A két alpolgármester megkoszorúzta Németh László sírját

Berényi Károly és Gyöngyösi Ferenc alpolgármesterek vasárnap elhelyezték a megemlékezés koszorúit Vásárhely büszkeségének sírhelyén, a Farkasréti temetőben. Németh László halálának ötvenedik évfordulója van.
50 éve halt meg Németh László a Kossuth-díjas magyar orvos, író, esszéista, drámaíró, műfordító, a 20. sz.-i magyar prózairodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője. Budán a Farkasréti temetőben felkerestük ma Gyöngyösi Ferenc alpolgármestertársammal a sírhelyét, hogy lerójuk kegyeletünket Hódmezővásárhely hálás közössége nevében. – írja Berényi Károly alpolgármester közösségi oldalán.
Az alpolgármestertől megszokott módon nagyon informatív és részletes posztot változtatások nélkül tesszük közzé:
„KOSZORÚZÁS A FARKASRÉTI TEMETŐBEN
50 éve halt meg Németh László a Kossuth-díjas magyar orvos, író, esszéista, drámaíró, műfordító, a 20. sz.-i magyar prózairodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője.
Budán a Farkasréti temetőben felkerestük ma Gyöngyösi Ferenc alpolgármestertársammal a sírhelyét, hogy lerójuk kegyeletünket Hódmezővásárhely hálás közössége nevében.
Mert Vásárhely adott is a nagy magyar írónak, de sokat kapott is tőle…
1945-ben telepedett le városunkban, a Bercsényi utcában és itt élt kisebb nagyobb megszakításokkal végleges távozásáig 1954 decemberéig. Megragadta a város panorámája: „a nagy csend, a benne alvó sivatag, a szent reménytelenség pusztája”, de a belőle zengő „mozarti zene” is.
1945 – 48 között óraadó tanárként dolgozott a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Főgimnáziumban, ahol akkor volt diák édesapám is. Ő mesélt nekem a nagy író úttörő oktatási módszeréről, melyben négy összevont tantárgyat tanított paralel, egymásra építve: a történelmet, a természetismeretet, a nyelveket és a matematikát. De tanított a Szent István téri leánygimnáziumban is (ma Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskola)…
Németh László vásárhelyi tartózkodását egyszerre érezte száműzetésnek és felszabadulásnak, a folytonosság és a megújulás beváltott esélyének, Noé bárkájának, melyen múltját megmenthette a jövőnek…
Egy korabeli levelében így fogalmazott: „A gyerekek, úgy érzem, szeretnek és én egész belemámorosodtam a tanításba. A legnagyobb előnye Vásárhelynek a relatív békéje. Valóságos elefánttemető: az emberek lusták, de emberiek. A legjobb hely számomra”.
Az író mindig nagy szeretettel gondolt vissza tanári munkája Vásárhelyen eltöltött éveire. Az 1957-ben kapott Kossuth-díjjal járó pénzösszeget is felajánlotta a Bethlen Gábor Református Gimnázium könyvtárának.
Németh László vásárhelyi korszaka az alkotói pálya folyamatában alapvető jelentőségű időszak volt. Műveltségének, gondolkodásának megújítása zajlott akkor, megformálta új regény- és drámatípusát, a közösségi problematikájú és etikai töltésű közép-kelet-európai műformát. Legjobb drámái és regényei közül a Husz, az Eklézsia-megkövetés és a Széchenyi, valamint az Iszony és az Égető Eszter Vásárhelyen íródott.
Beemelte a magyar irodalomtörténetbe városunkat az Égető Eszter című regényével, mely a vásárhelyi korszakának szemléleti, gondolati és esztétikai összegzése. A „csomorkányizmus” kórképét diagnosztizálta benne…
A fenti rövid ismertetésben főleg Grezsa Ferenc neves irodalmár gondolataiból merítettem, aki az író munkásságának elismert kutatója és többek közt nekem is Bethlenes gimnáziumi igazgatóm volt…
Bethlenes öregdiákként az a kivételezett helyzetem, hogy én Németh Lászlót is úgy idézhetem meg, mint volt Bethlenes tanárt, többek között, mint édesapám egyik tanárát.
Vásárhelyen él egy „Németh László kultusz”, mely nem halványult az elmúlt 50 évben sem! Egy jelentős középiskola, a megyei jogú város könyvtára, valamint közterület (utca) is viseli nevét. Köztéri mellszobra a könyvtár előtt áll. A Németh László-emlékházban és a könyvtárban is sok emléktárgy és művészeti alkotás idézi meg az írót.
Büszkék vagyunk mi vásárhelyiek arra, hogy Németh Lászlót egy nehéz élethelyzetében befogadhattuk, és hálával gondolunk személyes tanításaira, írásai erkölcsi, esztétikai útmutatásaira. Én pedig ma büszke vagyok arra, hogy képviselhettem a vásárhelyiek háláját a nagy író sírhelyénél.”
Hozzászólások lezárva.