Kedden hosszú interjúban nyilatkozott a 24.hu újságírójának Pesty László filmes, producer, aki a kezdetektől fogva ott volt a Fideszben. Pesty, akinek a cége “nem az állam csecsein lóg”, alapos kritikát fogalmaz meg a rendszerrel szemben, de azt mondja, ezután is hű marad pártjához. Az interjúban konkrét esetet idéz bőröndnyi történeteiből az úgynevezett Lölő-jelenségre, melyhez mi is ajánlunk most egyet.
Pesty László szájából Tusványoson a következő döbbenetes mondatok hangzottak el:
A kirakatban lopunk, csalunk, zsarolunk… hazudunk, kompromittálva egy történelmi eszmét, förtelem.
Mindez nagy port vert a közösségi médiában, sokan lehülyézték őt, vagy azt feltételezték, részeg lehetett, vagy megbolondult. Ezekre Pesty így reagált:
Nem igaz, hogy egy fideszes csak akkor őszinte, ha részeg.
Az interjú tanulsága szerint Pesty úgy gondolja, kötelessége “akár konfliktusokat vállalva is kiállni a közösségéért, és állítja: Semmilyen negatív következménnyel nem szembesült a Fideszen belül, senki nem beszélgetett el vele Tusnádfürdőn tett kijelentései után.
Ha van ember, akinek a lojalitása megkérdőjelezhetetlen, akkor az én vagyok. Fideszes voltam, fideszes vagyok, fideszes maradok, míg élek! Sose leszek áruló!
– fogalmazott a 24.hu-nak
Pesty alapos kritikával illette Tusványoson az úgynevezett Lölő-jelenséget is, hiszen vitatott mondata így folytatódik: „Az, hogy a kirakatban lopunk, csalunk, zsarolunk, ugyanaz, mint a Lölő-jelenség Magyarországon…“ (Mészáros Lőrinc beceneve „Lölő”)
A 24.hu-nak adott interjújában pontosan kifejti, mit is ért ezalatt:
Naponta hallok történeteket arra, hogy bizonyos emberek a klánból rámutatnak egy szép családi házra, rámutatnak egy panzióra, rámutatnak egy cégre, kacsintanak, és a tulajdonos fülébe súgják, hogy „barátom, nem ártana néked egy tulajdonostárs, hogy továbbra is jól menjenek a dolgaid”. És az áldozat megijed, pár fillérért beengedi cégébe a klántagot, aztán mire felnéz, kívül kerül a saját szorgalmából, tehetségéből felépített vállalkozásán, családiházán, panzióján, egyebén.
Majd egy bizonyos Mák István egyéni vállakozó példáját hozza fel, aki az építőiparban dolgozik, és “a nulláról építette fel magát rengeteg munkával”, nemrég viszont “gyanús körülmények között, töredékáron vált meg a vállalkozásától.” Azt állítja, Mák cégét egy oligarcha strómanja vette meg, magát a vállalkozót pedig így írja le: “mélyen hívő, keresztény, konzervatív ember, tántoríthatatlan jobboldali, bármi potyoghat az égből, ő húsz év múlva is a Fideszre fog szavazni.”
Az újságíró kérdésére, hogy vannak-e még a Mák Istvánéhoz hasonló történetei, Pesty így felel:
Nem lenne elegáns azt mondanom, hogy egész bőröndnyi.
Hogy vajon Csongrád-Csanádban előfordultak-e a Mák Istvánéhoz hasonló esetek? Nem tudjuk, mindenesetre önkéntelenül eszünkbe jut a Rádió7 2018. októberi eladásának (lenyúlásának?) története, miután 2018. február végén Márki-Zay Pétert választották meg polgármesternek Hódmezővásárhelyen. Egy az önkormányzat és a rádió között akkor fennálló szerződés alapján, fizetség ellenében, az újonnan megválasztott független polgármester rendszeresen bejárhatott a rádióba nyilatkozni. Ami nyilván igencsak szúrhatta valakik szemét Fidesz-(klán) -körökben. Mindenesetre végül az akkori tulajdonos Égető Gyulának töredékáron kellett megválnia hőn szeretett rádiójától, melynek akkor már két évtizede volt egyetlen tulajdonosa. A létrejött Kft egyik ügyvezető igazgatója pedig az a Bada János ügyvéd lett, aki egykoron Lázár gimnáziumi osztálytársa volt, a másik pedig Göbl Vilmos, Lázár sajtósa és egyik legfőbb bizalmasa.
Nem utolsósorban ez az a rádió, ahonnan mostanában Lázár János előszeretettel fenyegeti Vásárhely szabadságszerető népét.
Figyelmébe ajánlanánk Pestynek ezt a fantáziát megmozgató történetet, tegye el a bőröndjébe a többi mellé.
Hozzászólások lezárva.