A szakadék szélén táncol a magyar oktatási rendszer

Meglehetősen borús képet festett a tanári pálya jelenéről és jövőjéről Szontagh Pál, a Református Pedagógiai Intézet igazgatója, aki a nyitóelőadást tartotta Hódmezővásárhelyen a hétvégén az internátusvezetők és nevelők szakmai konferenciáján. Az eseményt az RPI és a A Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium közösen rendezte.

Pedagógushivatás, motiváció és szerepfelfogás napjainkban címmel tartott előadást Szontagh Pál, az RPI igazgatója, aki egyben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója is. A pedagógus pálya perspektíváinak kutatását 2019-ben kezdte, de mára kiderült számára, hogy távlatokról aligha beszélhetünk ebben az esetben, hiszen ez a hivatás időközben elveszítette a társadalmi presztizsét, szakmailag megroppant, az anyagi megbecsülésről pedig a szakmán kívüliek is tudják, hogy semmivé lett. Szontagh szerint a számokra érdemes hagyatkozni, mert azok egyrészt nem hazudnak, másrészt sokkal többet árulnak el a pedagógus szakma válságáról, mint az ideológiai vagy szakmai viták.

Ezek nem politikailag motivált vélemények, ezek számok

A számok nyelvén a következő a helyzet: A pedagógusoknak körülbelül a fele ötven évesnél idősebb, a hatvan év fölöttiek aránya is több már, mint tíz százalék. Mindössze öt százalékuk 30 évnél fiatalabb, és ami ennél is megdöbbentőbb adat, hogy a teljes pedagógus társadalom egy százaléka pályakezdő. Szontagh Pál hangsúlyozta, ezek nem politikailag motivált vélemények, ezek számok.

Nem akarok nagyon sok diagrammal sokkolni senkit, de lehet látni, hogy a pályakezdők aránya a pedagógusokon belül nem nagyon haladja meg az 1 százalékot azok közül, akik frissen beléptek.

Nem kell fejszámoló zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, ez óriási munkaerőhiányt okoz már most is, de az évek előre haladtával ez a krízis egyre mélyebb lesz. Ezt csak fokozza az a tény, hogy egy óriási generációs szakadék alakul ki a gyerekek és a tanárok között, ugyanis eltűnik az oktatási intézményekből a fiatal- és a középgeneráció.

Ha a pedagógusképzés felől nézzük a problémát, még szomorúbb a kép. Ha mindenki, akit felvettek a felsőoktatásba, aki pedagógusnak készül, a pályán marad, akkor sem tudja pótolni a következő években nyugdíjba vonuló kollégákat. Ha ehhez hozzávesszük a lemorzsolódást, és azt, hogy sokan az egyetem vagy főiskola után más pályát választanak, akkor egészen egyértelmű, hogy komoly létszámhiánnyal kell számolnunk a jövőben. Szontagh ehhez hozzátette, hogy eleve nagyon alacsony pontszámokkal lehet bejutni a tanárképzésre, így nem meglepő, hogy leginkább a gyengébb képességű középiskolások jelentkeznek a pályára. A nem túl motivált hallgatók közül így is sokan elhagyják a pályát, így bizonyos régiókban már most kezdenek kiürülni a tanári szobák.

MNB: a közoktatás a csőd szélére jutott

A tanárhiány nem egyenletesen jelentkezik, hiszen az óvodapedagógusoktól a középiskolai nevelőkig más-más szinten látható a probléma. A Magyar Nemzeti Bank versenyképességi jelentése külön kiemeli, milyen óriási kockázati tényező az, hogy a közoktatás a csőd szélére jutott mind anyagi, mind szakmai, mind morális értelemben. A gazdasági fejlődés alapja ugyanis a jól felépített, színvonalas és megbízható iskolarendszer az óvodától az egyetemig. Ez most romokban hever, így nem lesz képes az oktatási rendszer jól képzett, kreatív, megbízható tudással rendelkező munkaerővel ellátni a gazdaság különböző szegmenseit. A krízis a jegybanki elemzés szerint is főként a pedagógus szakma alacsony anyagi megbecsülésére vezethető vissza. Ez mindenképpen az állam felelőssége, hiszen közalkalmazottakról van szó.

Mivel ennyire kétségbeejtő a helyzet, olyan megoldás nem létezik, ami gyorsan orvosolná a problémát. A kormány a könnyebbik végét fogta meg a dolognak, ugyanis ma már nem kötik emelt szintű érettségihez a pedagógus pályára jelentkezést. Szontagh nem kommentálta ezt az intézkedést, csak annyit mondott, hogy 5-10 év múlva azok lesznek a tanárok, akik nem voltak képesek letenni egy emelt szintű érettségit.

Tudjuk jól, minimális pontszámon vannak a pedagógusképzések, minden pedagógusképző intézményben durrognak a pezsgőspalackok, hogy már nem kell emelt szintű érettségi, mert most már felvehetjük azokat is, akik nem képesek egy emelt szintű érettségit sem letenni. Ők lesznek a tanárok. Öt év múlva, tíz év múlva.

Mégis tenni kell valamit, mert a teljes társadalmunkat érinti ez a válság. A szakember szerint a motiváció oldaláról kell megközelíteni a dolgokat, ami lényegében teljesen eltűnt a pedagógustársadalomban az utóbbi években. Vannak olyanok ugyanis, akik szívesen választanák ezt a szakmát, de a társadalmi, szakmai és nem utolsó sorban az anyagi elismerést nem látják jelenleg a rendszerben.

Motiváció nélkül nem fog menni

Szontagh Pál szerint ezért minél gyorsabban vissza kell építeni azokat a motiváló tényezőket, melyek értelmet adnak egy olyan választásnak, hogy valaki az életét erre a hivatásra teszi fel. A gyerekekkel sokan szeretnek foglalkozni, a tudás átadása másoknak pedig az egyik legszebb munka világon. Ha megfelelő bért kapnak a tanárok ezért, akkor az a társadalmi elismertséget is magával hozza, ráadásul motivált, okos, szorgalmas fiatalok jelentkeznek majd erre a pályára. Fontos, hogy a tanár egy olyan tekintéllyel rendelkező személy legyen az iskolában, akitől a tudást és nem a fegyelmezést kapják elsősorban a gyerekek. Az ilyen tanáregyéniségek adják meg utána a motivációt olyan fiataloknak, akik a középiskola elvégzése után úgy döntenek, hogy erre a nehéz, de szép pályára jelentkeznek.