Nagyon fáj! – érezhette már ezt az érzés mindenki, miután elvesztette szerettét, szakított párjával, elvált, hazát cserét, vagy akkor is, ha másik munkahelyet kellett keresnie. Az elengedés egy természetes, ám annál nehezebb folyamat, amely több szakaszból áll. Egyénenként változó, ki hogyan és mennyi idő alatt birkózik meg a nehézségekkel. Ha komoly elakadások lépnek fel, akkor érdemes szakember segítségét kérni – tanácsolta Csaholczi Kádár Annamária pszichológus-jelölt a legutóbbi Pszihód előadáson.
Az ,,engedd el!” kifejezés beivódott napjaink szóhasználatába, pedig nem biztos, hogy célravezető – vallja Csaholczi Kádár Annamária, aki folytatta a Pszichód előadássorozatot és a Halottak Napjához közel a gyászfeldolgozást, és minden múlékonyságra emlékeztető változást górcső alá vett.
Az Engedd el! egy elég káros mondat tud lenni, nem mindig segít, sőt, ha valaki benne van éppen valamiben, biztosan nem. Attól nem fogjuk tudni elengedni a problémákat, mert mások ezt mondják, ennél ez egy kicsit összetettebb dolog. Inkább azt kell megnézni, miben van az illető, milyen állapotban, hogyan tud abból továbbfejlődni vagy kijönni és ebben segíteni
– mondta el a Vásárhelyi Televíziónak a szakember.
Az elengedés egy természetes, ám annál nehéz folyamat, amihez a szakma öt fázist rendel.
Az első szakasz a tagadás, ezt követi a harag, a düh, a harmadik fázis az alkudozás, a negyedik szint a depresszió, míg az ötödik maga az elfogadás, az elengedés. Ezek nem feltétlenül törvényszerűen követik egymást, lehetnek visszaesések az előző szakaszba, illetve egyénenként eltérő, mint ahogyan az időtávlat is más, kinél mennyi az adott szakasz
– fogalmazott.
Az ember ilyenkor szeret magába visszahúzódni és elutasítani a környezet érdeklődését – hangsúlyozta Csaholczi Kádár Annamária. Majd hozzátette: a család és a barátok mégis biztosítsák az illetőt arról, hogy mellette állnak. Ha a befelé fordulás huzamosabb ideig fennáll, akkor érdemes a gyászolót szakember felé terelni, hogy ne ragadjon bele a depresszióba.
Hozzászólások lezárva.