„A gondolataim, az ihleteim folyamatosan bombáznak”- vallja a tolószékes táncművész, aki szerint az élet a legnagyobb ajándék

Álmaiban még most is táncol Horváth Renátó táncművész, aki 2019-ben tragikus módon, egyik napról a másikra bénult meg nyaktól lefelé. A fiatalember azonban nem adta fel, tolószékben ülve is rendez és koreografál, decemberben pedig hozzánk is elhozza darabját, amely az ő saját történetét meséli el. A Vásárhelyre érkező előadása kapcsán életéről, betegségéről, az alkotásról és az élet szépségéről beszélgettünk a táncművésszel.

Testben és lélekben is folyamatosan táncolok

– mondta Horváth Renátó, aki 2019-ben, pár hónappal a táncművészeti diploma megszerzése után, fényes karrier előtt állva vesztette el mozgásképességét. Úgy, hogy az orvosok máig nem tudják, miért, hiszen semmilyen szervi eltérés nem mutatható ki nála.

A művész őszintén vallott nekünk betegségéről. Balesete előtt a Miskolci Nemzeti Színháznál dolgozott a Miskolc Balettal. Egy próba után bevásárlásból ment haza, ahogyan letette a szatyrot, egy óriási vágást érzett a lapockái között, „mintha flexszel vágtak volna ketté” – meséli. Akkor még azt hitte, csak egy izom csípődhetett be. Itt kezdődött az emberi ésszel – és szívvel – nehezen feldolgozható kálváriája: beült egy kád forró vízbe ellazulni, de gyorsan ki is jött, amikor érezte, hogy a végtagjai elernyednek. Kollégái jöttek, hogy segítsenek, de amikor a csontkovács ismerősükhöz vitték, az ránézett és azt mondta, azonnal kórházba kell vinni. A barátainak azonban vissza kellett menniük a színházba, így őt hazavitték. Ekkora már nem tudta mozgatni a bal kezét, a lábai kifeszültek. A sietség miatt kollégái véletlen rázárták a lakást, és ugyan odaküldtek valakit, hogy vigyázzon rá, de őt nem tudta beengedni. Szerencséjére a jobb keze még mozgott, így kúszva közelítette meg a bejárati ajtót és nagy nehezen sikerült kinyitnia az ajtót. Nem sokkal később már a kórház intenzív osztályán feküdt.

Az orvosok nem tudták, mi a baj. Másnapra leállt a tüdeje is – három hétig mesterséges kómában volt, majd további három hónapot töltött az intenzíven. Sokat kísérleteztek rajta az orvosok, hogy megállapítsák, hogyan veszíthette el csupán néhány óra leforgása alatt az uralmat a teste felett. Csak annyit láttak, hogy egy nagy ödéma keletkezett az egyik csigolyája és a hátközép között, ez okozta a tüdő leállását is. Az ödéma azóta teljesen felszívódott, szervi elváltozás pedig nincsen.

Nem tudni, miért ülök én ebben a székben

– állapítja meg Renátó, aki a bénulása óta eltelt öt évben azért sokat javult, most már például mindent érez, és az akaratlan mozgások is kezdenek visszatérni.

Ha valaki ki akar velem babrálni, megcsiklandozza a talpam

– mondja nevetve, majd hozzáteszi: sokáig rá akart jönni, mi történhetett vele, de mára eljutott odáig, hogy elfogadta az állapotát, nem kutatja az okokat, inkább előre néz.

Bevallotta, hogy az elején persze nem volt könnyű, két évig „kőkeményen gyógyszerfüggő” volt. De óriási szerencséje van, hogy van egy társa, egy hölgy, aki mellette áll, aki a bénulása óta sem hagyta cserben. Neki köszönheti, hogy újra erőt tudott meríteni ahhoz, hogy folytassa az alkotást és a tánc színpadára lépjen. 

Számára az alkotás egyfajta terápia.

Az agyam jobb, mint volt, a gondolataim, az ihleteim folyamatosan bombáznak

– osztotta meg velünk a tolószékbe kényszerült táncművész, hozzátéve: már az intenzív osztályon eldöntötte, hogy színpadra viszi a történetét – ezt aztán először könyv formában diktálta le, de nem állt meg itt, belevágott, hogy a tánc eszközeivel színpadra vigye mindazt, ami megtörtént – azért is, hogy le tudja tenni lelkileg. Közben megtanulta, hogyan kezelje újra a technikát, a telefonját, most már gyorsabban ír rajta, mint régen kézzel.

Renátónak meggyőződése, hogy „a tánc nemzetközi nyelv, ezzel bármit el lehet mondani”. Elárulta, végig jelen van ő is abban az előadásban, amelyet majd a vásárhelyiek is láthatnak. Sőt, nemcsak jelen van, de olykor egy-egy történetet is elmesél közben.

Az előadás általi szembesülés a saját állapotával, a történésekkel eleinte nehéz volt,

de aztán úgy éreztem, egy megtisztuláson megyek keresztül

– vallott a művész. Az üzenet pedig, amelyet ezzel közvetíteni akar:

nézzünk szembe a problémáinkkal, mert bár fájdalmas, de egy idő után megkapjuk  a feloldozást, amire vágyunk.

Ebben a folyamatban nemcsak ő, de a közönség és a művészek is megtisztulási folyamaton mennek át. Például Mohai Cintia, aki ott volt, amikor a bénulás történt, önmagát táncolja a darabban. De Renátó maga, és társa, Andi alteregója is szerepel a darabban – tudtuk meg a rendező-koreográfustól, aki elmondta:

Ez az előadás a kettőnk történetére van kihegyezve, hogy milyen az, amikor egy párkapcsolat belekerül egy ilyen helyzetbe.

Sokszor rácsodálkoztak ugyanis, hogy ők együtt maradtak, de ez számukra – Andi számára – nem volt kérdés, nem volt furcsa. Érdekesség, hogy a darabban játszó táncosok mindegyike ismerte Renátót már azelőtt is, hogy lebénult volna, és mindegyüknek volt kapcsolata a történésekkel.

Bármilyen vizsgálatnak voltam kitéve, mindig a Miatyánkat mormoltam, úgy éreztem, hogy az Úr segített, hogy ezen túllendüljek. Egyszer csak így jött, ihletszerűen, hogy ez mindent elmond az egészről

– vallott a táncművész arról, miért választotta a Testbe zárt Ima címet az előadásnak. Úgy érzi, az események csak még jobban megerősítették az Istennel való kapcsolatát. A történet, amelyet Renátó színpadra vitt, a tragikus bénulás előttről indul és egészen a jelenig tart: feldolgozza a gyógyszerfüggőséget, a hallucinációkat és a halált is, amely állandóan kísértette őt.

Mára teljesen más aspektusában látom a világot, mint régen, most már az érdekel, hogy odafigyeljünk egymásra, az emberi kapcsolatokra. Annyira illékony az egész, éljük meg a percet, a mát! Azelőtt csak rohantam, előadásról előadásra, próbáról próbára. Most már szeretem megélni a pillanatot, kimenni a természetbe, nézni a fákat. Élni és megélni az életet

– így látja Renátó, aki most is tele van tervekkel, két új előadáson is dolgozik, amelyek szintén emberi történetek lesznek.

A Testbe zárt Ima december 14-én, 19 órától lesz látható a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban. Jegyek elővételben válthatók a BFMK pénztárában.