Nem azt olvasnak legszívesebben ma a gyerekek, mint olvastak szüleik, nagy-, déd- vagy ükszüleik. Míg másfél évszázada Csontos Szigfrid volt a gyerekek hőse, ma már az Alsógatyás Kapitány.
Emlékszik még a Micimackóra? Gyerekkora egyik népszerű könyvére? Vagy A két Lottira? A Tüskevárra?
Na, akkor igencsak csodálkozni fognak, ma ezek nem nagyon számítanak a gyerekek érdeklődésére. Hódít az Alsógatyás kapitány sorozat, mely egyik kötete egészen pontosan így hangzik: Alsógatyás kapitány és a biorobotikus fikafiú ádáz összecsapása (az ocsmány orrmaradványok esete).
Pedig milyen szépen kezdődött annak idején!? Nem?
Csontos Szigfriedre már nincs, aki olvasmányélményként emlékezne, de a későbbiekre talán igen.
Csak soroljuk a generációk számára ismerős és kedves könyvcímeket: Az utolsó mohikán, Tüskevár, Téli berek, Tündér Lala, Távolban egy fehér vitorla, Timur és csapata, Egri csillagok, Az ezüst tó kincse, Puskák és galambok, A Pál utcai fiúk, Abigél, Misi mókus, a Kincskereső kisködmön, A kis herceg. És persze ki-ki ízlése szerint kiegészítheti a sort.
Csakhogy az iskolai kötelező olvasmányok sorába – gyakran megjelenésük után 50-100 évvel – beemelt, az iskolások számára régies, ezért nehezen, vagy egyáltalán nem érthető könyvek le is szoktatták a gyerekeket az olvasásról.
Mígnem be nem robbant a felnőtt fejjel is élvezhető Harry Potter sorozat, mely sikere láttán a könyvkiadók is rájöttek, hogy a gyerekek is szeretnek olvasni, ha van ami érdekes számukra. Ennek köszönhetően a nemzetközi és a hazai gyermekkönyvkiadás is fellendült.
A mai gyerekek már nem azt olvassák, amit a felmenőik. A rózsaszínbe, cukormázba forgatott, megható vagy éppen kalandos könyvek átkerültek a felnőtt olvasmányok közé (persze nem azok, melyek iskolai olvasmányként végezték anno), hanem újabbak.
És ezért hódít a Minecraft, a Geronimo Stilton vagy az Egy Ropi naplója sorozat. És így harcolhat az Alsógatyás kapitány a biorobotikus fikafiúval.
Ha tetszik nekünk, ha nem….
Hozzászólások lezárva.