A kor, amikor a szülők mondták meg, ki kit vegyen el

A régi paraszti kultúrákban elfogadott volt, hogy a párválasztás nem a személyes érzelmek alapján történt, hanem a vagyoni helyzet és a közösségben betöltött státusz határozta meg a fiatalok sorsát – emlékeztetett Terendi Viktória, a Tornyai János Múzeum néprajzkutatója a Házasság hete kapcsán a Németh László Városi Könyvtárban tartott előadásán.

A kutató bemutatta: a Hódmezővásárhelyen és környékén élő régi hagyományokból, melyek a párválasztáshoz és a házassághoz kapcsolódtak, vannak, amelyek ma is élnek, ilyen például a vőfély szerepe a ceremóniában. Bár mára beszűkült a munkájuk, volt ugyanis idő, amikor a szerepük nemcsak a lakodalom napjára terjedt ki, hanem már a lánykérésnél is közreműködtek, mint kérők.

A házasságok előkészítésében fontos szerepe volt a gyalogsátánnak nevezett asszonyságnak, akit ma házasságközvetítőnek neveznénk. Ő az egész közösséget jól ismerő asszony volt, aki ajánlataival, javaslataival segítette a párok kialakulását, a házasságok létrejöttét. A kérésnél is jelen volt, hogy segítse az egyezkedést, ezen a formális alkalmon ugyanis anyagi kérdésekről is dönteni kellett, hogy ki, mit hoz a házasságba.

A vásárhelyi szokásokat, a szereplők feladatait és az ilyenkor elhangzó verseket jelentős részét Kiss Lajos néprajzkutató gyűjtötte össze, akinek munkásságáról a Tornyai János Múzeumban Múzeumőr címmel látható időszaki kiállítás, Terendi Viktória holnap háromtól tart itt tárlatvezetést.