Leginkább azért, mert sokszor évtizedek után derült ki, hogy volt valahol egy kisebb-nagyobb darab földjük. És ez csak mostanában derült ki.
Meghökkentő, hogy a vásárhelyi közjegyzők hány olyan személy örökösit keresik, akik nem mostanában, hanem esetenként évtizedekkel ezelőtt hunytak el. Az itt is elérhető hirdetmények között találtunk olyat, aki 1977-ben elhunyt, de olyat is, hogy egy 1960-ban meghalt nő örököseit keresik. De akad 2007-ben elhunyt örökséggel kapcsolatos hirdetmény is.
Ezek közös eleme, hogy végintézkedés nélkül haltak meg, azaz annak idején nem végrendelkeztek. Ahogy az is közös, hogy haláluk után jóval derült ki, hogy egykoron földtulajdonosok voltak. Ha kisebb területeké is, melyet lehet maguk sem tartottak már nyilván.
Az jól látszik, hogy ezek a földdarabok nem jelentenek komoly vagyont, de akadt, mely becsült értéke azért jóval több forintot ér, mint amennyiből egy hétvégére egy négytagú család bevásárol.
Azt már nem a közjegyzőktől tudjuk, – akik csak kamarai engedéllyel nyilatkozhatnának, – hogy a sokszor évtizedekkel ezelőtt elhunytak földjeire a telekkönyvek revíziója során bukkantak. Akkor, amikor a korábbi – sokszor slamposnak tűnő módon – rögzített adatokat, a GPS-szel kimért adatokkal vetették össze. Ekkor derült ki, hogy a már nem élő – és persze a ma is élő – személyeknek is van a nevükön föld, erdő vagy más terület. Jellemzően közös táblában egy kis rész, de akadt akinek egy nagyobb is.
Akinek ezt – a halálát követő hagyatéki eljárásban – érthető módon nem örökölte meg senki. Most megörökölheti. Már ha van leszármazott, vagy oldalági örökös, ha nem, akkor az végleg állami tulajdonba kerül majd, az eljárás végén.
Extrém példa
Az egyik Csongrád-Csanád vármegyei kistelepülés lakójáról halála után derült ki, hogy a kárpótlás során visszavett földjei mellett még van néhány hektárja, amikor azt az illetékes közjegyző az illetékes földhivataltól megtudta. Az újabb föld ugyan a korabeli telekkönyvben szerepelt, de arról viszonylag gyorsan kiderült, hogy az 1920-as magyar-román határmegállapító bizottság helyszíni döntése miatt Temes megyébe, azaz a román oldalra került. Ezt a változást azonban idehaza – ma már nem lehet tudni, hogy milyen ok miatt – a magyar telekkönyvbe nem jegyezték be. De bejegyezték azt a temesvári telekönyvbe, mégpedig annak idején rendesen, az elhunyt felmenője, azaz az akkori tulajdonos nevére. Így az örökös, némi procedúra után, azt a földet is megörökölte. (Lévén a román kárpótlási törvény szerint, minden annak idején államosított ingatlan természetben járt vissza az örökösöknek – ha az fizikailag is megvolt.)
Hozzászólások lezárva.