A hőség ellenére is felöltötték a páncélt a Hód-tavi csata hagyományőrző napokon

Az év legmelegebb napjaiban is összejött majd’ száz ember a szegedi út melletti kopár pusztaságban, megemlékezni egy lokális, történelmi jelentőségű csatáról, amely nem is nyáron volt. Egyesek hetvenhez közeledve is kimennek lőni a negyven fokba, mások régészeti kincset találnak a méhtelepen. Július közepén emlékeztek meg az 1282 tavaszán megvívott Hód-tavi csatáról.

Jóindulattal is negyven fokos hőséget ígértek az előrejelzések július második szombatjára, amely kifejezetten nem tesz jót az olyan szabadtéri rendezvények látogatottságának, mint az idén tizenharmadik alkalommal megrendezett Hód-tavi csata, kétnapos hagyományőrző kis fesztivál.

A programterv július 13-14-re páncélban-fegyverben előadott párbajbemutatót, a Dél-Alföldi Régió (DAR) 2024. évi Történelmi Versenysorozat negyedik állomásaként megszervezett íjászversenyt, gasztro-tornát, történészi előadásokat és autentikus középkori zenei produkciót kínál.

A hőség ellenére sem lehet azt mondani, hogy üres lett volna a RolandRing motocross pálya, ahová az eseményt idén is összehozták, a délelőtti órákban nagyjából húsz-harminc látogató fordult meg a kopár terepen, köztük akadtak kisgyerekek, fiatal szülők, idősebb korosztályok képviselői, de egyesek még kutyát is hoztak le a pusztaságba. Papírforma szerint a napokban jellemző kánikulában nem igazán érdemes kimenni több órára a tűző napra célba lőni, még kevésbé páncélban párbajt vívni, de mégis akadtak olyan szereplői a történelmi versenynapnak, akiknek többet ér az íjászat, mint a negyven fokos napsütés ereje. „Amikor a postától eljöttem nyugdíjba, akkor kezdtem el íjászkodni és eléggé megszerettem. Szerintem az íjászat alapvetően mindenkinek való” – osztotta meg hírportálunkkal egy 68 éves kiskunfélegyházi nő, aki egyébként a Turul Koppány Íjászai Hagyományőrző és Sport Egyesület tagjaként vett részt a versenyen.

Az esemény elnevezése az 1282-ben IV. (Kun) László király és a korábban vele szövetséges kunok közötti összecsapás emlékét őrzi. A csatát a Dél-Alföld középkori történetének egyik legjelentősebb momentumként őrizte meg az emlékezet. Bár a nevezetes ütközet a történettudomány szerint valamikor március-május tájékára esett, a nevét viselő kétnapos kultúrprogramot mégis minden évben nyáron tartják meg, ennek okairól Botyánszki Zsoltot, a Hódmezei Őrzők Íjászegyesület vezérét kérdeztük meg, aki kifejtette, hogy „ez egy íjászverseny, amit be kell illeszteni az országos íjásznaptárba, ilyenkor fér bele, ezen felül több versenyünk is szokott lenni egy évben, így nincs olyan sok lehetséges szabad időpont”.

Az esemény részeként egy gyors párbajbemutatót is megnézhettünk, amelyhez a harcosok még páncélt is öltöttek, Sipos Róbert főszervezőtől pedig megtudhattuk azt, hogy a magyar-kun ütközet egyik színhelye – feltehetően – a mai Oldalkosár utcában lehetett. Magából a csatából egyébként szinte semmilyen tárgyi emlék nem maradt fenn, kivéve egy néhány éve előkerült kardot, amely valószínűleg a Hód-tavi csata korából származik. „A kard egyik érdekessége, hogy egy barátom találta a méhtelepen. Felbecsülhetetlen értéket jelent” – árulta el Sipos Róbert.

Bár az íjászversenyt tizenharmadik éve szervezik meg, maga a Hód-tavi csata rendezvény már tizenöt-tizenhat éve megy, Botyánszki Zsolttól pedig többek között azt tudtuk meg, hogy „előbb vesz valaki gyerekként íjat a kezébe és majd aztán tagozódik be valamelyik irányzatba az íjászaton belül, mi például a hagyományőrző fajtát választottuk”. A vásárhelyi íjászok vezére azt is elmondta, hogy azért nincsenek még a hőség ellenére sem olyan félelmetesen kevesen, mert a szombati programot éppen az íjászat napjára szervezték, így a környező országokból is eljöttek néhányan a versenyre. Szám szerint körülbelül nyolcvan íjász jött el az idei csataemléknapra.