A dolgozók jólétére és a vásárhelyi hímzésre helyezné a hangsúlyt Lőkösné Nagy Sarolta

Lőkösné Nagy Saroltát a közgyűlés legutóbbi ülésén a képviselők nagy többsége választotta meg a Hódfó új vezetőjének. A volt képviselővel ennek kapcsán beszélgettünk döntésének hátteréről, terveiről, a vásárhelyi hímzés jövőjéről, és arról is, hogyan javítaná az ott dolgozók munkakörülményeit.

Hódpress: Hogyan ért meg Önben a döntés, hogy szeretne pályázni a Hódfó vezetésére?

Lőkösné Nagy Sarolta: Régóta követem a Hódfó tevékenységét, vásárlójuk is vagyok. Nagymamám gyönyörűen hímezte a vásárhelyi hímzést, apai és anyai nagynénéim is a Háziiparnál dolgoztak. A családunkban minden háztartásban van valamilyen vásárhelyi hímzett tárgy. Amikor képviselő lettem, az volt a célom, hogy a vásárhelyi hímzést vigyük előrébb a hungarikumok szintjére. A megyei értéktárban benne van, de szerettük volna, ha a nemzeti értéktárba is felkerül. Sajnos falakba ütköztünk, a vásárhelyi Értéktár Bizottság nem karolta fel az ügyet, de nem kaptunk érdemi választ a Hungarikum Bizottságtól sem. A Hódfó sem állt úgy az ügy mögé, ahogy kellett volna, szerintem.  

A covid után próbálkoztunk azzal, hogy közelebb hozzuk a hímzést a vásárhelyiekhez. Ekkor újra felvettük a kapcsolatot a Hódfóval, próbáltuk elérni, hogy a városi rendezvényekre kitelepüljenek. A cég telephelyére belépve rögtön látszik, hogy a hímzőműhely csak egy kis része a Hódfónak – de mégis ez a kirakat, és ez volt az, ami felhívta az én figyelmemet is rájuk. 

Amikor elkezdtem szociálpolitika mesterszakra járni a Pécsi Tudományegyetemre – korábban is tanultam szociális munka szakirányon Szegeden – kimondottan a településfejlesztési irányra szakosodtam. Amikor választható szakirány lett a foglalkoztatáspolitika, ezt választottam, így kerültem közelebb a munka világához. A feladatokhoz ki kellett választani egy intézményt, és mivel én már előtte sokat foglalkoztam a Hódfóval, ezt választottam. Minél jobban beleláttam, annál több ötlet, javaslat merült fel bennem a céggel kapcsolatban, amikkel egy kicsit hatékonyabbá, zöldebbé, modernebbé lehetne tenni ezt az intézményt. Így jött a döntés, hogy pályázzak, pedig nagyon jó munkahelyem van most is egy startup-cégnél: kihívást jelentő feladatokkal, modern, jövőbe mutató munkamódszerekkel dolgozunk, tananyagot írunk egy nyelvtanító applikációhoz. Viszont gyakorlatilag csak ülőmunkát végzek, ami az egészségem rovására megy hosszútávon, és az előrelépés lehetősége is korlátozott.

A közgyűlésen nagyon őszinte volt, megmondta, nincsen vezetői tapasztalata. Erre polgármester úr rögtön reagált, azt mondta, az önmenedzselésben lehetne előre lépni, hiszen ez nem egészen így van, a családanyaságot, de még az őrsvezetést is ide lehet sorolni. Ön szerint melyek azok a képességei, amelyek mégis segíteni fogják a munkáját? 

Erről a környezetem tudna többet mondani. Mosolyogtam egyébként, mert tényleg voltam őrsvezető, rajvezető, még csapatkapitány is voltam, amikor kézilabdáztam. Mindig bizalmi szerepeket kaptam a munkatársaimtól azokon a helyeken, ahová bekerültem. Ennek az lehet az oka, hogy mindig igyekeztem egyenesen kommunikálni. Ha hiányosságom van valamiben, azt is elismerem, így nagyon sokan állnak mellém. Sokszor voltam a munkahelyemen olyan helyzetben, hogy én mondtam ki először, ha valami nem tetszett, aztán a többiek is mellém álltak. Nem vagyok híve annak, hogy a szőnyeg alá söpörjük a dolgokat. 

Ön korábban pedagógus is volt, egy pedagógusnak pedig szüksége van jó vezetői képességekre. A Hódfónál jórészt megváltozott munkaképességű emberekkel fog dolgozni, ahol bizonyára szintén jól jönnek majd ezek a képességek. 

Igen, én az iskolában is empatikus voltam. Az volt a célom, hogy a diákjaim minden óra után okosabban menjenek ki azon az ajtón, amin bejöttek. Őszinte voltam velük, tiszta “játékszabályok” voltak. Viselkedés- és vitakultúrát is tanítottam kommunikáció órán. Fontos volt számomra, hogy a gyerekek megtanuljanak úgy érdeket érvényesíteni, hogy azt ne a hangerejükkel, vagy fizikai erővel tegyék, hanem érvekkel. 

Visszatérve a Hódfóra: a közgyűlésen megütötte a fülemet egy mondat Börcsök Györgyi jelenlegi vezető részéről, azt mondta, ő nem csak cégvezető, hanem munka- és termelésszervező is, és ezt a munkahelyet ezután sem tervezi mással betölteni. Ezt úgy is lehet érteni, hogy ő ott marad a cégnél, csak már nem vezető pozícióban?

Ez a kérdés még nincs tisztázva, de igen, felmerült a lehetőség, hogy termelésirányítóként a cégnél maradna, és együttműködne velem. 

Egyébként jó a kapcsolata vele?

Igen, azt mondhatom, hogy az. Györgyi az egyik nyelviskolában franciát tanult korábban, és én voltam az oktatója. Innen ismerjük egymást.

A közgyűlésen említette, vannak a cégnek olyan gyakorlatai, amit Ön is megtartana. Melyek ezek?

Még nem látok mélyen az anyagokba, de azt látom, hogy az intézmény üzleti tervei tarthatók, a gazdálkodás jó. Az állami pályázat is jó, ahogy most csinálják, azt is folytatni kell. Az elvárás magammal szemben az, hogy ezt minimum ilyen szinten hozni kell nekem is. Azt, hogy a dolgozók azt érezzék, hogy biztonságban vannak, a munkahelyük stabil, és hasznos munkát végeznek –  ezt szeretném erősebben kommunikálni feléjük is, és a városlakók felé is. Hogy egy kicsit nagyobb ismertséget és elismertséget is adjunk a Hódfónak. Helyileg nagyon kint van, ezért sok vásárhelyi nem is tudja, hogy ha most például a karácsonyi időszakban vásárhelyi terméket szeretne ajándékba venni, merre induljon. A Tourinform Irodában is vannak ilyen termékek, de sokkal nagyobb a választék a Szent István utcai műhelyben. Sokan nem tudják, hogy oda is ki lehet menni vásárolni, vagy rendelni – legalábbis a vásárhelyi hímzéses termékeket, hiszen ezek azok, amelyeket a helyiek megvásárolhatnak, a többi ott előállított terméket bérmunkában végzi különböző cégeknek a Hódfó. 

Azt is mondta, hogy javítaná az ott dolgozók munkakörülményeit. Hogyan?

A világítás szempontjából ez a folyamat már el is kezdődött: egy-két munkaállomáson láttam, hogy olyan lámpatestek vannak, amelyek a mennyezetről a munkaasztalhoz közelebb húzhatók. Az ablakok elhelyezkedése is nagyon rossz, több olyan műhely van, ahol az ablakok a fal felső síkjának a tetején vannak elhelyezve, és nagyon kevés természetes fény jut be. Folytatni kellene tehát a világítás korszerűsítését, és a klímák beszerelését is. Ez már összességében nagyon sokat jelentene.

Miből finanszírozná mindezt? 

A cég nyereségéből. Az alapító okirat szerint az adózott eredményt a közhasznú munkára vissza lehet fordítani, és ez alatt értjük a munkakörülmények javítását is. Ez azért fontos, mert itt megváltozott munkaképességű, sokszor gyengébb egészségi állapotú emberek dolgoznak. A fejlesztések tehát azért is fontosak, hogy vigyázzunk a dolgozók egészségére. 

De a lelki egészséggel kapcsolatban is vannak gondolataim. Például a közösségépítés, amit képviselőként is csináltam Tabánban. Úgy gondolom, ezt kicsiben, üzemi szinten is lehet csinálni. Például úgy, hogy legyenek olyan találkozási pontok, olyan helyek, ahol a dolgozók le tudnak ülni a munkaközi szünetekben, vagy a munkavégzés után, és tudnak egymással beszélgetni. Ezt én hiányolom, hiszen hely volna rá. Nagyon klassz belső parkja lehetne a Hódfónak egy pici ráfordítással. Ebben nagyon számítanék önkéntes segítségre is, azokra, akik Tabánban korábban is sokat segítettek, például a padok festésénél, növények ültetésénél, parkgondozásnál, de akár a dolgozókra is számítok ezen a téren. Ezek persze nem kötelező, de nagyon jó közösségépítő alkalmak lehetnének.

Azt mondta, hogy legelőször a hímzőműhely fogta meg, és vannak is erre vonatkozó tervei, amelyekkel egy kicsit modernizálná azt. Mik ezek?  

A bankkártyás fizetés lehetőségét mindenképpen szeretném bevezetni. Azt gondolom, hogy a mai világban nagyon sokan nem készpénzzel a zsebünkben mászkálunk, amikor vásárolni megyünk. Ezt nagyon sokan hiányolták eddig is. Azt is az elmúlt időszakban sikerült elérni, hogy a Hódfó a Cimeten, és más városi rendezvényeken ott legyen, de itt sincs egyelőre lehetőség bankkártyás fizetésre. A belvárosban sok bankfiók van, így könnyebben megoldható a fizetés, de a Szent István utcán már nehezebben: előfordul, hogy a vevő inkább lemond a vásárlásról, mert nincs nála elegendő készpénz… 

Hasonlóan fontosnak érzem a webáruházban való árusítást is. Itt megintcsak a hímzőműhely termékeiről beszélünk, hiszen a többi terméket nem a Hódfó forgalmazza. Bár azt gondolom, akár arra vonatkozóan is lenne hozadéka. Nem azt gondolom, hogy nekünk magunknak kellene létrehoznunk egy webáruházat, hanem csatlakozhatnánk olyan, már létező webáruházhoz, amely népművészeti, kézműves termékeket forgalmaz. Ez fellendítheti a forgalmat, de tudjuk, hogy korlátozott a mennyiség, amit a hímzőműhely elő tud állítani, hiszen ez nem tömegtermék. A hagyományos vásárhelyi öltési technikák sokkal időigényesebbek, mint például a kalocsai hímzés technikája, amit gépileg is jól lehet utánozni – a vásárhelyit nem lehet. De az anyagok is autentikusak, a gyapjúszál, a kressvászon, stb. Hogy a szín- és mintavilágról ne is beszéljünk! Nagyon egyedi hímzésünk van, ez nagyon nagy kincs! Azt gondoljuk, hogy a webáruházzal egy olyan reklámot lehetne csinálni, olyan igényt lehetne generálni, ami lehetővé tenné azt is, hogy minél több érdeklődőt megtanítsunk arra, hogy vásárhelyit tudjon hímezni. Így tudnánk azokat az igényeket kielégíteni, amelyek egy ilyen webáruház kapcsán várhatóan megnőnének. De azt is gondolom, hogy a Hódfónak a híre ilyen módon azt is eredményezheti, hogy olyan cégek is megtalálják, akiket nem a hímzés érdekel, hanem a bérmunkáztatási lehetőség. Ehhez a kft. saját honlapját kell majd fejlesztenünk, hogy látszódjon, milyen tevékenységekre, munkaminőségre képes ez a közösség, milyen géppark áll rendelkezésre, stb.

Lát arra esélyt, hogy a mostani veszteséges állapotból ezekkel az intézkedésekkel ki lehetne vezetni a hímzőműhelyt?

A hímzőműhely veszteségének én több okát is látom. Az egyik az, hogy alacsonyan van meghatározva a termékek ára. El tudok képzelni olyan opciót, hogy vásárhelyieknek Vásárhely Kártyával olcsóbb legyen megvásárolni ezeket a termékeket, mint az ide érkező turistáknak, külföldieknek, vagy vendégeknek. Tehát hangsúlyozom, nem a vásárhelyieknek szeretném megdrágítani, viszont azt gondolom, hogy azt az árat kellene ráírni a termékre, amibe az ténylegesen belekerül. 

Vannak kimutatások, amiket elemezni kell: lehet látni, mi az, amire van kereslet, és mi az, amire nincs. Gondolok itt például a gyönyörű, nagy, vásárhelyi terítőkre. Elképesztően sok munkaóra van egy ilyenben, nagyon nagy értéke is van, eszmeileg és forintban is, de nem sokat ad el belőle a Hódfó. A keresletet és a kínálatot kell kicsit közelebb hozni egymáshoz. Ilyen módon szerintem akár egy-két év alatt nullszaldósra ki lehet hozni a hímzőműhely tevékenységét.

Gyöngyösi Ferenc szintén a közgyűlésen említette, a város régóta szorgalmazza, hogy legyen a belvárosban egy kirakata a vásárhelyi termékeknek. Erre vonatkozóan van-e elgondolása?

Szerintem erre a Magtár épülete lenne a legideálisabb. Ezt többekkel – például Berényi Károly alpolgármester úrral is – beszéltük, hogy maga az épület, a helyszín ugyanolyan esztétikus és diszkrét, mint a hímzésünk. Ha az épület infrastrukturálisan alkalmas volna rá, akkor ezt nagyon el bírnám képzelni. Polgármester úr elképzelése az volt, hogy egy látványhímzést kellene létrehozni, neki az Emlékpont volt akkor az elképzelése, mert ott nagy üvegfelületek vannak, és a hímző asszonyokat az üveg mellé lehetne ültetni, így a járókelők látnák a folyamatot, és talán így indulna el valamiféle érdeklődés. Egy biztos: ha nem ápoljuk ezt a tevékenységet, akkor ki fog halni, és ez az, amit mindenképpen szeretnék elkerülni. Lehetne a vásárhelyi hímzésből egy kisebb kiállítóterem, ahol rendezvényeket szerveznénk, oktatást, képzést tartanánk – tehát multifunkciós tér lehetne, azzal együtt, hogy a hímzési folyamat egy részét is ide lehetne hozni – azt, amihez nem kellenek nagy gépek, eszközök.

Milyen visszajelzéseket kapott azután, hogy önt választotta meg a közgyűlés a Hódfó vezetőjének?

Inkább pozitívakat, éreztem, hogy sokan vannak, akik támogatnak benne. De nyilván olyanok is vannak, aki ennek annyira nem örülnek. Képviselőként mindig a szakmai programok elolvasása után, a véleményem szerint alkalmasabb pályázóra szavaztam, hiszen a városnak az a jó, ha a cégei szakmai szempontok mentén működnek. Ezt kértem most is a város jelenlegi vezetőitől a szavazáskor. 

A közgyűlés nagy többséggel ön mellett tette le a voksát.

Igen, ez egy nagyon nagyfokú bizalom, és nagyon fogok igyekezni, hogy ennek meg is feleljek. Most az elsődleges szempontom az, hogy a dolgozóknak megfeleljek, mert ez itt az ő munkahelyük. 

Nagyon sok sikert kívánok hozzá!