A tanyaközpontok vezetékes vízellátása nem önkormányzati feladat – de közkifolyókat igyekeznek működtetni

A mezőgazdasági vállalkozókon múlik csak, hogy a költségek miatt tovább is biztosítják-e az ivóvizet az egykori tsz-telepek házainak, amilyen a Dózsa-telepi vagy a mátyáshalmi, az ott élőknek ugyanis nincs pénzük új kutakat fúratni. Az önkormányzat a tanyaközpontokban közkifolyót igyekszik működtetni. Kép: Fortepan/Németh Tamás.

Benkő Zsolt külterületi települési képviselő egy vele készült, nemrégiben a helyi ellenzéki portálon megjelent interjúban azt mondta: 60-70 olyan tanya is van, ahol csak a vállalkozóktól függ, meddig lesz vezetékes ivóvizük az ott élőknek. A legtöbb ilyen tanya Vajháton található, de számos ilyen van Mátyáshalmon, a Csomorkányi úti Dózsa-telepen és Kopáncson.

Ezeken egykoron a termelőszövetkezetek, illetve az állami gazdaság építette ki a vízvezeték-hálózatot (illetve az áramhálózatot is), majd mindezt megörökölték az utódvállalkozások. A képviselő attól tart, hogy a növekvő költségek miatt a mezőgazdasági vállalkozások megszüntetik ezt a helyzetet. Úgy gondolja, hogy a városnak van felelőssége a külterületen élők ivóvízellátásával kapcsolatosan. Szerinte az önkormányzat feladata volna cselekedni ez ügyben, ugyanis – mondta – ennyi ember ivóvízellátása nem lehet gazdasági kérdés. Települési képviselőként a saját 3 millió forintos éves választókörzeti keretét fel is ajánlotta, hogy a mátyáshalmi artézi kút vizét kössék a házak vízvezeték-hálózatára.

Ahol nincs kiépített ivóvízhálózat, ott az önkormányzatnak nincs ellátási kötelezettsége – írta kérdésünkre a vásárhelyi önkormányzat. Közölték: a szabályozás nem teljesen egyértelmű. Az önkormányzati törvény az önkormányzatok kötelező önként vállalt feladatok körét is meghatározza. És a kötelezőek közé sorolja az ivóvízellátást is: „…víziközmű szolgáltatás, amennyiben a víziközmű szolgáltatásról szóló törvény rendelkezései szerint a helyi önkormányzat ellátásért felelősnek minősül.” A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX törvény szerint az ellátási terület olyan, települési közigazgatási területtel vagy területekkel egyértelműen behatárolható terület, amelyen belül a felhasználók részére az adott víziközmű-szolgáltatást ugyanaz a víziközmű-szolgáltató végzi. A víziközmű-szolgáltató – az üzemeltetési szerződésben meghatározott keretek között, a víziközmű-rendszer teljesítőképességének mértékéig – a felhasználók részére víziközmű-szolgáltatást nyújt, és víziközmű-szolgáltatás nyújtása céljából a szolgáltatást igénybe venni kívánók rendelkezésére áll.  Ha a víziközmű-rendszer teljesítőképességének szűkössége mellett lakossági és nem lakossági felhasználói igények egyidejű felmerülésével kell számolni, a lakossági felhasználói igények kielégítését kell előnyben részesíteni. A külterületen élők többsége számára a kapacitások teljesítőképességének korlátai miatt nem érhető el a közműrendszer, de vannak olyan külterületi részek, ahol rendelkezésre áll víziközmű infrastruktúra, elsősorban a vezetékes ivóvíz. A külterületi lakosok részére az egészséges ivóvizet a tanyaközpontokban, közkifolyókon keresztül igyekszik biztosítani az önkormányzat. A külterületi ingatlanok (tanyák, kiskertek) esetében lehetséges a „sziget” üzemmódban működő ivóvízszolgáltatás és szennyvízkezelés megoldása, de az ingatlanok tulajdonosainak beruházása szükséges ezek megvalósításához.