Kalandos életet mondhat magának a vásárhelyi Varga Gábor, aki Jugoszláviából úszott át Olaszországba egy korábban megismert olasz lányhoz, majd bejárta a fél világot, közben megáldotta a pápa, látta énekelni John Lennont és Dél-Afrikában élt húsz éven át. Végül 1988-ban betegeskedő édesanyja hívására jött haza.
Ma már elképzelhetetlen, de a megboldogult szocializmus korában a magyarok ötévente mehettek Nyugatra és háromévente baráti (a korabeli szóhasználat szerint népi-demokratikus) országokba. Már ha kaptak útlevelet és vízumot.
A vásárhelyi Varga Gábor György ennek ellenére járta be a világot, s a korabeli szóhasználat szerinti disszidálása történetét egy olasz lánnyal, B. Nellával kialakult szerelme váltotta ki.
– 1970-ben Maroslelénél részt vettem az árvízvédelmi munkákban, ezért az útlevélkérelmemet aláírta Bánfi Dezső, a Vásárhelyi Gépjavító Állomás igazgatója, így megkaptam azt és kimentem repülővel Olaszországba ahhoz a lányhoz, aki meghívólevelet is küldött, s akivel egy évvel korábban Jugoszláviában megismerkedtem – mondta.
Azonban – bár bejárta az országot -, nem tetszett neki odakinn, ezért hazajött, de már vasúton – mert az sokkal olcsóbb volt, mint a repülő – avatott be disszidálása előzményeibe.
Viszont olyan jól tudott olaszul, hogy amikor az olasz-magyar koprodukcióban megépült a Porcelángyár csemperészlege, ő tolmácsolt a Pió nevű olasz főnöknek.
Varga Gábor azt mondta, hogy nem sokkal később újra ki akart menni Olaszországba, de akkor a magyar hatóság nem engedte, Nyugatra nem kapott útlevelet. De mert Jugoszláviába mehetett, ezért elhatározta, hogy onnan mégis átszökik Olaszországba.
– Az volt a tervem, hogy lemegyek a jugó tengerpartra, majd onnét a part mentén átúszom az olaszokhoz. Hogy bírjam a mintegy 4 kilométeres távot, idehaza a Tiszán edzettem. Végül át is úsztam, igaz mielőtt indultam, egy vihar miatt nagyon hideg volt, annyira, hogy évekig aranyérpanaszaim voltak.
Gábor eljutott Velencébe a lányhoz, csakhogy annak épp meghalt az édesanyja, így az nem a házasságra gondolt, ezért Gábor végül menekülttáborba ment. Azt mondta, hogy ott nem voltak nagyon jók a körülmények, de rengeteg barátot szerzett, olyanokat, akikkel később is tartotta a kapcsolatot. Úgy, hogy akkoriban csak levelet lehetett írni, mert nem hogy mobiltelefonja, internete, de számítógépe sem volt senkinek.
Olaszországot alaposan megismerte, azt mondta, jobban, mint Magyarországot. Olaszországból az Egyesült Államokba szeretett volna menni. (A menekülteket akkor is szakmájuk szerint válogatták a befogadó országok, s Gábor villanyszerelő volt.) Fel is esküdött a csillagos-sávos lobogóra, de amikor indultak volna többen is, az olaszok visszatartották hármukat-négyüket.
Akkor elindult – vonattetőn utazva -, Franciaországba. – Nem csak én, mások is megtették ezt akkoriban. Így jutottam el Németországba, ahol ismét menekülttáborba kerültem. Végül jártam Spanyolországban, Svájcban, Svédországban is, de voltam Monte Carloban, ahol Jackie Stewart, Forma I-es versenyző ott kiállított versenyautójába is beleültem. Igaz fizetni kellett érte. Persze a rulettet is kipróbáltam, de nem sok sikerrel – nevezett. Hozzátette: Németországban a menekülttáborban nagyon sok magyarral volt együtt, és dolgozhatott is a szakmájában, így ott jó sora volt. Aztán a németek – hiába volt igazolása, hogy édesanyja német származású volt – továbbküldték a menekülteket, így jutott el a Dél-afrikai Köztársaságba, ahol majd 20 évig élt.
– Münchenben feltettek bennünket a repülőre, mely Johannesburgban szállt le, és végül Kimberley-be kerültem, és az akkor épült gyémántbányában lettem villanyszerelő. Csakhogy a helybéli kollégáim kinéztek maguk közül, ugyanis ötször nagyobb tempóban dolgoztam, mint ők. Dél-Afrikából bejártam az egész nyugati világot, beleértve ebbe az Egyesült Államokat és Nem Yorkban John Lennont is láttam. Voltam Dél-Koreában, az egyiptomi piramisoknál, Athénban, vagy Burmában, de sétáltam a riói Copacabana tengerparton is – sorolta fel kalandozásai egy szép csokrát.
Végül 1988-ban két ok miatt jött haza, végleg. – Az egyik, hogy beteg édesanyám nagyon hívott, a másik, hogy Dél-Afrikában nagyon rossz lett a közbiztonság – árulta el a világutazó vásárhelyi, akit egy alkalommal a pápa is megáldott, igaz a szentatyától kapott ostyát nem nyelte le, hanem egy darabig őrizgette..
Varga Gábor György most vásárhelyi házában él, és folyamatosan rendezgeti kalandos életútja megmaradt emlékeit…
Hozzászólások lezárva.