Szeremlei Sámuel református lelkész, egyházi- és helytörténetíró emlékére rendeztek istentiszteletet vasárnap a vásárhelyi református Ótemplomban, melyen igét hirdetett Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Fotó: Ótemplomi Református Egyházközség Facebook oldala.
A 100 éve elhunyt Szeremlei Sámuelt a mai vásárhelyiek leginkább várostörténeti munkájáról ismerik, illetve arról, hogy megírta a ó- illetve az újtemplom történetét is.
Vasárnap délután az ótemplomi istentiszteleten Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg a Szeremlei emlékévet.
– Száz esztendeje annak, hogy a gyülekezet neves történetírója, hosszú időn keresztül szolgálattevője elment, a minden élők útján, és egy jelentős örökséget hagyott hátra. Érdemes megfontolni azt a szemléletmódot, amellyel ő nagy történeti és prédikátori hagyatékot hagyott maga után. Szemléletmódjában megjelent a szabadság szeretet és tisztelete, mely nem csak az akkori szemlélethez – az úgynevezett liberális teológiához – állt közel, hanem ahhoz a szabadságeszményhez is, amiről a Galatához írt levél szól – hangsúlyozta.
Fekete Károly püspök hozzátette: Szeremlei szabadságszerető történetíró volt, és szabad polgára ennek a városnak. – Hagyatékában ez a dinamika: hogy mikor élt vissza a mi népünk a szabadságszeretettel és mikor tudta a szabadságszeretet vágyát felfokozni magában, megíratott az 1848-49-es szabadságharcról írt történeti munkájában. Mind a két pólust: a Kossuth-pártiakét is, meg a Széchenyi-pártiakét is nagyon tárgyilagosan írta meg. A Hódmezővásárhely város történetéről írt ötkötetes művében megírta, hogy ugyanezzel mikor éltek vissza és mikor éltek jól az adott kor szabadságigényével. A már halála után megjelentetett eklézsiatörténetben is ugyanezzel a világos látással adta elő, mikor volt civódás, marakodás, például Szőnyi Benjámin ideje alatt, s mikor voltak nagyon hálásak azért, hogy virágzik, szabadságban virágzik az eklézsia – mondta, de figyelmeztetett: a szabadság szóval – mely egyidős a teremtéssel – azonban vissza is lehet élni. Ahogy ez manapság is gyakran megtörténik.
Az istentiszteleten lekciót Mándi Kitti, csúcsi lelkipásztor, prófétai imádságot Szabó Ákos, intézményi lelkipásztor mondott, a liturgiát Juhász András, a Csongrádi Református Egyházmegye esperese, Bán Csaba ótemplomi lelkész, Major Istvánné lelkipásztor vezette.
Szeremlei Sámuelre, Nagy Gyöngyi, a Szeremlei Társaság elnöke emlékezett.
Kántori szolgálatot Hegyi Bálint és Jambrich Virág adott, közreműködött Bódi Sarolta és Papp Vanda.
Hozzászólások lezárva.