A Tuhutum utcai izraelita temetőben helyeztek el kavicsokat a deportálások áldozatai és a munkaszolgálatban elpusztultak emlékművénél, majd a zsinagógában rendeztek megemlékezést vasárnap délelőtt, a holokauszt 79. évfordulója alkalmából.
– Ez a tragédiát átélte a hitközség Hódmezővásárhelyen is, a történtek és az odamaradottak emlékét őrizzük. Ezért minden évben – igaz most nem júniusban, hanem májusban – tartjuk a holokauszt megemlékezésünket – mondta Erdős László. A vásárhelyi hitközség elnöke hozzátette: – A hitközség a történtek emlékét megtartja. Azt, hogy közel nyolcszáz zsidó származású vásárhelyit hurcoltak el, nem lehet feldolgozni, csak emlékezni lehet rájuk. És emlékeztetni mindenkit arra, hogy mi történt, mert ha nem emlékeztetünk és emlékezünk, akkor azt el fogják felejteni. Pedig nem lehet elfelejteni ezt a szörnyűséget soha – fogalmazott.
A Tuhutum utcai izraelita temetőben Deutsch Tiborné a túlélők nevében emlékezett a történtekre. Felidézte, nincs olyan zsidó, aki ne vesztett volna szülőt, testvért, rokont a haláltáborokban. – Akik túlélték a borzalmakat és visszatértek, soha el nem múló sebeket viselnek a lelkükben. Akik akkor gyermekek vagy éppen megszületett csecsemők voltak – és túlélték -, megrázó történeteket meséltek, melyeket a megmaradt családtagoktól hallottak.
A megemlékezése után a résztvevők kavicsokat helyezte a deportálások és a munkaszolgálatban elpusztultak emlékművére.
A zsinagógában folytatódott megemlékezésen Márki-Zay Péter polgármester arról is beszélt, hogy Hódmezővásárhely 1944-ben példát mutatott azzal, hogy itt Beretzk Pál alpolgármesternek köszönhetően nem állítottak fel gettót, hogy elhurcolásukig viszonylag kivételes helyzetben voltak. Ez azonban nem mentette meg őket attól a sorstól, amelyben sokmillió nemzettársukkal, európai zsidóval és a II. világháború más áldozataival együtt osztoztak. – A holokauszt üzenete, hogy ma sem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy akár származás, akár más alapon megkülönböztetnek embereket. Ha nem is ipari precizitással, mint annak idején a náci Németország, de ma is van népirtás, ma is van háború, halál és gyűlölködés. A mi feladatunk ma is az, ne legyünk közömbösek, hiszen a közömbösség öl.
Hozzátette: a propaganda képes volt azt a zsidóságot szembe fordítani és gyűlölet tárgyává tenni a többségi magyarsággal, akik a vérüket hullajtották ezért a hazáért, akik építették Hódmezővásárhelyt és építették Magyarországot. ha mi nem állunk ki nap, mint nap és nem tanúsítunk együttérzést az üldözöttekkel, ha nem állunk ki az igazak mellett, nem állunk ki a valódi béke mellett, akkor először kisebb, majd ki tudja mekkora méretekben ugyanez a tragédia sor bármikor megismétlődhet. Az ember sajnos mindig ki van szolgáltatva a propagandának. A holokausztra való emlékezés nem kizárólag a zsidóság kizárólagos joga felelőssége és feladata, hanem a holokauszt mindannyiunk ügyeként való kezelése a vásárhelyi zsidó hitközség példája ma is – mondta.
Grósz Andor, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Kör elnöke idézte fel a 737 elhurcolt vásárhelyi zsidó tragédiáját, akik közül több, mint négyszázan soha nem tértek vissza.
Darvas István főrabbi mondott kaddis az áldozatokért. A megemlékezésen részt vett Ledniczki András, tiszteletbeli izraeli konzul és részt vettek a hitközség tagjai.
Hozzászólások lezárva.