A Cimet piac egyik rendszeresen szereplőjeként is találkozhattak az érdeklődők a vásárhelyi Oláh Judit bámulatos varrótehetségének gyöngyszemeivel.
Milyen igaz, hogy a véletlenek határozzák meg az ember útját! Oláh Judit ugyanis nyolc esztendeje kapott ajándékba egy elektromos Singer varrógépet. Úgy, hogy korábban legfeljebb filcből, kézzel varrogatott díszeket. Az aktív korában a mai nevén Szent István iskolában rajzot és technikát is tanító alsó tagozatos pedagógus, aki pályája első 17 évében óvónőként dolgozott, azonban kezdetben hozzá sem nyúlt az ajándékhoz.
– A család akkor egy nagy dobozzal állítottak be a születésnapomra, mint kiderült abban egy varrógép rejlett. Meg akartak lepni vele. De kaptam hozzá külön dobozban cérnákat, s mindenfélét, ami csak a varráshoz szükséges. Megrémültem, hogy mi csináljak vele. Egy hónapig ki sem vettem a dobozából. Örültem neki a magam módján, de el nem tudtam képzelni, mit fogok vele kezdeni – mondta.
Végül a férje biztatására bontotta ki, s a használati útmutató alapján fűzte be az első cérnát a varrógép tűjébe.
– Nem tudom számít-e, hogy a nagyanyám varrónő volt, azaz örökölhettem-e tőle valamit varrás ügyben. Korábban ez a tehetségem nem mutatta meg magát, annyira nem, hogy egy gombot sem szerettem felvarrni, s a nadrág felhajtása is a „ráér az még” kategóriába tartozott.
Judit végül nem csak megbarátkozott a modern masinával, de gyorsan megtanult vele egyenesen varrni. – Korábban olyan csipkéket vásároltam, melyek nem voltak olyan keskenyek, így azon nem látszódott, ha eltértem az egyenestől. Így kezdődött a varrókarrierem… – mondta.
Azóta tökélyre fejlesztette a varrást, s most ezen tényleg nem a nadrágfelhajtást kell érteni. Olyannyira nem, hogy művészi szinten készíti a varrógépével a különbnél különb dolgokat, az ötletesen kivitelezett – belül könnyen takarítható – uzsonnazsákoktól, a kenyér-, a tojás-, az evőeszköz tartókig vagy az öko-zsákokig.
Hozzátette: ahhoz, hogy megfelelő jártasságot szerezzen a varrásban, sokat segített neki az internet, számos videót megnézett arról, mások hogy is csinálják.
– A kezdet kezdetén varrtam egy – nagyon primitív – telefontokot, készítettem neszeszereket. És mert elég maximalista vagyok, ami nem úgy sikerült ahogy akartam, azt kibontottam – rengetegszer. Addig bontottam, fordítgattam, szabtam újra az anyagot, míg olyan nem lett, amilyet akartam, elképzeltem.
Első munkáival a családtagjait ajándékozta meg, majd ismerősök is kértek tőle egy-egy dolgot. Eljutott annyira, hogy szép, igényes és hasznos munkával a Cimet piacon is részt vesz.
Azt mondja, hogy a családja teszteli mindazt, amit varr, ahogy tették azt a például belül kitörölhető, de mosható uzsonnazacskóval is.
– Büszke rám a családom, a férjem pedig, ha megkérdezik, mit csinál a felesége, azt mondja: varr, és ha nem akkor is varr, de ha nem, akkor is – villantotta fel a szenvedélye családi visszajelzését Oláh Judit, aki azt mondja, az alkotás öröme ösztönzi a munkára. Melyben nem csak a kívánságoknak igyekszik eleget tenni, de varrásaival igazodik az évszakokhoz is, így készültek a húsvéttal kapcsolatos varrásai, vagy a tojás- vagy kenyértartó tyúkok.
Hozzászólások lezárva.