„A Szentatya is influenszer”
Hodász András katolikus pap Angyalföldön, aki a plébánosi szolgálat mellett Papifrankó névvel több ezer követőt szerzett a közösségi médiában. Azt vallja: minden kérdésről lehet és kell is beszélni, a Karácsony szentségét pedig hívő és nem hívő egyaránt megélheti.
Influenszer, videoblogger, vagy youtuber – melyik megnevezést fogadja el magára nézve?
Leginkább ember vagyok, aki különböző módokon nyilvánul meg. Sokan influenszernek tartanak, és talán ez abban az értelemben igaz is, hogy hatást gyakorlok a világ egy mikroszeletére. Van egy Youtube-csatornám – tehát lehetek vlogger, vagy youtuber –, de a Papifrankó égisze alatt működik egy Instagram-oldal és egy Tiktok-oldal is.
Csak nem táncol és tátog Tiktokon?
Szeretek énekelni és táncolni, amikor senki nem látja, de azért azt a Titokra nem teszem fel. Oda a bakivideók kerülnek, meg egy-egy videónak a legfontosabb mondata, a „highlight-ja”.
Hogyhogy nem elég önnek a szószék?
Mindig is úgy gondoltam, hogy ki kell lépnünk a templom falai közül, és meg kell szólítanunk azokat, akik esetleg idegenkednek az egyháztól. Az internet világa azért jó, mert az otthon biztonságos közegéből tudnak a Youtube-csatornán keresztül betekinteni az egyház belső életébe olyanok is, akik soha nem szólítanának meg egy papot.
És ha ön kilép a templomból, milyennek látja ezt a világot?
Izgalmasnak, érdekesnek, mélynek. Szoktam azon gondolkodni, hogy amikor az Isten megteremtette az embert, és rátekintett, és látta az emberben az örömöt, a vidámságot, a szenvedést, a szomorúságot, az emberi életnek azokat a mélyrétegeit, amiket mindannyian átélünk, az én elképzelésem szerint akkor indult meg igazán a szíve irántunk. És én is így vagyok a világban: számomra az ember maga a misztérium.
Talán arról is van véleménye, hogy a papi cölibátus elavult intézmény, és jót tenne a katolikus egyháznak, ha a papok házasodhatnának?
Izgalmas kérdésfelvetésnek tartom. Bár mi nem szoktunk így gondolkodni, hogy valami elavult vagy nem avult el. Sokkal inkább azt a kérdést tesszük fel, hogy amikor ezt a szabályt, ezt az intézményt, ezt a hagyományt bevezették, akkor annak mi volt az oka. És hogy az az ok fennáll-e még? Mivel egy kétezer éves szervezet vagyunk, a szokásaink nagy része több ezer éves. Sok mindenre mondhatjuk, hogy elavult. Látható, hogy egyre kevesebb fiatal jelentkezik papnak. Emellett nagyon sok pap elmagányosodik, kiég, vagy függő lesz valamilyen módon. Én azt gondolom: bonyolultabb ez a probléma annál, hogy a cölibátus eltörlése vagy választhatóvá tétele egyszerű megoldás lenne. De érdemes elgondolkodni róla: én amúgy is azt képviselem, hogy mindenről lehet beszélni.
A pólóján az a felirat van, hogy Because we can. Ön mit ért ezen?
Ez egy protestáns közösség, a Hillsong United pólója, amit réges-régen kaptam. Az lehetett a szerző szándéka, hogy bátorítást adjon: képesek vagyunk megváltoztatni a világot, képesek vagyunk hirdetni Jézus evangéliumát, hirdetni az isteni üzenetet, hogy Isten szereti ezt a világot, és minden ember meg van váltva.
Mi a karácsony üzenete azoknak, akik nem hívők, és a hétköznapi teendők mellett nehezen találnak rá az ünnep emelkedett hangulatára?
Talán a karácsony a legnagyobb olyan ünnep, amelyik a hívő és a nem hívő társadalom számára egyaránt fontos. A nagy rohanásban arra biztatnám az embereket, hogy üljenek le fél órára egy forró tea mellé egy papírral az asztalon, és írják össze, hogy mi az, ami fontos számukra a karácsonyban, amire mindenképpen akarnak időt és energiát szánni. És írják össze azt is, hogy mi az, ami nem annyira fontos. Egyszerűbb vacsora mellett is meghitt az ünnep, ha többet játszunk a gyerekekkel, többet beszélgethetünk a szeretteinkkel. Leginkább arról felejtkezünk el, hogy a szeretetünket ki is kell mutatni. Egy különleges ajándékötletem van: gondolj a szerettedre, párodra, szüleidre, és írj össze három dolgot, amiért szereted, amiért büszke vagy rá, és amiért felnézel rá. És aztán ezt a három dolgot mondd el neki egy ölelés kíséretében. És talán akkor megérzünk valamit, akár nem hívőként is a karácsony lényegéből: az Isten szeretetre teremtette az embert. Legalapvetőbb képességünk a szeretetre való képesség, s ez Istentől van, mert Isten maga a szeretet.
Hogyan lehet az, hogy az egyházban, ahol a pápa tévedhetetlensége évszázados dogma, kritizálják Ferenc pápát például azért, mert kiáll a menekültek mellett?
Csak a fogalom tisztázása végett: a pápai tévedhetetlenség dogmája mindössze másfélszáz éves, az első vatikáni zsinaton lett kimondva, és már akkoriban is elég sok püspök tiltakozott ellene, többek között a magyar püspökök. Azt is tudni kell a pápai tévedhetetlenségről, hogy csak nagyon szűk esetekre korlátozódik, nem úgy kell érteni, hogy Ferenc pápa bármit mond, az szentírás. Lehet-e kritizálni egy pápát? Úgy gondolom, hogy minden tisztelet mellett lehet. Főleg Magyarországon tapasztalunk egy kicsit kurucos vehemenciát a Szentatyával kapcsolatban, de én nem tartom ezt nagy tragédiának. Legalább látszódik rajtunk, katolikusokon, hogy nekünk is van önálló véleményünk, s nem birkafejűek vagyunk, akik némán követünk bármilyen vezetőt.
Képes-e az egyház valamiféle példával, mintával szolgálni az egész világnak?
Ebből a szempontból lényeges, hogy Ferenc pápa széles körben elfogadott személyiség, mert amikor megírja az enciklikáját a klímaválságról, vagyis – ahogyan mi nevezzük –, a teremtésvédelemről, akkor talán azt nem csak a katolikus hívek olvassák. Ilyen értelemben Ferenc pápa is influenszer, mert véleményformáló hatással van a világra. Én pedig kicsiben, a saját plébániámon meg a Youtube csatornámon keresztül igyekszem hatni az emberekre.
Hozzászólások lezárva.