A létező és “a sömmi” mélységeit feszegeti Dömötör Mihály 75. születésnapja alkalmából nyílt kiállítása

Vasárnap délben nyílt meg az Alföldi Galériában Dömötör Mihály fotóművész DM75 – A melankólia képei című kiállítása. A művész mostani tárlatán is hű maradt eddigi stílusához, a fekete-fehér képekhez, a fény-árnyék játékának visszatükrözéséhez, amelyek a létezés alapvető, filozófikus dimenzióit tárják fel. Az alkalmon a városvezetés részéről Berényi Károly alpolgármester köszöntötte az alkotót, Simon Ferenc mesterpedagógus pedig a képek értelmezéséhez adott hasznos támpontokat.  

Az Alföldi Galéria két összenyitott földszinti terme teljesen megtelt érdeklődőkkel vasárnap pontban déli 12-kor, a Dömötör Mihály 75. születésnapja apropóján nyíló kiállítás alkalmából. A mostani tárlat négy különböző tematika köré épült: három egybenyitott teremben drámai megvilágítású csontokról készült felvételeket láthatunk, külön termekben pedig a művész árnyképei, valamint a Vásárhelyen élt és élő művészekről az elmúlt negyven évben készített portréit lehet megtekinteni. A kiállításon a vásárhelyi tanyavilágot megörökítő alkotásai is helyet kapnak.

Gál Boglárka, a Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ főigazgatójának felvezetése után a városvezetés részéről Berényi Károly alpolgármester köszöntötte a művészt, felidézte annak immár 50-éves alkotói múltját. Megemlítette a művész édesapját, Dömötör Jánost is, akinek a nevéhez fűződik Hódmezővásárhely legrégebbi, zentai testvérvárosi kapcsolata. A Pro Urbe-díjas fotóművész az édesapja által megkezdett kapcsolatépítést kapta örökül, melynek révén útja az alpolgármesterével is kereszteződött.

Az alkotáshoz lélök köll, mert lélök nélkül nincs művészet

– idézte Berényi Károly a művész saját szavait, hozzátéve: „Dömötör Mihály művészetében ott van a lélek is, az az alkotásaiban, a teret és időt összesűrítő, filozofikus fény-árnyék fotó-grafikáiban felfedezhető.”

Simon Ferenc, a Bethlen Gábor Református Gimnázium mesterpedagógusa a falakon látható képeket átható melankólia fogalmát járta körül. 

A melankólia szembenézés és rácsodálkozás az élet végességére. Arra, hogy a lét idő

– fogalmazott, majd hosszasan elidőzött a kiállítás legfilozófikusabb darabjánál, az üres képkeretnél, amely “A nagy Sömmi” címet viseli. Szerinte „a létben lévő sömmi érzete okozza a melankóliát, a tiszta szemlélődést, ami azonban éppen ezért nem sömmi, mert örömöt ad: a megértés és az átélés örömét”. A fotók befogadásban pedig 

akkor érhetünk legmesszebbre, ha elidőzünk a kép terében, és ráhagyatkozunk, ha engedjük, hogy hasson ránk.

Meglátása szerint Dömötör képei „azért igazak, mert felfedik, megmutatják a lényeget, vagyis az igazságot, amit a dolgokra rárakodott fölöslegességek eltakarnak a szemlélő előtt.” De a fotók csak akkor adják önmagukat, ha a szemlélő maga is akarja a látást.

A művészportrék, a pusztuló tanyák és lakóinknak képei, az állat és az emberi csontok nem szomorúak, hanem igazak. A szembenézésre, eszmélésre hívnak fel, és ezzel létünkben gyarapítanak, hogy egy pillanatra megtanuljuk metafizikai, gondolati szemmel nézni a képeket, és megérteni önmagunkat belőle

– foglalta össze gondolatait a műértő tanár.

Dömötör Mihály köszönetet mondott a kiállítás szervezőinek, külön kiemelve Vojnich Zsófia művészettörténészt, aki a kiállítást összeállította, majd az előtte szólókat kiegészítve elmondta: a képek által nemcsak az alkotó gyarapodik, hanem az is, aki a képeket szemléli. De szerinte a “kutyakoponyának, vagy az emberkoponyának is gyarapodott a léte egy-egy műalkotással”.

Örömét fejezte ki, hogy ilyen sokan eljöttek, olyanok is, akiket nagyon régen nem látott. Kiállításáról ezekkel a szavakkal beszélt:

Úgy gondolom, hogy a melankóiának az ikertestére az eufória, és valahogy a kettő nem zárja ki egymást, hanem valami dialektikus egységben létezik. Tehát amikor kimegyünk innen erről a kiállításból, akkor szerintem még nagyobb örömmel fogjuk élni az életünket, mert itt valószínű azért az elmúlás is az eszünkbe jut.

Végül pedig, mintegy búcsúzóul megidézte azt a valakit, aki a falon függő emberi koponya képében hozzánk beszél, és azt súgja:

Addig legyetek boldogok, amíg éltek, mert utána sokáig meg lesztek halva!

A megnyitót Farkas Béla hegedűművész átlelkesült, a képek feldolgozását jól kiegészítő játéka színesítette. A kiállítás még május 4-ig tekinthető meg az Alföldi Galéria földszinti termeiben.