A Pósa Lajos Társaság tagjai tisztelegtek a meseíró vásárhelyi szobra előtt

A felvidéken működő, Rimaszombati Pósa Lajos Társaság tagjai ma délelőtt tisztelegtek a vásárhelyi könyvtár előtt álló Pósa Lajos szobornál, s egyik tagjuk még az író egyik általa megzenésített versét is elénekelte.

A rimaszombati Pósa Lajos Társaság négy tagja egyébként Makón járt, s Vásárhelyre kifejezetten azért érkezett, hogy tisztelegjen a szervezetük névadója szobra előtt.

– Itt nyaraltunk Makón, ma megnéztük Szeged nevezetességeit, s úgy gondoltuk, hogy ha mér itt vagyunk útba ejtjük Pósa Lajos vásárhelyi szobrát is – árulta el Páko Mária, aki Putnoki Irénnel, Gyüre Sándorral és Tóth Róberttel közösen érkezett. – Tudtuk, hogy itt áll a magyar gyermekirodalom megteremtője mellszobra a könyvtár előtt, így a GPS segítségével egyenesen ide is jöttünk. Annyira, hogy Vásárhelyből még semmi mást nem láttunk – tette hozzá, aki a szobor előtt elénekelte Pósa Lajos Magyar vagyok című versét saját megzenésítésében, a járókelők meglepetésére.

A Rimaszombati Pósa Lajos Társaságot az egykori meseíró leszármazottja, Pósa Judit alapította, de ő ezúttal nem jött el a társaság tagjaival.

De ki is volt az a Pósa Lajos?

Az eredeti magyar meseirodalom megteremtője 1850-ben a született Nemesradnóton, az egykori Gömör és Kis-Hont vármegye kistelepülésen. Egyszerű református földművelő szülők gyermeke, akik az eszes fiút szegényes anyagi viszonyaik ellenére is taníttatták. A gimnázium hat osztályát Rimaszombatban végezte, a két felsőt Sárospatakon, majd a Budapesti Tudományegyetem bölcseleti karán a tanári pályára készült és a rendes tanfolyamot el is végezte.

Ezalatt folyton súlyos anyagi gondokkal küzdött. Mint egyetemi hallgató óraadással és a lapokba írogatással tartotta fenn magát. Öröme, vigasztalása a költészet volt; sőt feláldozta ez ábrándjának már-már biztosított életpályáját is. Volt kisegítő-tanár a fővárosi reáliskolában (a belvárosban, meg a Józsefvárosban is) egy évig; de egyrészt beteges volt, másrészt pedig minden áron költő akart lenni. Felhagyott tehát a kenyérkereső pályájával és írni kezdett. Írói pályáját a Tóth Kálmán szerkesztette Bolond Miska című humorisztikus képes hetilapnál kezdte az 1870-es évek elején, mint rendes belső munkatárs. Ebben a minőségben 1875-ig Csernátony Lajos Ellenőr című lapjának is dolgozott, majd a Toldy István szerkesztésében megjelent Nemzeti Hírlaphoz került és 1881-től a Szegedi Napló munkatársa volt.

Majdnem kivétel nélkül minden napi és hetilapba s folyóiratba írt, a fővárosiakon kívül számos vidékibe is. Mint munkatárs és segédszerkesztő Szegeden 1889 végéig működött, amikor már, mint országszerte ismert gyermekköltőt a Singer és Wolfner cég egy megindítandó gyermeklap szerkesztőjéül meghívta Budapestre. Szegeden arany tollal tisztelték meg, eljövetelekor gyermekek arcképeivel egy albumot nyújtottak át neki és a város elitje búcsúünnepet rendezett a tiszteletére. Ezt követően Budapesten dolgozott, Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Az Én Újságom címmel, s annak szerkesztője volt.

A gyermekköltészet mellett a hazafias lírát művelte, nevezetes politikai események alkalmával gyakran adva kifejezést a hazafias érzésének. Ilyen költeményeinek lelkesítő hatása alatt határozták el és kötelezték magukat a gyorok-ménesi szőlőbirtokosok, hogy a költőt minden évben Lajos napján egy hordó ménesi borral tisztelték meg.

Az első évi tiszteletadót 1896-ban külön küldöttség művészileg faragott hordóban adta át egy írói estélyen a „Pósa-asztalnál”. 1901-ben megházasodott és anyja halála után feleségével együtt Radnótra költözött, azonban alig egy év múlva ismét visszatért a fővárosba. 1892-ben a Petőfi Társaság tagjának választotta. 1914-ben Budapesten halt meg.

Egész alakos szobra a pesti Városligetben áll, síremléke a Fiumei úti Sírkertben található.

Mellszobra szülőfalujában, a nemesradnóti alapiskola előtt áll. Margó Ede budapesti szobrászművész munkája. A kőből faragott szobor-talpazatot a Ferenczy-fivérek készítették. Felavatására országos ünnepség keretében került sor 1934. július 1-én. Ez volt az akkori Csehszlovákiában az első magyarnak állított szobor.

A nemesradnóti református gyülekezeti ház nagytermében rendezték be az első állandó emlékkiállítását Pósa Lajos Emlékképtár néven. Az ünnepélyes megnyitóra 2022. április 9-én került sor.

Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Mintegy 800 dalt írt, ebből vagy 400-at meg is zenésítettek; a legtöbb magyar dallamszerző felhasználta szövegeit, leginkább azonban Dankó Pista és Lányi Géza. Műveit számos idegen nyelvre lefordították.

Vásárhelyi szobrát, Gábor Emese Anna 2010-es alkotását 2013-ban állították és avatták fel a vásárhelyi Németh László Városi Könyvtár előtti parkban, a gyermekkönyvtár is akkor vette fel a nevét.