“Akartunk a járvány alatt is dolgozni, de ezt felülírta az egészségünk” – a Pipi tulajdonosa a koronavírus hatásairól

Sokakat felháborított, amikor betörtek a vásárhelyi Pipibe. Megtalálta a rendőrség az elkövetőket, sikerült megnyugtatóan rendezni ezt az ügyet?

Igen, elméletileg meglett a tettes, bízunk benne, hogy elnyeri méltó büntetését. Ez eleinte negatívan érintett minket, rosszul esett. Ott javarészt nők dolgoznak és ez rosszul érintette őket, féltek. 

Itt Szegeden is volt is ilyen, amikor például összefújkálták, mert mindig van rosszakaró, vagy mindig van, aki betör, mert azt hiszi, hogy itt mi százmilliókat tárolunk, bár persze nem így van. Mi mindig megpróbáljuk ezt a pozitív irányba elterelni. Amikor kiraktam ezt posztban, számtalan privát üzenet érkezett és kommentekben is nagyon-nagyon sokan mellénk álltak. Hihetetlen, hogy mennyien szeretnek ott Vásárhelyen minket. Mellénk álltak, hogy ha bármiben segíthetnek, szóljunk nekik, tartsunk ki, ne adjuk föl, hihetetlenül szívmelengető érzés volt ez. 

Okoztak egy kis kárt nekünk a betörők, 17 ezer forintot vittek el, ami ennél drágább volt, hogy betörték az ajtót, ami egy komolyabb költséget jelentett, de dolgozunk és visszatermeljük. Ilyen a világ, próbálunk abszolút pozitívan menni. Köszönetet is szeretnék mondani Vásárhelynek, hogy ilyen szinten mellénk álltak. Rengeteg közvetlen visszajelzés is jött, amikor ott mondták nekünk a pultban, hogy le a kalappal, hogy már aznap újra kinyitottunk.

Amikor a koronavírus miatti korlátozások elindultak, azt írtátok, házhozszállítást terveztek, aztán ezt akkor mégsem vezetettétek be. Mi volt az a körülmény, amivel akkor még nem számoltatok, de végül emiatt nem tudtátok akkor bevállalni?

Az volt a kiindulás, hogy ha nem nyithatunk ki, majd kiszállítunk. Csak abban az időben minden nap változott minden. Az elsődleges cél az volt, hogy ha nem is keresünk pénzt, legalább tudjunk munkát adni, szoktam is mondani, hogy mi egy nagy család vagyunk, nekem nagyon fontos az, hogy a csapatom biztonságban legyen. Ezért volt ez az ötlet, szívem szerint bezártam volna, de nem szerettem volna elveszteni a csapatomat, nem szerettem volna, hogy ők pénz nélkül maradjanak. Nyilván mi a bezárás ideje alatt is adtunk nekik pénzt, így ez jól tudott működni, de ez volt az elsődleges cél, hogy azért tudjunk dolgozni. 

Nem engedhettem meg azt, hogy bármiféle baja essen bárkinek, vagy teszem azt, a nagy vendégszám mellett épp mi legyünk egy gócpont. Nagyon sok vendéglátós barátom van, nagyjából mindenkit ismerek, aki Szegeden vendéglátással foglalkozik, mi nagyon sokszor összeültünk ezzel kapcsolatban tanácskozni. Nagyon sokan azt mondták, mint a típikus vállalkozó, hogy engem nem érdekel se a vendég, se a betegség, se a gócpont, mi dolgozunk, ameddig engednek. Én ezt nem akartam, mi nem így állunk hozzá a dolgokhoz. 

Az első a vendég, mert belőlük élünk, de azért ki merem mondani, hogy a legelső a csapatunk és az ő egészségük. Vigyázok rájuk, nem tettem ki őket annak a kockázatnak, hogy bármi baj érje őket, ezért zártunk be idő előtt. Még nyitva lehettünk volna, kiszállíthattunk volna. Egyébként nálunk már öt éve is kinn volt a fertőtlenítő, de ennek ellenére sem mertünk kockáztatni.

Azóta Szegeden elindult. Terveztek egyébként Vásárhelyen is házhozszállítást?

Igen, tervben van.

Kellett embereket elküldenetek a járvány alatt?

Nem. Bezártunk, akkor igyekeztünk mindenkinek elég pénzt adni a fennmaradáshoz. Ez tulajdonképpen nem is nagyon kellene, de ahogy említettem, mi egy család vagyunk és vigyáztunk, igyekeztünk rájuk vigyázni. Nyilván nem tudtunk teljes bért adni, mert azért ne mondjam, hogy egy ilyen bezárással mennyit bukik az ember. Mi fizettük a költségeket, attól függetlenül, hogy azt mondták, nem nagyon kell, mi ugyanúgy fizettünk nagyjából mindenkinek mindent. Meg ne mondjam, mennyi alapanyagot elbuktunk, egy újranyitás, újra reklámozás, ez mind nagyon komoly kiesés volt számunkra. De egy-két hét alatt lábra álltunk és most megint köszönetet szeretnék mondani a vásárhelyi közönségnek, mert amint kinyitottunk, jöttek és annyi pozitívum jött, hogy talán ebből merítettünk a legnagyobb erőt, hogy annyian örültek, hogy végre újranyitottunk.

Nagy kiesést jelentett a koronavírus anyagilag?

Igen, nehéz volt újra lábra állni. Több üzletről beszélünk, hetven körüli alkalmazott, őket mind kifizetni nagyon nehéz dolog. Nyilván ezekben az éttermekben külön vezető van, tehát nekik csak róluk kell gondoskodni. 

Ezáltal te is jól jársz, és mi is jól járunk, mert sokszor jössz hozzánk. Nálunk nagyon megéri enni és ezért van az, hogy öt év alatt nyolc üzletet nyitottam, mert az emberek a korrektséget nagyon meghálálják. Így egy ilyen kiesés azonnal megvonta tőlünk a pénzt, nagyon gyorsan redukálódott a közönségünk és ezt nagyon megéreztük. Nehéz volt lábra állni, kitartó munka volt. Az első héten ráadásul még nem nagyon mertek jönni. Úgyhogy nehéz volt, de – kopogjam le – azt gondolom, hogy az égiek velünk voltak és vissza tudtunk állni.

Mostanra visszaállt már a járvány előtti forgalom?

Igen. Vannak kétkedők, akik nem mernek elmenni, de ilyenek mindenhol vannak, ez nem csak tőlünk vette el a vendéget, hanem másoktól is. Ez érezhető, emellett jobban figyelnek az emberek, jobban használják a fertőtlenítőt, háromszoros pénzt fordítunk azóta a higiéniára. Amúgy is odafigyelünk rá, de most még jobban. Szóval sajnos vesztettünk emiatt pár embert, de ők is vissza fognak jönni előbb-utóbb.

Valamelyik városban kaptatok kedvezményt erre az időre akár adókból, akár a bérleti díjból?

Minimálisat igen. Egy vásárhelyi vállalkozótól béreljük a helyet, ő is korrekt volt, úgyhogy kaptunk segítséget. 

Egy kis újszegedi vállalkozásból indultatok, mekkorára nőtt ez mára?

Nyolc üzletünk van, hetven emberrel. Ketten kezdtük édesanyámmal, mint egy is családi vállalkozás és most már nyolc üzletünk van, ebből öt az enyém, a többi az franchise. Jelen vagyunk Vásárhelyen, Szegeden most már három helyen az új franchise-unkkal, a Pipi Zero-val, amit hamarosan lehet, elviszünk Vásárhelyre is, ahol a gluténmentes, tejérzékeny vásárlóknak próbálunk megoldást nyújtani, ott vagyunk Újszentivánon, Szentesen, Békéscsabán és Budapesten. 

Mit keresnek legjobban mostanában? Csirkehús, marhahús?

Nincs különbség. Nyilván nyáron többet esznek csirkét meg salátát, de ugyanannyi fogy mindenből, ugyanolyan finom minden. Mi erre nagyon figyelünk, hogy nagyon jó alapanyagokból dolgozzunk. Vásárhelyi üzletünkben vásárhelyi termelőktől veszünk mindent, vásárhelyiek dolgoznak nálunk. Nagyon nehéz volt amúgy kinyitni Vásárhelyen.

Érthető, hogy az ottani közösség nem örül annak, hogy ha külsős jön be, de most már azt gondolom, hogy maximálisan elfogadtak minket, látják azt, hogy mit teszünk az asztalra.

Mik a hosszú távú terveitek?

Az ország összes nagyvárosában és kisvárosában ott leszünk.

Akár kiszállítás agglomerációba is?

Ha van rá igény, hogy messzebbre is szállítsunk ki, még akár Algyőre is, akkor lesz. Nyilván ezt a vendégnek meg kell fizetnie, valamennyi pénzt mi is átvállalunk a kiszállításból, itt is, meg mindenhol, ahol már működik, ha van rá igény, akkor ezt nagyüzemben fogjuk csinálni. Egyelőre egy-két futárral fogunk elindulni, akiket szintén nagyon sok pénz megfizetni. Most mi saját magunk fogjuk ezt kiszállítani, aki épp ráér és van egy kis motorja, kocsija, biciklije. Szegeden már a NetPincér GO futárjain keresztül is megy, ha ilyen lenne már Vásárhelyen, akkor már működne a kiszállítás.

Említetted az új üzletet. Elég sokat változnak az igények, mindenmentes, vega, vegán, egészséges életmód. Hogy tudtok ehhez alkalmazkodni?

A Pipi Zeróval tudunk alkalmazkodni, ott szénhidrát-csökkentett és ehhez hasonló kínálat van. De a sima Pipibe is behoztuk és Vásárhelyen is elérhető már pár hete, hogy rámegyünk mi is nagyon az egészséges táplálkozásra. Eddig volt a sima bucink meg a teljes kiőrlésű, de most ez utóbbit leváltottuk teljes kiőrlésű, magas rosttartalmú, szénhidrát-csökkentett és magvas bucira. Nyilván amerre mennek a trendek, arra megyünk mi is, igyekszünk alkalmazkodni. 

Emellett a saláták mennyiségét és minőségét is növeltük, el tudjuk látni már azokat is, akik épp fogyókúráznak, vagy nagyon odafigyelnek az egészségükre.

Egy rákfenéje a street food-nak a keletkező hulladék. Ha az ember elvitelre kéri a kaját, az kifejezetten szemet termel. Ezzel mit tudtok tenni, hogy az ökológiai lábnyomotok csökkenjen?

Erről folyamatos tárgyalásaink vannak most épp, nagyon is beletaláltál, a Zeróval megtaláltuk azokat a csomagolóanyagokat, amik gyorsan lebomlanak, ott már bevált ez. Csak sajnos figyelembe kell venni, hogy a mi áraink vásárlóbarátak maradjanak. így is pont annyi csomagoláspénzt kérünk el, amennyibe nekünk van, ezek az anyagok körülbelül háromszor olyan drágák. Nem biztos, hogy jól fogadnának az emberek egy ötszáz forintos szendvicsre egy százötven forintos csomagolást. 

Először a vendégeknek kell erre fölkészülni, ezt nem én vallom, hanem mindenki, aki Szegeden viszi a pálmát.

Nem látszik akkora igény erre vásárlói oldalról?
Igény az van rá, csak senki nem akarja kifizetni. Tipikus magyar jelenség ez, de nem csak én küzdök ezzel, hanem mindenki. Mindenki szeretné behozni, én is, be is hoztam a Zeróban, csak ott magasabb az árkategória, jobban bele is fér.

Ott jobban lenyelik a vendégek?

Igen, meg aki a Zeróba megy, az már eleve tudatosabban táplálkozik, tudatosabban gondolkodik, ott sokkal szívesebben benyelik ezt az összeget, mintha itt azt mondanám egy egyetemistának, aki összeszedi a kis hatszáz forintját, hogy egyen egy szendvicset, akkor hogy kérjek el tőle még százötven forintot? Nincs szívem rá.

A street food piac sokszereplős. Vegyes, de sok jó minőséget kínáló szereplő van, hogy lehet ezen a piacon fennmaradni, kitűnni?

Semmi titkunk nincs, én azt szoktam mondani, az egyetlen titkunk a korrektség, az, hogy megpróbálunk maximálisan megfelelni. 

Angliában dolgoztam takarítóként meg szakácsként öt éven keresztül, mindig is tudtam, hogy én büfét szeretnék csinálni, ha hazajövök. Egy betegség miatt jöttem haza sajnos, el is ment erre az összes pénzem, úgyhogy hitelből nyitottam meg az első üzletet.

Az volt az újszegedi?
Igen, ez nagyon nagy csata volt, de sikerült. Semmit nem tudtam biztosan, csak azt, hogy én soha senkit nem fogok átbaszni, mindenkivel korrekt és tisztességes leszek. Ezért van az, hogy ha te jössz be, ha egy hajléktalan vagy egy nagyon gazdag jön be, ugyanazt a szendvicset kapja, ugyanazt a minőséget, ugyanazért a pénzért. Bebizonyította Magyarország, hogy a korrektséget meghálálják.

Máshol minden évben emelnek, én öt év alatt kétszer emeltem, de azt is azért, mert eleinte kilencszázért vettem a csirkének kilóját, most ezernégyért. Most is sok alapanyag-emelést megpróbálunk benyelni, ezért van az, hogy némelyik szendvicsen olyan kevés pénzt fogunk, hogy szinte már röhög rajtunk a többi vendéglátós. Mégis nekünk megy a legjobban, mert ezáltal elnyerem a bizalmadat, hogy bejössz és látod, hogy csak kapsz valamit a pénzedért.

Mi lesz szerinted a street food jövője?

Egyre nagyobb jövője van, mert erre halad a világ, mindenki kapkod, mindenki siet. Erre gyönyörű példa az előrendeléses telefonok számának a növekedése. Nagyon szeretik az emberek azt, hogy odacsörögnek és mire odaérnek, már kész van. Rohan a világ, rohanunk mi is.