségéről. Elmondta, elismerésre méltónak tartja, hogy az állami gondozásban felnőtt festő először szobafestő, majd hegesztő végzettséget szerzett, majd saját igényessége, törekvései révén jutott el a képzőművészeti egyetemre, és végezte el azt.

Munkájával példát tudunk állítani a vásárhelyi cigány és nem cigány családok számára is.

A Tóth István roma referenssel folytatott beszélgetésben a művész mesélt gyermekkoráról, életéről, művészi pályájáról, hitvallásáról. Tibort háromhónapos korában édesanyja kitette egy ABC elé, ettől fogva állami gondozásban nevelkedett. A drámai kezdetet a művész elismerésre méltóan feldolgozta azonban, és megtalálta magában azokat a kapaszkodókat, amelyek révén előrébb tudott jutni életében, művészi pályáján. Szerencsésnek érzi magát, mert ahol felnőtt, másik két-háromszáz gyerekkel együtt, hatalmas park övezte a kastélyszerű épületet, legtöbb emléke az itt, természetközelben töltött időt idézi. Ez a Maugli-lét későbbi művészetére is hatott. 18 éves koráig végül több otthont is megjárt, az ezzel járó változások, új benyomások pedig nagyban hozzájárultak fejlődéséhez. Tehetségét mindenhol látták, támogatták kibontakozását.

Már nyolcadikos korában eldöntötte, grafikusnak szeretne tanulni. Gimnáziumba viszont akkor még nem mehetett – „ilyen volt a rendszer” -, ezért először szakmunkásképzőben tanult. Elvégezte a szobafestő szakmát, de a művészet nem maradt el, majd a hegesztő szakmát is kitanulta. Az állami gondozás számára egyfajta „buboréklét” volt, biztonságot jelentett. Később viszont elvégezte mind a gimnáziumot, mind a Képzőművészeti Egyetemet.

Tibor azt mondja, művészeti pályája során kezdetben elsősorban önmagából, saját forrásából merítkezett. Vallja, a művészet jócskán alakította őt. A tiszadobi otthonban négy-öt hasonló beállítottságú gyerekkel összeverődve önképzőkört alapítottak. Erről a művész egy anekdotát is mesélt, hogyan szereztek ingyen olajfestéket. Az egyik festéken szereplő gyártó címére küldtek közösen levelet, néhány munkájukat is mellékelve, majd kaptak is tőlük postafordultával egy adag nagy értékű, jó minőségű olajfestéket. Az otthon vezetője először el sem akarta hinni, hogy mindez ingyen van, de telefonon tisztázta, hogy valóban nem kell kifizetniük. Így tudott Tibor először olajfestékkel dolgozni.

Fiatalkori éveit másolással töltötte – ezt a mai, művészetek iránt érdeklődő fiataloknak is ajánlja, hiszen szerinte „szenzációs más bőrébe bújni”. Innentől vezetett az út oda, hogy rájöjjön, ki ő valójában, és önazonossá váljon, megtalálja a helyét cigányként, művészként, aki a magyarok között nevelődött.

Balogh Tibor azt mondta, nagy dolog, hogy Hódmezővásárhelyen nagy hangsúlyt fektetnek a cigányok felemelésére az által is, hogy rendszeresen hívnak meg a városba roma művészeket, akik és ezáltal példával tudnak szolgálni.

Tóth István roma referens ehhez még hozzáfűzte: a cigányságnak joga és kötelessége olyan táptalajt teremteni, amelyből ki tud teljesedni, fejlődni, nemcsak a mostani, hanem az utánunk következő generáció is. Elmondta, az önkormányzatnak szándékában van egy nemzetiségi ház, roma kulturális központ kialakítása Hódmezővásárhelyen, amelyhez már a helyszínt is kiválasztották. A „táptalajhoz” fontos a kultúra, a művészet.

A kiállítást – amelynek képei a könyvtár aulájában és olvasótermében április 20-ig tekinthetők meg – Békési Dorina Petra, a debreceni zenei szakgimnázium hallgatójának megragadó hegedűjátéka foglalta keretbe.