A Költészet Napja a Cseresnyés kollégiumban

A Hódmezővásárhelyi SZC Corvin Mátyás Technikum és Kollégium kollégiumában mindig kiemelt szerepet kap a jeles napok méltó megünneplése, a közös emlékezés és az élményszerű közösségi programok szervezése. Ennek szellemében telt meg újra csütörtök délután a Cseresnyés Kollégium aulája – ezúttal a Költészet Napja alkalmából.
Az esemény meghitt, családias hangulatát már a belépéskor megidézték az aula falaira kihelyezett versek és képek, amelyek méltó díszletet adtak az irodalom ünnepéhez. A programot egy rövid, mégis tartalmas videó nyitotta, amely közérthetően mutatta be, miért is fontos számunkra április 11-e – József Attila születésnapja, a magyar költészet ünnepe.
Ezt követően Vig Áron kollégiumvezető adott elő Szabó Lőrinc A huszonhatodik év című szonettciklusából egy verset, és érdekességeket mesélt a költő életéről, a vers születésének körülményeiről, a költői szabadság és az etika kérdéséről.
A rendezvény második felében a kollégiumi közösségek vették át a szót: minden csoport saját választású verssel vagy dallal készült, amelyet figyelemmel hallgatott végig a közönség.

Az előadásokból sugárzott az irodalom iránti nyitottság, a személyes kötődés és a közösségi élmény ereje – ahogyan azt a Költészet Napja méltán megérdemli.
Az elhangzott művek és előadóik:
- Ady Endre: Add nekem a szemeidet – Gut Kincső
- Presser Gábor: Fényév távolság – Kukovecz Péter
- Szabó Lőrinc: Különbéke – Józsa Dalma
- Radnóti Miklós: Bájoló – Bankó Amanda
- Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez – Berkó Dzsenifer
- Ady Endre: Őrizem a szemed – Domokos Ádám
- Slander: Love Is Gone – Domokos Ádám
- Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben – Tóth Éva tanárnő
- Bencze Imre: Három limerick – Gojdár Bence
- Ady Endre: Ismeretlen átok – Miklósi Erika
- Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse… – Boldizsár Sándor
A nevelőtanárok és diákok közös műsora méltán aratott sikert – az előadások egyaránt tükrözték a felkészültséget, az érzékenységet és a lelkesedést. A kulturális program zárásaként egy különleges néptáncbemutatóra is sor került: Palkovics Cintia és Domokos Ádám lendületes előadása méltó koronája volt az irodalmi délutánnak.

Ez a nap ismételten rávilágított arra, hogy a költészet nem csupán az irodalmi kánon távoli, nehezen megközelíthető tartománya, hanem élő, ható, eleven valóság, amely képes megszólítani és megérinteni a ma emberét is. A Cseresnyés Kollégium fiataljai nemcsak érzékenyen és nyitottan fogadták be a líra világát, hanem saját értelmezésük, előadásmódjuk és közösségi jelenlétük révén újra is teremtették azt.
A rendezvény méltó példája volt annak, hogy a művészet – különösen a költészet – közösségformáló erőként képes jelen lenni a nevelés folyamatában: hitelesen, értékközvetítő módon és maradandó élményt nyújtva mindazok számára, akik részesei lehettek ennek az alkalomnak.
Hozzászólások lezárva.